Higgyetek az Ő prófétáinak - május 8 - HÉTFŐ - Zsoltárok 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 2 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%202&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten mindent hall. Ez a zsoltár arról az időről szól, amikor Izrael egy királya meghalt, és még az új király nem foglalta el a helyét. Ebben az időben Isten népének ellenségei úgy vélekedtek, hogy megtámadhatják és legyőzhetik Izraelt. Isten azonban hallja terveiket és megvédi népét, még az ilyen időkben is.

2.    Isten kineveti az ellene lázadókat. Ezt mondja ez a zsoltár, bár nehezen tudjuk elképzelni Isten, akinek még a gyermekei sem ülnek a gúnyolódó székében, hogy kineveti és gúnyolja az embereket. Inkább azt jelenti, hogy milyen nevetségessé válik az ember, aki úgy gondolja, hogy túl tud járni Isten eszén, aki úgy gondolja, hogy okoskodásával, trükkjeivel meglepi az Istent és legyőzi népét, amelyet Ő vezet és oltalmaz.

3.    Isten felszólal népe érdekében. Isten bejelenti, hogy van királya Izraelnek, akit maga fiává nevez ki, aki nem engedi meg, hogy a népek gúnyt űzzenek népéből és legyőzzék azt. Isten olyan szoros közösséget és kapcsolatot épít ki a királlyal, mintha fia lenne. Azért, mert Istennek van Fia, van népének királya, biztos az ellenség feletti győzelem.  

4.    Aki Istenhez menekül, az áldott és boldog. Ezzel a kijelentéssel zárul ez a zsoltár.

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM  9. fejezet

9. fejezet – A SVÁJCI REFORMÁTOR (2. rész)

Zwinglinek nemsokára el kellett hagynia Bázelt, hogy megkezdje szolgálatát. Első munkaterülete egy alpesi parókia volt, nem messze a völgytől, ahol született. Miután pappá szentelték, "egész lelkével Isten igazságának kutatására szentelte magát, mert jól tudta, milyen sokat kell tudnia annak, akire Krisztus rábízta nyáját" - mondta egyik reformátortársa.' Minél többet kutatta a Szentírást, annál világosabban látta a Szentírás igazságai és Róma eretnekségei közötti ellentmondást. A Biblia, Isten Igéje, az egyetlen érvényes és csalhatatlan norma szerint akart élni. Látta, hogy a Biblia saját magát magyarázza. Nem mert és nem is kísérelt meg előre kialakított elméletek és tantételek alátámasztására magyarázatot találni a Szentírásban. Úgy érezte, kötelessége megtudni, mi a Szentírás egyértelmű és nyilvánvaló tanítása. Igyekezett minden lehető segítséget igénybe venni, hogy teljesen és jól megértse mondanivalóját. Segítségül hívta Isten lelkét. A Szentlélek megérteti a Bibliát mindazokkal - mondta Zwingli -, akik őszintén és imádkozva kutatják.

"A Szentírás Istentől származik, nem pedig embertől - mondta Zwingli -, és Isten, aki világosságot ad, megérteti veled, hogy ez a beszéd tőle származik. Isten szava... nem bukhat el; az Ige világos, önmaga tanít; feltárja önmagát, az üdvösség és a kegyelem fényével árasztja el a lelket; vigasztal, alázatossá tesz, olyannyira, hogy az ember szem elől téveszti, sőt elfelejti önmagát, és megkapaszkodik Istenben. " E szavak igazságát maga Zwingli tanúsította. Erről a tapasztalatáról később így ír: "Amikor kezdtem magam teljesen a Szentírás alá rendelni, a filozófia és a skolasztikus teológia egyre több vitás dolgot tárt elém. Végül is ez a gondolatom támadt: , Mindezeket félre kell tenned, és Isten akaratát egyedül Isten egyszerű szavában kell keresned!' Kértem Istent, adjon világosságot, és a Szentírás ezután sokkal érthetőbbé vált számomra. "

Zwingli nem Luthertől tanulta azt, amit prédikált. Az Krisztus tanítása volt. "Ha Luther Krisztust prédikálja - mondta a svájci reformátor -, akkor azt tette, amit én. Ő sokkal több lelket vezetett az Úrhoz, mint én. De ez nem számít! Csak Krisztus nevét akarom hordozni, akinek harcosa vagyok, senki másét. Egyedül Ő az én Vezérem. Soha egyetlen szót sem írtam Luthernek, és ő sem nekem. S hogy miért?... Hogy megmutatkozzék, Isten lelke menynyire egyöntetűen cselekszik, mivel Krisztus tanait mindketten ilyen egyöntetűen hirdetjük, anélkül, hogy összebeszéltünk volna. "

1516-ban az einsiedelni kolostor meghívta Zwinglit prédikátorának. Itt jobban bepillanthatott Róma romlottságába, és mint reformátor olyan befolyást árasztott, amely szülőföldjén, az Alpokon túl is érezhető volt. Einsiedeln egyik fő vonzereje egy Mária-szobor volt, amely állítólag csodákat tudott művelni. A kolostor bejárata felett ez állt: "Itt teljes bűnbocsánat kapható. "A zarándokok az év minden szakában felkeresték ezt a Mária- szentélyt, de felszentelésének évfordulóján tömegesen jöttek Svájc minden részéből, sőt Franciaországból és Németországból is. Zwingli, akinek nagyon fájt ez a látvány, megragadta ezt az alkalmat, hogy a babona rabszolgáinak az evangélium kínálta szabadságáról prédikáljon.