MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 7. fejezet 215. nap
Hasonló
állapotok vannak ma is. Ami önmagában törvényes, azt az ember túlzásba viszi.
Étvágyát korlátozás nélkül kielégíti. Azok, akik magukat Krisztus követőinek
mondják, ma együtt esznek és isznak a részegesekkel, bár a nevük ott van a
gyülekezet névsorában. Mértéktelenség bénítja meg az erkölcsi és lelki
képességeket, és utat készít az alantas szenvedélyek kielégítésének. A tömegek
nem érzik, hogy erkölcsi kötelességük érzéki vágyaik megfékezése, így a
szenvedélyek rabjává lesznek. Számos ember él érzéki élvezeteinek; ennek a
világnak, és csakis ennek az életnek. Szertelenség hatja át a társadalom minden
rétegét. A becsületességet feláldozzák a fényűzés és hivalkodás oltárán. Azok,
akik sietnek meggazdagodni, elferdítik az igazságot, elnyomják a szegényeket,
és most is veszik és adják a "rabokat és emberek lelkeit". Dorgálás
nélkül pusztít a rászedés, megvesztegetés és tolvajlás, fent és lent egyaránt.
A sajtó hemzseg a gyilkossági hírektől - a hidegvérrel és ok nélkül elkövetett
bűncselekmények híreitől, mintha az emberiesség utolsó szikrája is kihalt
volna. Ezek a rémtettek olyan megszokott esetek lettek, hogy szinte megjegyzés
nélkül maradnak, és alig keltenek megdöbbenést. Az anarchia szelleme lett úrrá
a nemzetek életében, és a világot időről-időre rémületbe ejtő zendülések
mutatják, hogy parázslik a szenvedélyek és a törvénytelenségek tüze, és ha
egyszer elszabadul a gyeplő, bajjal és nyomorúsággal tölti be a világot. Az a
kép, amelyet a Szentírás az özönvíz előtti világról ad, nagyon híven ábrázolja
azt az állapotot, amely felé a modern társadalom szélsebesen rohan. Most a mi
századunkban is, a csak névlegesen keresztény országokban naponta követnek el olyan
sötét és rettenetes bűncselekményeket, amilyenek miatt a régi világ bűnösei
elpusztultak.
Az
özönvíz bekövetkezte előtt Isten elküldte Noét, hogy figyelmeztesse a világot,
és megtérítse az embereket, s így megmeneküljenek a fenyegető pusztulástól.
Amint Krisztus második eljövetelének ideje közeledik, az Úr elküldi szolgáit
intő üzenettel a világhoz, hogy felkészítsék azt erre a nagy eseményre. Tömegek
szokásszerűen hágják át Isten törvényét, és most az irgalmas Isten felszólítja
őket, hogy engedelmeskedjenek törvénye szent szabályainak. Isten megbocsát
mindazoknak, akik bűnbánattal és Krisztus iránti hittel elhagyják bűneiket. De
sokan úgy érzik, hogy bűneik elhagyása túl nagy áldozatba kerül. Mivel életük
nincs összhangban Isten erkölcsi kormányzatának tiszta elveivel, elutasítják
Isten intéseit, és tagadják törvényének tekintélyét.
Abból a
sok-sok emberből, akik az özönvíz előtt a földet lakták, csak nyolcan hittek
Istenben és engedelmeskedtek Noén keresztül küldött szavának. Az igazság
prédikátora százhúsz éven át figyelmeztette a világot a közelgő pusztulásra, de
üzenetét elutasították és semmibe vették. Mielőtt a Törvényadó eljön, hogy
megbüntesse az engedetleneket, a törvényszegőket figyelmezteti, hogy térjenek
meg és legyenek hívek. A többséget azonban hiába figyelmezteti. Ezt mondja
Péter apostol: "[...] az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik saját
kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete?
Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől
fogva" (2Pt 3:3-4). Nem halljuk-e mi is ugyenezeket a szavakat, nem csupán
azoktól, akik nyíltan tagadják Isten létezését, hanem sok olyan embertől is,
akik felállnak országunk szószékeire? "Nincs ok az aggodalomra! - kiáltják.
Mielőtt
Krisztus eljön, az egész világ megtér, és igazság uralkodik ezer évig.
Békesség! Békesség! Minden úgy folytatódik, amint kezdettől fogva volt. Ne
zavarjon meg senkit ezeknek a vészmadaraknak az izgató üzenete!" De ez a
tanítás a millenniumról nem egyezik Krisztus és az apostolok tanításaival.
Jézus feltette ezt a sokatmondó kérdést: "Az embernek Fia mikor eljő,
avagy talál-é hitet e földön?" (Lk 18:8). És amint láttuk, azt is
kijelentette, hogy a világ állapota olyan lesz, mint Noé napjaiban. Pál
figyelmeztet bennünket, hogy lássuk meg a vég közeledtével a gonoszság
növekedését: "A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek
elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira
figyelmezvén" (1Tim 4:1). Az apostol azt mondja, hogy "[...] az
utolsó napokban nehéz idők állanak be" (2Tim 3:1). És megdöbbentő listát
ad azoknak a bűneiről, akiknél megvan a kegyesség látszata.
Mai Bibliai szakasz: Bírák 5
A Bírák könyvének ötödik fejezetében Debora
és Bárák egy duettet énekel, egy „új
éneket az Úrnak” ahogyan a Zsoltárok könyvének 96:1 versében olvashatjuk.
Milyen friss, aktuális és konkrét példa ez Isten csodálatos magasztalására!
Debora és Bárák egyszerűen csak felidézhette volna Mirjám énekét, ami Isten szabadításáról
szól, amikor Izráel átkelt a Vörös-tengeren. Ehelyett, íme egy új ének, ami azt
részletezi, mit vitt véghez értük éppen akkor az Isten.. Amikor számba veszik
az énekben, mit tett értük Isten, amikor megmentette őket Siserától, akkor a
jelenben cselekvő, hatalmas VAGYOK iránt fejezik ki hódolatukat.
Bár arról is kell énekelnünk, mit tett értünk Isten a múltban, arról is fontos új dalt énekelnünk, hogy mit tesz értünk a jelenben. Ha saját életemet nézem, túlságosan gyakran előfordul, hogy nem sikerül leírnom, megragadnom Isten hatalmas cselekedeteit a jelenben. És amikor nem sikerül felidézni, miként vezetett Isten eddig, és vezet most is engem, akkor elkezdek aggódni a jövőmért. Debora és Bárák duettje arra hív minket, hogy emlékezzünk Istenre, aki most is hatalmasan munkálkodik népéért. Énekeljünk új, személyes hangú énekeket az Úrnak, amelyek részletesen bemutatják, milyen különlegesen dolgozik Isten az életünkben!
Brennon Kirstein
28. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 7.
fejezetéhez (feb. 7-13).
Ellen White
Biblia-magyarázata szerint az özönvíz előtti világ sokkal szebb volt, mint
most; annak ellenére, hogy az a bűn átka alatt volt. Az emberek szellemi
kapacitása is nagyobb volt, és csodás eszközöket alkottak – de gonosz célra
használták azokat. Ez annyira bántó volt Isten számára, hogy kihirdette, hogy
elpusztítja a világot egy özönvíz által. Ugyanakkor Isten gondoskodott a
megváltásról egy bárka által, amelyet azok építettek, akik megőrizték az Isten
igaz ismeretét.
Noé éveken keresztül prédikálta a
figyelmeztetés és remény üzenetét, és ha az emberek őszintén megbánták volna
bűneiket, Isten megakadályozta volna az özönvizet. Ezzel szemben azonban sokan
vitatták, hogy az özönvíz általi ítélet lehetséges lenne, hiszen korábban sosem
történt ilyen. Noé szilárdan kitartott, bár a többség fanatikusnak bélyegezte
meg őt. Amikor Isten bezárta a bárka ajtaját, a megmentettekre bezárult az
ajtó, az elveszettek pedig ki lettek zárva. Aztán az áradás olyan erővel
tombolva tört elő, hogy még Sátán is féltette az életét.
Ahogy Noé napjaiban volt, úgy van ma is –
Isten egy népet nevelt, hogy hirdesse az evangéliumot az ítélettel karöltve.
Amikor a kegyelmi idő ajtaja bezárul, azok, akik elfogadják az Isten kegyelmét,
be lesznek zárva Istennel örök biztonságra.
Martin Hanna
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése