MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 8. fejezet 219. nap
Az
özönvízkor a föld egész felszíne megváltozott. Egy harmadik szörnyű átok is
sújtotta a földet a bűn következményeként. Amint a víz apadni kezdett, a
dombokat és hegyeket hatalmas, zavaros tenger vette körül. Mindenfelé
szétszórva emberi és állati tetemek hevertek. Az Úr nem engedte, hogy ezek ott
maradjanak, és felbomolva szennyezzék a levegőt. A földből nagy temetőt
csinált. Heves szél fújt, hogy felszárítsa a vizet, és nagy erővel mozgatta meg
azt, egyes esetekben a hegyeknek a tetejét is elvitte, és fákat, sziklákat,
földet halmozott a holttestek fölé. Ugyanezzel az eszközzel a föld lakóinak
bálványait, az özönvíz előtti világot gazdagító és dicsőítő ezüstöt és aranyat,
értékes faanyagot és drágaköveket is elrejtette az emberek kutató szeme elől. A
víz vad tevékenysége földet és sziklákat halmozott ezekre a kincsekre. Itt-ott
még hegyeket is formált föléjük. Isten látta, hogy minél inkább gazdagítja és
sikeressé teszi a bűnös embereket, annál romlottabbak lesznek. A kincseket
imádták, amelyekért a bőkezű Adományozót kellett volna dicsőíteniük, Istent
pedig meggyalázták és semmibe vették.
A föld
olyan összevisszaságot és sivárságot mutatott, amit lehetetlen leírni. Az
egykor tökéletesen szép és szimmetrikus hegyek összetöredeztek és
deformálódtak. Most kövek, kőszirtek és érdes sziklák hevertek szétszórtan a
föld felszínén. Sok helyen dombok és hegyek tűntek el, és nyoma sem volt annak,
hogy hol álltak; dombok és síkságok adtak helyet a hegyláncoknak. Ezek a
változások egyes helyeken jobban látszottak, mint másutt. Az átok legsúlyosabb
nyomait ott lehetett látni, ahol egykor a föld leggazdagabb arany, ezüst és
drágakő kincsei voltak. A lakatlan vidékeken, és ott, ahol kevésbé vétkeztek,
nem volt olyan súlyos az átok.
Ekkor
hatalmas erdők temetődtek el, amelyek azóta szénné alakultak, és a mostani
terjedelmes kőszéntelepeket alkotják; nagy mennyiségű olajat is adnak. Gyakran
előfordul, hogy a szén és olaj meggyulladva a föld felszíne alatt ég. Ezért a
sziklák felforrósodnak, a mészkő megég és a vas megolvad. A vízzel érintkező
mészkő növeli az amúgy is erős hőt, és ebből földrengések, tűzhányók és
tűzkitörések keletkeznek. A tűz, a sziklák és ércek találkozása tompa
mennydörgésként hallatszó súlyos robbanásokat okoz a föld alatt. A levegő forró
és fullasztó lesz. Vulkánok törnek ki, és mivel a felforrósodott elemeknek
sokszor nincs elég kivezető nyílásuk, maga a föld rázkódik, a talaj a tenger
hullámaihoz hasonlóan megemelkedik, nagy repedések tőrnek elő, és néha
városokat, falvakat, égő hegyeket nyelnek el. Ezek a csodálatos jelenségek
közvetlen Krisztus második eljövetele és a világ vége előtt egyre gyakoribbak
és rettenetesebbek lesznek annak jeléül, hogy ez a világ nemsokára elpusztul.
A föld
mélye az Úr fegyvertára, ahonnan fegyverek kerültek ki az ősi világ
elpusztítására. A földből felbuggyanó víz egyesült az égből hulló esővel a
pusztítás munkájának elvégzésére. Az özönvíz óta a tűz és a víz volt Isten
eszköze a gonosz városok elpusztítására azért, hogy azok, akik könnyen veszik
törvényét és lábbal tiporják tekintélyét, féljenek hatalma előtt, és ismerjék
el jogos és korlátlan uralmát. Amint az emberek nézték, hogy az égő hegyek tüzet,
lángokat és temérdek olvadt ércet záporoznak, és folyókat szárítanak ki, népes
városokat borítanak el, mindenütt romot és pusztulást hagyva hátra, a
legkeményebb szív is rémüldözött, a hitetlenek és istenkáromlók pedig
kénytelenek voltak elismerni Isten végtelen hatalmát.
Hasonló
jelenetekre hivatkozva ezt mondták a próféták: "Óh, vajha megszakasztanád
az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a
rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy
előtted reszkessenek a népek; hogy cselekednél rettenetes dolgokat, amiket nem
vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának" (Ésa 64:1-2).
"[...] Szélvészben és viharban van az Úrnak útja és lábainak pora a felhő.
Megfeddi a tengert és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt" (Náh
1:3-4).
Mai Bibliai szakasz: Bírák 9
Abimélek és fiatalabb testvérének, Jóthámnak
a története kiváló példa arra, hogy Isten hogyan vívja meg a csatáinkat.
Abimélek meggyilkolta a családját annak érdekében, hogy politikailag előbbre
juthasson, és a sikemi emberek – a bűnös eljárás ellenére – támogatták is
ebben. Jóthám figyelmeztette a családot, és a sikemi embereket arra, hogy
ha kikiáltják Abiméleket királyuknak, annak következményei lesznek, de ők nem
hallgattak rá. Abimélek három évnyi uralkodása után Isten saját maga
lépett közbe, és „egy gonosz lelket
bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé” (9:23). Abimélek
pontosan azokat az embereket pusztította el, akik előtte támogatták, utána
pedig őt magát is megölték. Jóthám nem játszott szerepet a bosszúban, de Isten
érte és az ő apjáért, Gedeonért harcolt, aki életében hűségesen szolgálta
Istent.
Van ellenség az
életedben? Van valaki, aki beleavatkozott abba, amire úgy gondolod,
hogy Isten elhívott? Van valaki, aki bántotta a családodat? Bár ez lehetetlen
Isten kegyelme és a Szentlélek nélkül, de Jézus saját maga kért arra minket,
hogy szeressük az ellenségeinket, és imádkozzunk azokért, akik üldöznek minket.
Engedd, hogy Isten legyen a védelmeződ ma! Az Ő tervei és útjai jobbak a
miénknél. Ő tudja, hogyan hozzon igazságot, megbánást és békét. Bízz a
hatalmas, egyedül igaz Istenben, Ő helyrehozza és jóváteszi a dolgokat
életedben!
Brandy Kirstein
29. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 8-9.
fejezeteihez (feb. 14-20).
Az utóbbi években
gyakran szerepeltek a híradásokban elsöprő erejű szuperviharok pusztító
hatásának képei. A globális felmelegedés és a környezetünkkel való megrögzött
rossz bánásmód csak növelni fogja azt a fájdalmat, kárt és pusztítást, amely a
ránk következő években vár kiaknázott bolygónkra. Ennek a pusztításnak az
árnyékában nőnie kell a tudatosságunknak is, ami az emberek reményvesztettségét
és félelmeit illeti.
Ahogy az özönvíz tomboló hullámai
alábbhagytak, a bárkán lakó néhány ember szívét bizonyára az elképedés töltötte
be. Negyven napi hánykolódást követően Noét és a családját megdöbbentették a
kataklizmaszerű következmények, amelyek Isten döntéséből adódtak, hogy
gyökerestül kiirtsa a bűn eredményét a földről. Noé bizonyára arra gondolt,
mennyivel több embert lehetett volna megmenteni, ha méltányolták volna a
szavát, és megfeleltek volna neki.
A szivárványt az égen, mint az Isten
kegyelmének és irgalmának szimbólumát kaptuk. Bármikor is később Noé, a
családja, vagy a leszármazottjaik látták az égen a szivárványt, tudták, hogy
Isten megígérte, hogy soha többé nem bünteti meg a földet özönvízzel. A
szivárvány megmaradt a remény és Isten gondoskodásának az ígéreteként.
A mai világunknak, amelyet érzéketlen gonosz
és természeti katasztrófák gyötörnek, ismét a remény szavát kell hallania. Ez
az ígéret pedig az, hogy Isten királyi székét a mennyben szivárvány övezi körül
(Jel. 4:2–3). Isten megígérte, hogy Jézus ismét el fog jönni, hogy megmentse a
pusztítástól Isten népét. Isten a népét megóvja és megmenti.
Denis Fortin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése