MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 7. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 7. fejezet 211. nap
A világ
a gyermekkorát élte, de a gonoszság annyira elmélyült és elterjedt, hogy Isten
nem tűrhette már tovább, és ezt mondta: "[...] Eltörlöm az embert, akit teremtettem,
a földnek színéről" (1Móz 6:7). Kijelentette, hogy Lelke nem fogja örökre
éltetni a gonosz emberiséget. Ha bűneikkel tovább szennyezik a világot és
gazdag kincseit, eltörli őket a teremtettségből és elpusztítja azokat a
dolgokat, amelyekkel oly örömmel áldotta meg őket; elsöpri az állatokat a
mezőről és a gazdag élelmet kínáló növényzetet. A gyönyörű földet kietlenné és
rommá teszi.
Az
eluralkodó romlottság közepette Methusélah, Noé és sokan mások megpróbálták
ébren tartani az igaz Isten ismeretét, és feltartóztatni az erkölcstelenség
áradatát. Százhúsz évvel az özönvíz előtt az Úr szent angyal által
kinyilatkoztatta szándékát Noénak. Megparancsolta, hogy építsen bárkát, és
építése közben prédikáljon. Hirdesse, hogy Isten vízözönt hoz a földre a
gonoszok elpusztítására. Akik elhiszik Isten üzenetét, és bűneiket megbánva,
megújulva felkészülnek erre az eseményre, azoknak megbocsát és menedéket ad.
Énók is elmondta gyermekeinek, amit Isten mutatott neki az özönvízről. Methusélah
és fiai pedig, akik még hallották Noét prédikálni, segítettek a bárka
építésében.
Isten
megadta Noénak a bárka pontos méreteit, és világosan meghatározta építésének
minden részletét. Emberi bölcsesség nem tudott volna kigondolni olyan erős és
masszív építményt. Isten volt a tervező és Noé az építőmester. A bárkát
hajótest formájúvá építették, hogy lebeghessen a vízen, de bizonyos
vonatkozásban inkább házhoz hasonlított. Három emelete volt, de csak egy ajtaja
az oldalán. A bárka fentről kapta a fényt, és helyiségei úgy voltak elrendezve,
hogy mind kapott a világosságból. A felhasznált anyag ciprus vagy góferfa volt,
amely évszázadokig nem korhad el. E roppant nagy építmény építése lassú és
nehéz munka volt. A fák megmunkálása, óriási méreteik és anyaguk tulajdonságai
miatt sokkal nehezebb volt, mint a mai gerendáké, még akkor is, ha az akkori
emberek erősebbek voltak. Bár az építők mindent megtettek, amire ember képes,
hogy tökéletes munkát végezzenek, a bárka mégsem tudott volna önmagában
ellenállni a földre zúduló viharnak. Csak Isten tudta megőrizni szolgáit a
háborgó vízen.
"Hit
által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől,
házanépe megtartására bárkát készített, amely által kárhoztatá e világot és a
hitből való igazságnak örökösévé lett" (Zsid 11:7). Mialatt Noé hirdette
intő üzenetét a világnak, cselekedeteivel tanúsította őszinteségét. Hite így
tökéletesedett és lett nyilvánvalóvá. Példát adott a világnak arra, hogy miként
kell hinni abban, amit Isten mond. Mindent, amije volt, a bárkába fektette.
Amikor elkezdte építeni azt a hatalmas hajót a szárazföldön, tömegek jöttek
mindenfelől, hogy megnézzék ezt a furcsa dolgot, és meghallgassák e különös
prédikátor komoly, lelkes szavait. A bárkán ejtett minden kalapácsütés egy-egy
bizonyságtevés volt az embereknek.
Először
úgy látszott, hogy sokan elfogadják az intést, de nem fordultak őszinte
bűnbánattal Istenhez. Nem akarták elhagyni bűneiket. Az özönvízig eltelt idő
alatt hitük próbára lett téve, de ők nem állták ki a próbát. Végül az
eluralkodó hitetlenségtől legyőzötten, korábbi társaikhoz csatlakozva
elvetették az ünnepélyes üzenetet. Egyesek mély meggyőződésre jutottak, és
megfogadták volna az intő szavakat, de oly sokan tréfálkoztak és gúnyolódtak,
hogy átvéve ugyanazt a lelkületet, ellenálltak az irgalmas hívásnak, és
csakhamar a legkihívóbb csúfolódókkal azonosultak. Azok voltak a legvakmerőbbek
és legbűnösebbek, akiknek a lelkében egyszer már fény gyúlt, de ellenálltak
Isten Lelkének.
E
nemzedékben nem mindenki volt a szó legteljesebb értelmében bálványimádó. Sokan
állították, hogy imádják Istent. Azt mondták, hogy bálványaik az istenséget
ábrázolják, és hogy általuk az emberek tisztább fogalmat alkothatnak a mennyei
lényről. Ez az osztály elsőként vetette el Noé prédikálását. Amikor
megkísérelték Istent anyagi tárgyakkal ábrázolni, elvesztették tiszta
látásukat. Nem látták, milyen fenséges és hatalmas az Isten. Szem elől
tévesztették jellemének szentségét, kívánalmainak szent és változatlan voltát.
Amikor a bűn általános lett, egyre kevésbé tűnt nekik az rossznak, és végül
kijelentették, hogy Isten törvénye érvényét veszítette; hogy Isten jellemével
ellentétben áll a bűn megbüntetése; és cáfolták, hogy ítéletével meg fogja
látogatni a földet. Ha e nemzedékbeli emberek engedelmeskedtek volna Isten
törvényének, akkor szolgájának intésében Isten hangját hallották volna. De
mivel elutasították a világosságot, elméjük annyira elsötétedett, hogy Noé
üzenetét csalásnak hitték.
Mai Bibliai szakasz: Bírák 1
A Józsué halála utáni korszak egészen jó kezdet volt Izrael életében.
Istent keresték, Őt kérdezték meg döntésük előtt. „Ki menjen legelőször közülünk…?” Júda és Simeon hűségesek voltak.
A következő kifejezés azonban az első fejezet másik fontos témájául szolgál: „nem űzték ki”. Ez nagyon messze állt
Isten szándékától, mert az Úr akarata az volt, hogy a kánaánitákat
maradéktalanul távolítsák el. A 27-28. versben ezt olvashatjuk: „… a Kananeusoknak tetszett ott lakni azon a
földön. … Izráel adófizetőjévé tette a Kananeust; de elűzni nem űzte el”.
Izrael elbukott azon a területen, hogy nem engedelmeskedett teljes mértékig
Istennek, és ez azzal a szomorú következménnyel járt, hogy Isten iránti
szeretetük egészen a szívük mélyéből tűnt el.
Amint ezt a
fejezetet olvasom, lelkünk négy ellensége jut eszembe, amelyeket Isten teljesen
ki akar ütni belőlünk: a vádló lelkületet, a gyűlölködést, a kapzsiságot és az
irigységet. Mind a négy ellenség az énünket ülteti szívünk trónjára. A vádoló
lelkület így szól: „Tartozol nekem, és meg kell fizetned azért, amit tettél!”;
a gyűlölködés így: „Az enyém vagy, és uralkodom rajtad!”; a kapzsiság így:
„Többel tartozom magamnak, mint amennyim van!”; az irigység pedig így: „Isten
több áldással tartozik nekem, hiszen másokhoz viszonyítva kevesebbet kapok!”
Lehet, hogy ezen ellenségek mindegyike felett részleges győzelmet aratunk Isten
segítségével, és egy-egy rövid időre elenyésző lesz hatalmuk életünkben. Ám ha
engedjük, hogy tartósan ott maradjanak lelkünkben, az olyan, mintha földünkön
hagynánk a kánaánitákat – szaporodni és erősödni fognak, akár a rák, és lelki
életünk ugyanolyan változékony és ingadozó lesz, mint Izrael nemzete a Bírák
korában. Minden esetben Istent állítjuk félre, és énünk kerül a trónra.
Brennon Kirstein
a Southern Adventist University
káplánja
28. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 7.
fejezetéhez (feb. 7-13).
Ellen White
Biblia-magyarázata szerint az özönvíz előtti világ sokkal szebb volt, mint
most; annak ellenére, hogy az a bűn átka alatt volt. Az emberek szellemi
kapacitása is nagyobb volt, és csodás eszközöket alkottak – de gonosz célra
használták azokat. Ez annyira bántó volt Isten számára, hogy kihirdette, hogy
elpusztítja a világot egy özönvíz által. Ugyanakkor Isten gondoskodott a
megváltásról egy bárka által, amelyet azok építettek, akik megőrizték az Isten
igaz ismeretét.
Noé éveken keresztül prédikálta a
figyelmeztetés és remény üzenetét, és ha az emberek őszintén megbánták volna
bűneiket, Isten megakadályozta volna az özönvizet. Ezzel szemben azonban sokan
vitatták, hogy az özönvíz általi ítélet lehetséges lenne, hiszen korábban sosem
történt ilyen. Noé szilárdan kitartott, bár a többség fanatikusnak bélyegezte
meg őt. Amikor Isten bezárta a bárka ajtaját, a megmentettekre bezárult az ajtó,
az elveszettek pedig ki lettek zárva. Aztán az áradás olyan erővel tombolva
tört elő, hogy még Sátán is féltette az életét.
Ahogy Noé napjaiban volt, úgy van ma is –
Isten egy népet nevelt, hogy hirdesse az evangéliumot az ítélettel karöltve.
Amikor a kegyelmi idő ajtaja bezárul, azok, akik elfogadják az Isten kegyelmét,
be lesznek zárva Istennel örök biztonságra.
Martin Hanna
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése