MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 11. fejezet 227. nap
11.
Ábrahám elhívása
Miután
Bábel tornyának építői szétszéledtek, a bálványimádás újra majdnem általános
lett. Az Úr végül hagyta, hogy a konok törvényszegők saját gonosz utaikat
kövessék. Sém családjából pedig kiválasztotta Ábrahámot, hogy megőrizze
törvényét a jövő nemzedékek számára. Ábrahám a babonaság és a pogányság
légkörében nőtt fel. Atyja családjának tagjai is, akik még őrizték Isten
ismeretét, engedtek a környező befolyás csábjának, és Jahve helyett
"idegen isteneket" szolgáltak. De az igaz hit nem tűnhetett el a földről.
Isten mindig megőrzött egy maradékot az ő szolgálatára. Ádám, Séth, Énók,
Methusélah, Noé, Sém korszakról korszakra töretlenül megőrizte Isten akaratának
drága kinyilatkoztatásait. Tháré fia lett e szent megbízatás örököse. Hiába
csalogatta mindenfelől a bálványimádás. E hívő a hitetlenek között, akit nem
tudott megrontani az eluralkodó hitehagyás, rendíthetetlenül imádta az egy igaz
Istent. "Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel
hívja őt" (Zsolt 145:18). Isten közölte akaratát Ábrahámmal; világosan
megismertette törvénye kívánalmaival és a Krisztus által megvalósuló
megváltással.
Ábrahám
a kora emberének különösen értékes ígéretet kapott, - nemzeti nagyság és
sok-sok utódot ígéretét: "[...] megáldalak téged, és felmagasztalom a te
nevedet és áldás leszesz" (1Móz 12:2). Ez kiegészült azzal az ígérettel,
ami a hit örököseinek minden ígéretnél drágább volt - az ő családjából fog
származni a világ Megváltója. Ám az ígéret teljesedésének első feltétele a hit
próbája volt, ami áldozatot követelt. Így szólt Isten Ábrahámhoz: "Eredj
ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a
földre, amelyet én mutatok néked" (1Móz 12:1). Ábrahámnak előbb el kellett
szakadnia ifjúkori társaitól ahhoz, hogy Isten alkalmassá tehesse nagy
feladatára, a szent jövendölések megőrzésére. A rokonok és barátok befolyása
gátolta volna azt a nevelést, amelyet Isten akart szolgájának adni. Most, hogy
különleges kapcsolatba került a mennyel, idegenek között kellett élnie.
Jellemének sajátosnak, a világétól eltérőnek kellett lennie. Nem is tudta
megmagyarázni barátainak cselekedeteit úgy, hogy megértsék. Lelki dolgok csak
lelkileg foghatók fel, és a bálványimádó rokonság nem érthette meg Ábrahám
indítékait és cselekedeteit.
"Hit
által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre,
amelyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy" (Zsid 11:8).
Ábrahám feltétel nélküli engedelmessége a hit egyik legcsodálatosabb
bizonyítéka az egész Bibliában. Számára a hit "[...] a reménylett
dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés" volt (Zsid
11:1). Isten ígéretében bízva, a teljesedés legkisebb külső biztosítéka nélkül
elhagyta otthonát, rokonságát, szülőhazáját, és elindult, bár nem tudta, Isten
hova vezeti. "Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben,
sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös
társaival" (Zsid 11:9).
Nem volt
könnyű Ábrahám próbája. Nem volt kis áldozat, amit Isten kívánt tőle. Erős szálak
kötötték hazájához, rokonságához és otthonához. De tétovázás nélkül
engedelmeskedett a hívásnak. Nem kérdezett semmit az ígéret földjéről - hogy
termékeny-e a talaj, egészséges-e az éghajlat, hogy kellemes-e az ország
környezete, és van-e ott alkalom a vagyongyűjtésre? Isten szólt, és szolgájának
engedelmeskednie kellett. Számára az volt a földön a legboldogabb hely, ahova
Isten küldte.
Mai Bibliai szakasz: Bírák 17
A megelőző történetekben újra és újra
emlékeztettek minket, hogy akkoriban mindenki „azt cselekedte, amit jónak látott.” (17:6) . A következő fejezetek
világosan bemutatják, hogy hogyan is történt ez, és mik voltak az erkölcsi
következményei (a politikaiak mellett) Izrael népe számára.
A legtöbb bibliafordítás ennek a fejezetnek a
„Mika bálványimádása” nevet adja. A korábbi történetekből már tudjuk, hogy a
bálványimádás virágzott Izraelben a Bírák idejében. Ami azonban ebben a
történetben figyelemre méltó az az, hogy mennyire nagyon szűklátókörűek a
szereplők azt illetően, hogy bármit is rosszul tennének: a hamis imádat
középpontjában álló bálványt (3-4. vers) az Úrnak szentelték! Mi több, a Mika
által emelt törvénytelen oltár Efraim
hegyén áll, ugyanott, ahol a silói törvényes
oltár is (Józsué 18). Még a történetben szereplő lévita se tudja (vagy nem
érdekli), hogy egy törvénytelen imádati helyet felállítani faragott képekkel
problémának számít, és boldogan elfogadja a helyzetet úgy, ahogy van (11.
vers). Egy igazi lévita alkalmazásával Mika úgy gondolja, hogy az oltára
nemcsak hogy törvényes, hanem az Úrnak tetsző is: „Most már tudom, hogy jót fog velem tenni az ÚR, mert egy lévita lett a
papom.” (13. vers – új prot. ford.)
Mika megfontolatlan tetteinek az egész izraeli
nemzetre több generáción át kiható következményei lesznek. És a dologban az a
valóban elkeserítő, hogy ő nincs is tudatában mindennek. Az Úr szomorúan
jelenti ki: „Elpusztul népem, mert nem
ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem
leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal”
(Hós 4:6 - új prot. ford.).
Ez egy lecke a mi számunkra, hiszen mi vagyunk a
választott nemzedék. Isten kihívott minket a sötétségből az Ő csodálatos
világosságára, hogy királyi papság, szent nemzet, az Ő elkülönített népe
legyünk; azt tegyük, ami igaz, és megtartsuk az Ő parancsait (1Pt 2:9 és Jel
14:12).
Justo E. Morales
30. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 10-11.
fejezeteihez (feb. 21-27).
Mózes első könyvének
első 12 fejezete három kollektív hitehagyás és három isteni missziós válasz
leírását adja. A kezdeti bűnbeesést követően Isten első ígérete a Megváltó volt
(1Móz 3:15). Ezt követően Isten másodjára Noén keresztül ajánlotta fel a szabadulást.
Az özönvizet követően az emberiség ismét
kollektív hitehagyásba esett Bábelnél. A sineári hitehagyásnál szembeszegültek
Isten parancsának, amely egy globális vándorlásra irányult, helyette egy
egyesült kormányt, a lázadás kormányát akarták megalapítani. Isten missziós
válasza az volt, hogy az egyetlen nyelvet összezavarta, az építkezési tervet
ellehetetlenítette, és így szétszórta az emberiséget a teljes földön. Ha az
emberek aszerint vándoroltak volna, ahogyan Isten parancsolta, a különböző
nyelvek és kultúrák természetes módon alakultak volna ki. A nyelvek
összezavarásával Isten felgyorsította a normál nyelvi és kulturális változás
ütemét. Bábel története szomorú véget ér, az emberiség kényszerítve van a
vándorlásra, és nincs remény a láthatáron.
Isten elhívása Ábrám felé egy döntő erejű missziós
kezdeményezés, a kilátástalanság szélén. Mózes első könyvének 12. fejezete
egyike a legerősebb missziológiai szakaszoknak a Bibliában és az Ószövetség
nagy megbízásainak. „Isten mindenkor megőrzött egy maradékot, hogy Őneki szolgáljanak”
(125. o.), és Ábrám ehhez a csoporthoz tartozott. Ábrámmal Isten kiválasztott
egy népcsoportot, akiknek a generációi az Ő szövetséges missziós megbízottjai
lettek, egészen pünkösdig, amikortól is már valamennyi népcsoport beletartozik
a missziós szövetségbe. A lehetséges legnagyobb áldás valamennyi nép számára
akkor jön el, amikor a Messiás megszületik mint Ábrahám magja.
Ábrahám kivételes kultúrák közti
misszionárius volt. Követett el ugyan hibákat, de az emberekért érzett
szeretete valódi volt, ami lehetővé tette számára, hogy közvetlenül
közbenjárjon Istennél Szodomáért. Nyitott volt az Istennel járó emberekkel való
váratlan találkozásokra, mint amilyen például Melkisédek volt. Dédunokája,
József rendkívül hatékony kultúrák közötti misszionárius volt, akiről nincsenek
feljegyezve hibák.
Gorden Doss
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése