MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 7. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 7. fejezet 210. nap
7.
Az özönvíz
Noé
korában Ádám törvényszegése és Kain gyilkossága következményeképp kettős átok
nehezedett a földre. De ez nem változtatta meg nagyon a természet képét. A
romlásnak nyilvánvaló jelei voltak, de a földet még mindig gazdaggá és széppé
tették a gondviselő Isten ajándékai. A dombokat fenséges fák koronázták,
amelyek a szőlőtő gyümölcstermő ágait támasztották alá. A hatalmas kertszerű
síkságok zöld színbe öltöztek, és ezernyi virágtól illatoztak. A föld sokféle
gyümölcsöt termett, szinte korlátlanul. A fák mérete, szépsége és arányaik
tökéletessége messze túlszárnyalta a mostaniakat. Anyaguk finom rostú, kemény
szerkezetű volt, majdnem olyan mint a kő. Aranyban, ezüstben, drágakövekben
bővölködött a föld.
Az
emberiség sokat megőrzött eredeti erejéből. Csak néhány évszázad telt el azóta,
hogy Ádám ehetett az élet fájáról, amely meghosszabbította életét; az ember
korát még mindig századokban mérték. Ezek a hosszú életű emberek, akiknek
kivételes képességük volt a tervezésre és a megvalósításra, Isten szolgálatára
szentelődve dicsőségessé tehették volna teremtőjük nevét a földön, és
megfelelhettek volna annak, amiért Isten életet adott nekik. De ők ezt nem
tették. Sok óriás volt - bölcsességükről híres, nagy termetű, erős emberek, a
legkülönösebb és legcsodálatosabb munkák ügyes tervezői. De elengedték a
gonoszság gyeplőjét. Ügyességük és értelmi képességük arányban állt ezzel a
bűnükkel.
Az
özönvíz előtt élt embereket Isten sok és gazdag ajándékkal áldotta meg. De ők a
maguk dicsőségére használták ajándékaikat, és azt átokká tették azáltal, hogy
az Ajándékozó helyett az ajándékokat szerették. Az aranyat, ezüstöt,
drágaköveket és a jó minőségű faanyagot a saját lakóhelyük építéséhez
használták, és egymást túl akarták szárnyalni lakásuk ötletes díszítésében.
Csak saját büszke szívük kívánságait igyekeztek kielégíteni, és szórakoztató,
bűnös látványokban lelték örömüket. Mivel nem akarták Istent megismerni,
csakhamar létezését is tagadták. A természetet imádták a természet Istene
helyett. Dicsőítették az emberi lángelmét, imádták kezük munkáit, és arra tanították
gyermekeiket, hogy hajoljanak meg a faragott képek előtt.
A zöld
mezőkön, a gyönyörű fák árnyékában emeltek oltárt bálványaiknak. Levélzetüket
egész évben megőrző kiterjedt ligeteket a hamis istenek imádására szentelték. E
ligetekhez gyönyörű kertek kapcsolódtak. Hosszú, kanyargós sétányai fölé
mindenféle gyümölcstermő fa hajolt, szobrok díszítették, és mindennel el volt
látva, ami az érzéseket gyönyörködteti, ami a nép érzelmi vágyainak szolgál és
így csábította őket a bálvány istentiszteleteken való részvételre.
Az
emberek nem akartak tudni Istenről; saját fantáziájuk alkotta dolgokat imádtak.
Ennek következtében erkölcsileg egyre romlottak. A zsoltáríró így ecseteli a
bálványimádás hatását: "Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok,
akik bennük bíznak" (Zsolt 115:8. új prot. ford.). Az emberi értelem
törvénye, hogy szemlélés által átváltozunk. Az ember nem múlhatja felül az
igazságról, tisztaságról és szentségről alkotott fogalmait. Ha gondolatban soha
nem emelkedik az emberi szint fölé, ha hitben nem tud elgondolkozni a végtelen
bölcsességen és szereteten, akkor egyre lejjebb süllyed. A hamis istenek
tisztelői istenségeiket emberi tulajdonságokkal és szenvedélyekkel ruházták
fel, ezért őket tekintették jellembeli példaképüknek. Ennek következtében
erkölcsük megromlott. "És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága
a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz
[...] A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld
erőszakoskodással" (1Móz 6:5.11). Isten parancsolatokkal szabályozza az
ember életét, de törvényét áthágták, és ennek mindenféle bűn lett a
következménye. Az ember leplezetlenül és vakmerően vétkezett. A jogosságot a
porba tiporták, és az elnyomottak kiáltása felhatolt az égig.
A többnejűség
már korán meghonosodott, szemben a kezdetben adott mennyei intézkedéssel. Az Úr
egyetlen feleséget adott Ádámnak, jelezve, hogy miként rendelkezett a
házasságról. A bűnbeesés után azonban az ember a saját bűnös vágyait akarta
követni. Ennek következtében a bűn és nyomorúság rohamosan fokozódott. Nem
tartották tiszteletben sem a házas viszonyt, sem a tulajdonjogot. Aki
megkívánta felebarátja feleségét és vagyonát, elvette erőszakkal, és diadalt
ült erőszakos cselekedete felett. Élvezettel pusztították az állatokat, és a
húsételek fogyasztása még kegyetlenebbé és vérszomjasabbá tette őket, mígnem az
emberi élethez is megdöbbentő kegyetlenséggel viszonyultak.
Mai Bibliai szakasz: Józsué 24
Isten
szövetséget kötött Izraellel a Sínai-hegynél (ld.: 2Móz 19:3-6, és 20:1-7), és
Mózes megújította azt mielőtt meghalt (5Mózes 29-30). Ebben a fejezetben Józsué
– halála előtt – ismét megújítja a szövetséget.
Itt
visszatekint arra, hogy mi mindent tett Isten Izraelért: kihozta őket a
szolgaságból, Egyiptomból, és utat nyitott számukra a Vörös-tengeren
keresztül; nekik adta az emoreusok
földjét a Jordán keleti partján, és Bálám átkait áldásra fordította; azután az
Úr ledöntötte Jerikó falait, hogy aztán nekik ajándékozza Kánaán hét törzsének földjeit, időnként úgy, hogy
darazsakat bocsátott az ott élőkre (ld. 12. vers).
Most Józsué
arra hívja Izrael népét, hogy az Urat válasszák Istenüknek örökre. Háromszor
tesznek esküt, hogy hűségesek lesznek az Úrhoz (16, 21, 24. vers). Ekkor Józsué
beírja ezeket a törvénykönyvbe, és felállít egy emlékkövet az eskütétel
bizonyságaként (26-27. vers). Az emberek megtartották ígéretüket egész
életükben, mindazok, akik látták mit tett értük korábban az Úr (31. vers).
Ma nekünk is
emlékeznünk kell a sok ajándékra, amelyet Istentől kaptunk. Jézus eljött, hogy
éljen értünk, és meghaljon helyettünk. Ő mennyei közbenjárónk lett. Megígérte,
hogy visszajön, és magával visz a mennyei ígéret földjére. Újra és újra fel
kell idéznünk nekünk adott ajándékait, minél gyakrabban, és hálatelt szívvel
megújítani az elköteleződésünket iránta (ld. Mt 26:27-28, Zsid 8:8-12).
Ralph Neall
28. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 7.
fejezetéhez (feb. 7-13).
Ellen White
Biblia-magyarázata szerint az özönvíz előtti világ sokkal szebb volt, mint
most; annak ellenére, hogy az a bűn átka alatt volt. Az emberek szellemi
kapacitása is nagyobb volt, és csodás eszközöket alkottak – de gonosz célra
használták azokat. Ez annyira bántó volt Isten számára, hogy kihirdette, hogy
elpusztítja a világot egy özönvíz által. Ugyanakkor Isten gondoskodott a
megváltásról egy bárka által, amelyet azok építettek, akik megőrizték az Isten
igaz ismeretét.
Noé éveken keresztül prédikálta a
figyelmeztetés és remény üzenetét, és ha az emberek őszintén megbánták volna
bűneiket, Isten megakadályozta volna az özönvizet. Ezzel szemben azonban sokan
vitatták, hogy az özönvíz általi ítélet lehetséges lenne, hiszen korábban sosem
történt ilyen. Noé szilárdan kitartott, bár a többség fanatikusnak bélyegezte
meg őt. Amikor Isten bezárta a bárka ajtaját, a megmentettekre bezárult az
ajtó, az elveszettek pedig ki lettek zárva. Aztán az áradás olyan erővel
tombolva tört elő, hogy még Sátán is féltette az életét.
Ahogy Noé napjaiban volt, úgy van ma is –
Isten egy népet nevelt, hogy hirdesse az evangéliumot az ítélettel karöltve.
Amikor a kegyelmi idő ajtaja bezárul, azok, akik elfogadják az Isten kegyelmét,
be lesznek zárva Istennel örök biztonságra.
Martin Hanna
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése