MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 10. fejezet 226. nap
Bábel
építői lázongtak Isten ellen. Ahelyett, hogy hálásan gondoltak volna Ádám
iránti irgalmára, és a Noéval kötött könyörülő szövetségére: felpanaszolták
szigorát - hogy kiűzte az első emberpárt az Édenből, és, hogy elpusztította
özönvízzel a világot. De amíg Isten ellen zúgolódtak, mondván, hogy zsarnok és
szigorú, elfogadták a legkegyetlenebb zsarnokok uralmát. Sátán semmibe akarta
vetetni azokat az áldozatokat, amelyek előre vetítették Krisztus halálát, és
amint az emberek gondolkozása elhomályosult a bálványimádás miatt, rávette őket
ezeknek az áldozatoknak a meghamisítására, és arra, hogy áldozzák fel saját
gyermekeiket isteneik oltárain. Mivel az emberek elfordultak Istentől, a
mennyei tulajdonságokat - méltányosságot, erkölcsi tisztaságot és szeretetet -
kiszorította a zsarnokság, erőszak és kegyetlenség.
A bábeli
emberek elhatározták, hogy olyan kormányzatot hoznak létre, amely független
lesz Istentől. Egyesek közöttük félték az Urat, de megtévesztették őket az
istentelenek állításai, és bevonták őket terveikbe. Az Úr ezekért a
hűségesekért késleltette büntetését, és időt adott az embereknek valódi
jellemük megmutatására. Eközben Isten fiai igyekeztek őket eltéríteni
szándékuktól; de ők teljesen egyek voltak istenkísértő vállalkozásukban. Ha
akadálytalanul végrehajthatták volna azt, erkölcsileg megrontották volna a még
gyermekkorát élő világot. Szövetkezésük lázadásra épült, önfelmagasztalás
céljából alapított birodalomra, amelyben nem volt helye Isten uralmának és
tiszteletének. E szövetség fennmaradása esetén egy erős hatalom elűzte volna az
igazságot a földről - békéjével, boldogságával és biztonságával együtt. Isten
törvényét, amely "[...] szent és igaz és jó" (Róm 7:12), az emberek
megpróbálták önző és kegyetlen szívük szándékának megfelelő törvényekkel
helyettesíteni.
Akik
félték az Urat, hozzá kiáltottak, hogy lépjen közbe. "Az Úr pedig
leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek
fiai" (1Móz 11:5). A világ iránti irgalmában Isten meghiúsította a torony
építőinek szándékát, és ledöntötte vakmerőségük emlékművét. Az irgalmas Isten
összezavarta beszédüket, így szabva határt lázadó szándékuknak. Isten sokáig
tűri az emberek romlottságát, és bőséges alkalmat ad a megtérésre; de ügyel az
igazságos és szent törvényével szembeszálló ravaszkodásaikra. Időnként a
kormánypálcát tartó láthatatlan kéz megfékezi a gonoszságot. Félreérthetetlenül
nyilvánvaló, hogy a világegyetem Teremtője, akinek bölcsessége, szeretete és
igazsága végtelen, a menny és föld legfőbb Ura, és senki sem dacolhat
büntetlenül hatalmával.
Bábel
építőinek ármánykodásai szégyenteljes kudarccal végződtek. Önhittségük
emlékműve oktalanságuk emlékműve lett. Az emberek mégis állandóan ugyanazt az
utat járják, saját magukban bízva, és elutasítva Isten törvényét. Ezt az elvet
akarta Sátán alkalmazni a mennyben; ez az elv irányította Kaint is áldozata
bemutatásában.
Korunkban
is vannak toronyépítők; hitetlenek, akik a tudomány feltételes
következtetéseiből felépítik saját elméleteiket, és elutasítják Isten
kinyilatkoztatott szavát. Merészelik elmarasztalni Isten erkölcsi kormányzatát;
semmibe veszik törvényét, és büszkélkednek az emberi tudással. És
"mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak
cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt
cselekedjenek" (Préd 8:11).
A
kereszténynek tartott világban sokan elfordulnak a Biblia világos tanításaitól;
emberi spekulációkból és tetszetős mesékből szerkesztenek hitvallást, és
rámutatnak saját tornyukra mint a mennybe vezető útra. Az emberek csodálattal
csüggnek az ékesszóló ajkakon, amelyek azt tanítják, hogy a törvényszegő nem
hal meg, és az üdvösség megszerezhető az Isten törvénye iránti engedelmesség
nélkül. Krisztus állítólagos követői egységre jutnának, ha elfogadnák Isten
normáját; de ameddig az emberi bölcsességet Isten Szent Igéje fölé emelik,
addig megoszlások és széthúzások lesznek. Az egymástól eltérő hitvallások és
szekták zűrzavarát megfelelően ábrázolja a "Babilon" szó, amely
prófécia (Jel 14:8; 18:2) az utolsó napok világot szerető egyházaira
vonatkozik.
Sokan
gazdagság és hatalom szerzésével igyekeznek mennyet csinálni maguknak.
"[...] gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással"
(Zsolt 73:8), lábbal tiporva az emberi jogokat, és semmibe véve Isten
tekintélyét. Lehet a kevélynek egy ideig nagy hatalma, és sikeres minden
vállalkozása; de a végén csalódni fog és szerencsétlen lesz.
A
megvizsgálás ideje a küszöbön van. A Magasságos leszáll, hogy meglássa azt,
amit az emberek fiai építettek. Meg fog mutatkozni mindenekfölötti hatalma; az
emberi büszkeség műveit pedig porba veti. "Az égből letekint az Úr, látja
az emberek minden fiát. Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára."
"Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait. Az
Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre"
(Zsolt 33:13-14.10-11).
Mai Bibliai szakasz: Bírák 16
Sámson ismét figyelmen kívül hagyja isteni
elhívását (vagy Isten parancsát), ezzel veszélyezteti saját életét és
küldetését. Az utolsó alkalommal, amikor egy filiszteus nő után vágyakozott, a
következmények szerencsétlen kimenetelűek voltak. Mivel Sámson tudja, hogy
senki sem tudná megállítani, ezért pimaszul a filiszteusok földjének belseje
felé nyomul, hogy bűnös vágyait kielégíthesse. Akárcsak korábban, lázadozása
ellenére is erőt ad neki Isten, hogy megmentse magát. Ám éppen ez a probléma
Sámsonnal: az Istentől kapott erőt saját érdekében használja. Nagy hőstettei
közül egyet sem azért vitt véghez, hogy megmentsen akár csak egy izraelitát is
az elnyomás alól.
Sámson bukása nem annak az eredménye, hogy a
rossz személyben bízott meg. Nem megtévesztés hatására fedte fel erejének
titkát. Önként adta át, és tudta, hogy
valószínűleg fel fogják használni ellene. Oly’ sokáig élt lázadásban, és oly’
sokszor szegte már meg Istennek tett nazireusi fogadalmát, hogy már nem
érzékelte, milyen következményei lehetnek bűnének. Mint megannyi alkalommal,
most is azt gondolta, Isten meg fogja szabadítani ellenségeitől. De lázadásának
végső pillanatával utoljára pazarolta el Isten áldását. „Jóllehet ereje nem
hosszú hajában rejlett, de ez Isten iránti hűségének jele is volt. És amikor a
jelképet feláldozta szenvedélye kielégítésének, elveszítette az ezzel járó
áldást” (Ellen G. White: Pátriárkák és
próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 527. oldal).
A Bibliában szereplő összes bíra és hős közül
Sámsonban volt meg a legtöbb lehetőség. Ha Sámson hűséges maradt volna isteni
elhivatásához, Isten célja megvalósulhatott volna az Úr dicsőségére és Sámson
becsületére. De Sámson engedett a kísértésnek, és hűtlennek bizonyult
feladatához, ezért küldetése vereséggel, szolgasággal és halállal végződött
(lásd: Pátriárkák és próféták 528.
oldal). Sámson élettörténete azt mutatja be, hogy Isten elvégzi akaratát –
Sámson ellenére is.
Justo E. Morales
30. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 10-11.
fejezeteihez (feb. 21-27).
Mózes első könyvének
első 12 fejezete három kollektív hitehagyás és három isteni missziós válasz
leírását adja. A kezdeti bűnbeesést követően Isten első ígérete a Megváltó volt
(1Móz 3:15). Ezt követően Isten másodjára Noén keresztül ajánlotta fel a szabadulást.
Az özönvizet követően az emberiség ismét
kollektív hitehagyásba esett Bábelnél. A sineári hitehagyásnál szembeszegültek
Isten parancsának, amely egy globális vándorlásra irányult, helyette egy
egyesült kormányt, a lázadás kormányát akarták megalapítani. Isten missziós
válasza az volt, hogy az egyetlen nyelvet összezavarta, az építkezési tervet
ellehetetlenítette, és így szétszórta az emberiséget a teljes földön. Ha az
emberek aszerint vándoroltak volna, ahogyan Isten parancsolta, a különböző nyelvek
és kultúrák természetes módon alakultak volna ki. A nyelvek összezavarásával
Isten felgyorsította a normál nyelvi és kulturális változás ütemét. Bábel
története szomorú véget ér, az emberiség kényszerítve van a vándorlásra, és
nincs remény a láthatáron.
Isten elhívása Ábrám felé egy döntő erejű missziós
kezdeményezés, a kilátástalanság szélén. Mózes első könyvének 12. fejezete
egyike a legerősebb missziológiai szakaszoknak a Bibliában és az Ószövetség
nagy megbízásainak. „Isten mindenkor megőrzött egy maradékot, hogy Őneki
szolgáljanak” (125. o.), és Ábrám ehhez a csoporthoz tartozott. Ábrámmal Isten
kiválasztott egy népcsoportot, akiknek a generációi az Ő szövetséges missziós
megbízottjai lettek, egészen pünkösdig, amikortól is már valamennyi népcsoport
beletartozik a missziós szövetségbe. A lehetséges legnagyobb áldás valamennyi
nép számára akkor jön el, amikor a Messiás megszületik mint Ábrahám magja.
Ábrahám kivételes kultúrák közti
misszionárius volt. Követett el ugyan hibákat, de az emberekért érzett
szeretete valódi volt, ami lehetővé tette számára, hogy közvetlenül
közbenjárjon Istennél Szodomáért. Nyitott volt az Istennel járó emberekkel való
váratlan találkozásokra, mint amilyen például Melkisédek volt. Dédunokája,
József rendkívül hatékony kultúrák közötti misszionárius volt, akiről nincsenek
feljegyezve hibák.
Gorden Doss
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése