Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 6. fejezet 580. nap
A bálványimádó szokások felé hajlók romlottsága ellenére az
irgalmas Isten minden lehetőt megtett, hogy a kettéoszlott birodalmat megmentse
a teljes
Ellen G. White Próféták és Királyok
44
romlástól. Amint múltak az évek, és úgy tűnt, hogy a sátáni
erőktől befolyásolt emberek elgondolásai végképp meghiúsítják Isten Izráellel
való szándékát, az Úr a választott nép fogsága és helyreállítása által újra
megmutatta, hogy javukat akarja.
Az ország kettészakadásával elkezdődött az a csodálatos történet,
amelyben megmutatkozott Isten türelme és szerető könyörülete. Öröklött és
szerzett gonosz hajlamaik miatt a szenvedések tűzpróbáján vezetett át útjuk.
Akiket Isten különleges és jó cselekedetekre igyekvő népévé akart tisztítani,
azokkal a próba végül elismertette:
"Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te, s hatalmad
által nagy a te neved. Ki ne félne téged, népek királya? ...Nincs hozzád
hasonló a népek bölcsei között egyetlen országban sem... De az Úr az igaz
Isten, élő Isten, örökkévaló Király!" (Jer 10:6-7, 10).
A bálványimádóknak meg kellett tanulniuk, hogy a hamis
istenek képtelenek felemelni és üdvözíteni. "...az istenek kivesznek a
földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet" (Jer 10:11).
Az ember csak akkor talál nyugalmat és békét, ha engedelmeskedik az élő
Istennek, a mindenség Teremtőjének és Urának.
Izráel és Júda büntetéssel fegyelmezett és bűnbánó népének
- amely egyakarattal újította meg szövetségét Jahvéval, a seregek Urával,
atyáik Istenével - végül ki kellett mondania:
"Az Úr ereje alkotta a földet,
az ő bölcsessége szilárdította meg a világot,
az ő értelme feszítette ki az eget.
Mennydörgő szavára
víztömeg támad az égen,
felhőt hoz fel a föld széléről;
villámokat alkot az esőhöz,
és szelet bocsát ki kamráiból.
Megáll a tudománya
minden embernek,
szégyent vall bálványával
minden ötvös,
mert csalódik öntvényében:
nincsen abban lélek!
Hitvány és nevetséges dolgok azok,
semmivé lesznek a megtorlás idején.
De nem ilyen Jákób osztályrésze,
mert Ő a mindenség formálója,
Izráel törzse pedig az ő tulajdona:
Seregek Ura a neve" (Jer 10:12-16).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
103
A 103. zsoltár az egyik
legvidámabb és legszebb zsoltár. Ez a dicsőítő zsoltárok „hegycsúcsa”, mivel
lélegzetelállító magasságokba tudja a lelket röpíteni. Amikor a fiunk kamasz
volt, egyszer ezt a zsoltárt olvastam fel a szombat közeledtével. Miután
befejeztem, remegő hangon így szólt: „Ez gyönyörű!”
E zsoltárt úgy alkotta
meg az írója, akár egy négy részes szimfóniát. Olvasd el hangosan, és tarts
szünetet minden egyes rész után! A bevezető részben (1-5. vers) az elbeszélő
saját magához beszél. A legtöbb zsoltárt az Úrnak vagy az egész gyülekezetnek
címezik. Ebből az a tanulság, hogy beszélgessünk el saját magunkkal. Paul Tripp
lelkész kedvenc mondása így hangzik: „Az életedben senki más nem annyira
befolyásos, mint saját magad, és senki sem beszél többet hozzád, mint saját
magad.” A 103. zsoltár azt mutatja be, hogy hogyan beszélgessünk saját
magunkkal, és arra készteti a lelkünket, hogy emlékezzünk az Úr áldásainak
értékeire – emlékezzünk arra, hogy hogyan bocsátja meg a bűneinket, hogyan
gyógyítja meg a betegségeinket; miként ment meg az összetöréstől és mindezt még
a szeretetével és irgalmasságával is fokozza, így minden jóval ellát minket.
Tehát ez a zsoltár megmutatja, hogyan neveljük rá a lelkünket Isten
dicsőítésére.
A második részben
(6-14. vers), az elbeszélő Isten népéhez szól, emlékeztetve őket, hogy az Úr
mentette meg őket az egyiptomi elnyomásból. „Könyörülő
és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.” „Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és
nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.” „Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők
iránt.” „Mert ő tudja a mi
formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.”
A harmadik rész (15-18.
vers) azt illusztrálja, mennyire rövid az élet Isten jelenléte nélkül. „Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy
virágzik, mint a mezőnek virága.” „De az Úr kegyelme öröktől fogva való és
örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; Azokon, akik
megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy
azokat megcselekedjék.”
A negyedik részben
(19-22a vers) az elbeszélő összefoglalja, hogy Isten miért segíti az embereket
és az Ő népét: „az Ő uralkodása mindenre
kihat.” Utána ahelyett, hogy elkezdené dicsőíteni Istent, inkább az
angyalok megszámlálhatatlan sokaságát és Isten teremtményeit kéri, hogy
dicsérjék az Urat: „Áldjátok az Urat ő
angyalai,... Áldjátok az Urat minden ő serege,... Áldjátok az Urat minden ő
teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!”
Olvassuk el a 22. vers
második felét a végén, ami egy formai záróakkorddal lezárja ezt a művet, és
csatlakozzunk a beszélőhöz, ahogy megismétli az első sort a zsoltárban:
„Áldjad én lelkem az Urat!”
R. Lynn Sauls
80. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 6. fejezetéhez (február 5-11.).
Az egyetemen volt egy
szobatársam, aki például szolgált arra, hogy hogyan éljen valaki keresztény
életet. Emlékszem, egyszer a tanácsát kértem, amikor egy nagy döntést kellett
meghozzak, ő pedig válaszul egy, az apjától származó bölcsességet adott tovább
nekem. Amikor ő kérte az apja tanácsát, az apja megkérdezte tőle: „Miért tőlem
kérdezed?” Miután elmagyarázta neki, hogy nagyra tartja a véleményét és tudja,
hogy ő olyan bölcs valaki, aki szereti Istent, az apja azt válaszolta: „Ha ez
az oka, hogy engem választottál, akkor már azt is tudod, hogy mi az, amit
tanácsolnék neked – menj, és kövesd azt a tanácsot.”
Néha a problémánk nem
az, hogy kutassuk és megkapjuk a bölcs tanácsot, hanem, hogy eldöntsük, hogy
engedelmeskedünk annak a tanácsnak, és követjük azt. Az, hogy vonakodunk
engedelmeskedni a számunkra kényelmetlen megoldásnak az oka annak, hogy második
vélemény után vágyunk, amely végzetes végeredményhez torkollik.
Roboám úgy nőtt fel,
hogy két paradigma között ingadozott: az istenfélő apjától, Salamontól származó
tanácsok, amelyekből azonban túl kevés volt, és túl későn érkeztek, és a
bálványimádó anyjától származó befolyás között, amelyet idejekorán megkapott,
és folyamatosan hatást gyakorolt rá, azonban ez mit sem ért a szent dolgokban.
Apja halála után Roboámnak döntenie kellett: Melyik befolyásnak engedjen, hogy
az jellemezze a férfit és a királyságot?
Rá jellemző módon
Roboám habozott, és mindkét oldal véleményét kikérte. Képletesen evett a
tiltott gyümölcsből azzal, hogy a jó és rossz tudását egyaránt kereste. Majd,
ahogy Éva, az ősanyja, ő is azt a tanácsot választotta, amelyik leginkább
hízelgő volt számára. A többi, ahogy mondani szokás, történelem.
Karen Lifshay
Karnagy
Hermiston Hetednapi
Adventista Gyülekezet
Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése