Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 8. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 588. nap
8.
A nemzeti hitehagyás
Jeroboám halálától Illés Akháb előtti megjelenéséig Izráel
népe egyre hanyatlott lelkileg. Uralkodói nem félték Jahvét, és idegen
istentiszteleti formák tartására vették rá a népet. Többségük nagyon hamar szem
elől tévesztette az élő Isten szolgálatát és sok bálványimádó szokást vett át. Nádáb, Jeroboám fia, csak néhány hónapig ült
Izráel trónján. Gonosz uralmának hirtelen véget vetett egyik hadvezére, Baása
által vezetett összeesküvés.
Ő akarta átvenni az uralmat. Nádábot és minden rokonát,
akik követhették volna a trónon, megölték "az Úr szava szerint, amelyet
megmondott szolgája, a silói Ahijjá által. Jeroboám vétkei miatt történt ez,
aki vétkezett, és Izráelt is vétekbe vitte..." (1Kir 15:29-30).
Így pusztult el Jeroboám családja. Az általa bevezetett
bálványimádás a menny megtorló ítéletét hozta a vétkesekre. Ennek ellenére az
utána következő uralkodók - Baása, Ela, Zimri és Omri - majdnem negyven évig
jártak a gonoszság végzetes útján.
Amíg Izráelben a hitehagyás tartott, Júdában jórészt Asa
uralkodott. Hosszú évekig "Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott
Istene, az Úr. Eltávolította az idegen oltárokat és az áldozóhalmokat,
összetörte a szent oszlopokat és kivágta a szent fákat. A júdaiaknak pedig megparancsolta,
hogy őseik Istenét, az Urat keressék, és teljesítsék a törvényt és a
parancsolatokat. Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a
tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban. Épített
Júdában megerősített városokat, mert béke volt az országban. Nem viseltek
ellene háborút azokban az években, mert nyugalmat adott neki az Úr" (2Krón
14:1-5).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
111
Ez a zsoltár azzal
kezdődik és azzal ér véget, hogy Isten dicsőítésére hív. A 112. zsoltárral
alkot egységet, mivel a témájuk megegyezik. A szerző az egész közösséget hívja,
hogy együttesen dicsőítsék Istent. Azt mondja, hogy ő ezt teljes szívéből teszi
(1. vers), kizárólag a saját döntése alapján, és teljes lényével. Isten saját önkinyilatkoztatása indítja
őt a dicsőítésre. Isten a parancsolatain keresztül ismertette meg magát a
népével, amelyek „Megingathatlanok örökké
és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak” (8. vers), és
tettein keresztül, amelyek dicsőségesek és méltóságosak (3. vers), hűségesek és
igazságosak (7. vers), valamint a népével kötött szövetség által „megemlékezik az ő szövetségéről örökké”
(5. vers).
Az is igaz, hogy Isten
csodálatos tettei észrevétlenek maradhatnak, ha nem elmélkedünk rajtuk, és nem gyönyörködünk
bennük (2. vers). Azért, hogy Isten megvédjen minket a felejtéstől, emlékezetet
szerez az ő csodálatos dolgainak, mert „kegyelmes
és irgalmas az Úr" (lásd 4. vers). Néhány bibliakutató ezt párhuzamba
hozza a húsvét ünnepével, ami szintén megemlékezés Isten nagy szabadítására az
egyiptomi szolgaságból. Ez Isten egyik legszembetűnőbb tette az ősi időkben, ami
a bűn fogságából való szabadulásnak a jelképe is lett. Azonban ez csak egy meghatározott
esemény; nem foglalja magába Isten összes tettét, amelyeket szintén nem kellene
elfelejtenünk, még az Istentől olyannyira elidegenedett korunkban sem. Másrészről
a szombat mélyen beágyazódik a létünkbe, rámutat a származásunkra, a
Megváltónkra, és Isten jelen cselekedeteiben való reménységünkre, valamit gyógyulást
ad a bűn okozta nyugtalanságunkra. Isten a tetteiről beszél nekünk, amelyeket ígéretei
szerint véghezvisz gyermekei életében, és amelyek gyógyszert jelentenek a
feledésre is.
Szerető Istenünk!
A zsoltáríró arra hív minket, hogy Téged dicsőítsünk.
Segíts, hogy ezt teljes szívünkből tehessük, felismerve hatalmas és csodálatos
tetteidet, amelyeket nap mint nap véghezviszel az életünkben! Ámen.
Ioan Campian-Tatar
82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).
A Jeroboám uralkodását
követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak
ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és
fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az
őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan
megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.
Egy fényes pont az
egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb
sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben
bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas
ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.
Mi volt Asa titka?
Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában
mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó
pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a
saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre.
Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel
békességben legyen.”
Amikor Isten egy
elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a
dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot
mutatott be hálaképpen.
Uram, kérlek, segíts,
hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és
bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!
Lisa Ward
Country Life Hetednapi
Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése