2017. február 19., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 19 - VASÁRNAP - Zsoltárok 111

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 8. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 588. nap

8. A nemzeti hitehagyás

Jeroboám halálától Illés Akháb előtti megjelenéséig Izráel népe egyre hanyatlott lelkileg. Uralkodói nem félték Jahvét, és idegen istentiszteleti formák tartására vették rá a népet. Többségük nagyon hamar szem elől tévesztette az élő Isten szolgálatát és sok bálványimádó szokást vett át.  Nádáb, Jeroboám fia, csak néhány hónapig ült Izráel trónján. Gonosz uralmának hirtelen véget vetett egyik hadvezére, Baása által vezetett összeesküvés.

Ő akarta átvenni az uralmat. Nádábot és minden rokonát, akik követhették volna a trónon, megölték "az Úr szava szerint, amelyet megmondott szolgája, a silói Ahijjá által. Jeroboám vétkei miatt történt ez, aki vétkezett, és Izráelt is vétekbe vitte..." (1Kir 15:29-30). 

Így pusztult el Jeroboám családja. Az általa bevezetett bálványimádás a menny megtorló ítéletét hozta a vétkesekre. Ennek ellenére az utána következő uralkodók - Baása, Ela, Zimri és Omri - majdnem negyven évig jártak a gonoszság végzetes útján. 

Amíg Izráelben a hitehagyás tartott, Júdában jórészt Asa uralkodott. Hosszú évekig "Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr. Eltávolította az idegen oltárokat és az áldozóhalmokat, összetörte a szent oszlopokat és kivágta a szent fákat. A júdaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Istenét, az Urat keressék, és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat. Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban. Épített Júdában megerősített városokat, mert béke volt az országban. Nem viseltek ellene háborút azokban az években, mert nyugalmat adott neki az Úr" (2Krón 14:1-5).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 111

Ez a zsoltár azzal kezdődik és azzal ér véget, hogy Isten dicsőítésére hív. A 112. zsoltárral alkot egységet, mivel a témájuk megegyezik. A szerző az egész közösséget hívja, hogy együttesen dicsőítsék Istent. Azt mondja, hogy ő ezt teljes szívéből teszi (1. vers), kizárólag a saját döntése alapján, és teljes lényével. Isten saját önkinyilatkoztatása indítja őt a dicsőítésre. Isten a parancsolatain keresztül ismertette meg magát a népével, amelyek „Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak” (8. vers), és tettein keresztül, amelyek dicsőségesek és méltóságosak (3. vers), hűségesek és igazságosak (7. vers), valamint a népével kötött szövetség által „megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (5. vers).

Az is igaz, hogy Isten csodálatos tettei észrevétlenek maradhatnak, ha nem elmélkedünk rajtuk, és nem gyönyörködünk bennük (2. vers). Azért, hogy Isten megvédjen minket a felejtéstől, emlékezetet szerez az ő csodálatos dolgainak, mert „kegyelmes és irgalmas az Úr" (lásd 4. vers). Néhány bibliakutató ezt párhuzamba hozza a húsvét ünnepével, ami szintén megemlékezés Isten nagy szabadítására az egyiptomi szolgaságból. Ez Isten egyik legszembetűnőbb tette az ősi időkben, ami a bűn fogságából való szabadulásnak a jelképe is lett. Azonban ez csak egy meghatározott esemény; nem foglalja magába Isten összes tettét, amelyeket szintén nem kellene elfelejtenünk, még az Istentől olyannyira elidegenedett korunkban sem. Másrészről a szombat mélyen beágyazódik a létünkbe, rámutat a származásunkra, a Megváltónkra, és Isten jelen cselekedeteiben való reménységünkre, valamit gyógyulást ad a bűn okozta nyugtalanságunkra. Isten a tetteiről beszél nekünk, amelyeket ígéretei szerint véghezvisz gyermekei életében, és amelyek gyógyszert jelentenek a feledésre is.

Szerető Istenünk!
A zsoltáríró arra hív minket, hogy Téged dicsőítsünk. Segíts, hogy ezt teljes szívünkből tehessük, felismerve hatalmas és csodálatos tetteidet, amelyeket nap mint nap véghezviszel az életünkben! Ámen.

Ioan Campian-Tatar

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése