Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 561. nap
Majd összegyűjtötte egész Júdát, Benjámint és azokat, akik
Efraim, Manassé és Simeon törzséből jövevényként náluk laktak. Mert sokan
átpártoltak hozzá Izráelből, amikor látták, hogy vele van Istene, az Úr.
Összegyűltek tehát Jeruzsálemben, Ászá uralkodása tizenötödik évében, a
harmadik hónapban, és áldoztak az Úrnak azon a napon az odavitt zsákmányból
hétszáz marhát és hétezer juhot. Majd szövetségre léptek, hogy őseik Istenét,
az Urat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel; ....és meg is találták. Az
Úr pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől" (2Krón 15:8-12, 15).
Asa hűséges szolgálatának hosszú történetét elcsúfította
néhány hibája, melyeket akkor követett el, amikor nem helyezte bizalmát
teljesen Istenbe. Egy alkalommal, amikor Izráel királya behatolt Júda országába
és elfoglalta Rámát, a Jeruzsálemtől csupán 8 km-re levő erődített várost, Asa
Benhadáddal, Szíria királyával szövetségre lépve keresett szabadulást.
Mulasztását - mivel a szükség idején nem egyedül Istenben bízott - Hanáni, a
próféta, szigorúan megfeddte. Ezzel az üzenettel jelent meg Asa előtt:
„Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az
Úrra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege. Nem volt-e az
etiópoknak és líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa?
Mégis kezedbe adta őket az Úr, mivel rá
támaszkodtál. Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja
erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a
dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed" (2Krón
16:7-9).
„Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett Ászának
a lába, és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az Úrhoz
folyamodott, hanem az orvosokhoz" (2Krón 16:12). A király, uralkodásának
negyvenegyedik esztendejében meghalt, és fia, Josafát követte a trónon.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
114
Ebben
a zsoltárban Dávid erőteljes, eleven szavakkal írja le, hogy Isten milyen
hatalmasan szabadította meg népét. Fontosnak érezte leírni, hogy Isten hogyan
vezette ki Izraelt a bűn és szolgaság földjéről, ahogyan népét a Jordán viharos
hullámain át az ígéret földjére vezette. A vándorlás elejétől egészen a végég –
különösen Egyiptomban és Kánaán határánál – megfigyelhető volt az Úr
csodálatos, isteni gondviselése. Mégis a kivonulás és honfoglalás rendkívüli
eseményei között történt Isten legcsodálatosabb és leghatalmasabb
kinyilatkoztatása – a Sínai-hegyi törvényadás. Sem a Sínai-hegy, sem pedig a
Jordán mentén elterülő hegyek nem maradhattak ugyanolyanok Isten jelenlétében,
mint amilyenek azelőtt voltak.
Ennek a zsoltárnak rendkívül fontos üzenete van számunkra, amit soha sem szabad elfelejtenünk. Több mint 100 éve érkezett el hozzánk a következő üzenet: „Nem kell félnünk a jövőtől, csak akkor, ha megfeledkezünk az útról, amelyen mindeddig vezetett bennünket az Úr, és mindazokról a tanításokról, amelyekkel történelmünk során tanított bennünket." (Ellen G. White: Life Sketches, 196. oldal). Lehet, hogy elfelejtetted? Istennel jársz, miközben ingadozik a hited? Miért nem idézed fel azt a pillanatot, amikor Isten először megragadott téged; amikor először megszabadított, amikor először nyilatkoztatta ki jellemét számodra, és jelenlétében megváltoztál? Szeretnéd imádságos szívvel mindezeket felidézni magadban? Akarod-e megtapasztalni – Igéjén keresztül – Isten megújító, újjáteremtő, átformáló erejét az életedben ma?
Ha igen, ahogy a 8. versben olvashatjuk, Isten, aki a sziklát tóvá változtatta, gyermekeit élő vizek forrásaival áldja meg. Ahogy egyre iszod ezt a vizet, soha nem fogod a „világi források” vizét szomjazni, mert ez a víz fog élő forrássá változni benned, hogy felfrissítsen téged, és mindazokat, akik a környezetedben élnek.
Jan Harry Cabungcal
neurológus,
Europe for Jesus, Svájc
82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).
A Jeroboám uralkodását
követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak
ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és
fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az
őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan
megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.
Egy fényes pont az
egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb
sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben
bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas
ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.
Mi volt Asa titka?
Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában
mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó
pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a
saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre.
Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel
békességben legyen.”
Amikor Isten egy
elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a
dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot
mutatott be hálaképpen.
Uram, kérlek, segíts,
hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és
bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!
Lisa Ward
Country Life Hetednapi
Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése