Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 583. nap
A király merészen szembeszegült Istennel. Félretette
rendelkezéseit. Vakmerő intézkedése nem maradhatott dorgálás nélkül. Éppen
tömjént égetett a Bételben emelt idegen oltár felavatásakor, amikor megjelent
előtte az Isten embere Júdából. Isten azért küldte, hogy ítéletet mondjon a királyra,
amiért új istentiszteleti formát akart bevezetni. A próféta "ezt hirdette
az Úr parancsára az oltárnál: Oltár! Oltár! Így szól az Úr: Egy fiú születik
majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az
áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak
elégetni rajtad!
Még azon a napon csodát is tett, és ezt mondta: Ez a csoda
annak a bizonyítéka, hogy az Úr szólott: Íme, ez az oltár meghasad és kiömlik a
rajta levő hamu." "Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az
oltárról. Ez volt az a csoda, amelyet az Isten embere tett az Úr
parancsára" (1Kir 13:2-3, 5).
Jeroboám ezt látva Istennel szembeni daccal telt el.
Megpróbálta elhallgattatni az üzenet közvetítőjét. Dühösen "kinyújtotta a kezét...
az oltár mellől", és ezt kiáltotta: "Fogjátok el őt!"
Meggondolatlan tettét gyors megrovás követte. Jahve követe ellen kinyújtott
keze azonnal tehetetlenné vált, "megbénult". Nem tudta visszahúzni.
A király rémülten könyörgött a prófétának, hogy járjon
közbe érdekében Istennél. "Engeszteld ki Istenedet, az Urat, és imádkozzál
értem, hogy visszahúzhassam a kezem! És Isten embere kiengesztelte az Urat, a
király pedig vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt
volt" (1Kir 13:4, 6).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
106
A 106. zsoltár
bepillantást nyújt Izrael fiainak bűnbánatába és nemzeti bűnvallásába, amikor
megújult szívvel ismerik el mindazt, amit az Úr tett addig értük, és az isteni
dicsőség és kegyelem fényében értelmezik a történelmüket (Ez 36:1). Ekkor eszükbe
jutnak a gonosz útjaik, és megváltozott szívvel látják a saját vétkeiket,
hitetlenségüket és lázadásukat. Izrael vétkeinek sötét hátterével ellentétben,
fényesen ragyog Isten dicsősége, és kiváltja a kezdő és befejező „Alleluját” (1.
és 46. vers).
Izrael bűnvallása így
szól, „Atyáinkkal együtt vétkeztünk”, mert bizonyos értelemben az izraeliták
minden nemzedéke Egyiptomból jött ki (6. vers). Ez érvényes a saját
kivonulásunkra is. Izrael – a régi, a mai és a jövendőbeli – romlott, bűnöző,
gonoszul cselekvő, és kivágták volna Isten kegyelme és hűsége nélkül.
Hasonlítsd magadat
Izraelhez. Hasonlóan cselekedtél? Emlékezz a lázadásodra a Vörös-tengernél, az
egyiptomi húsos fazekak utáni zúgolódásodra, az Isten vezetői iránti
féltékenységedre; és hajlottál arra, hogy Isten dicsőségét egy állat képmásának
tiszteletére cseréld, vagy a Baál-Peornál kötött szövetségedre. Újra meg újra
elfeledkeztél Istennek a megváltásért, a gondviselésért és a győzelemért
végzett hatalmas munkájáról?
Valljuk meg ma a
vétkeinket, és dicsőítsük Istent az Ő kegyelméért és hűségéért! Bízzunk a végső
megváltásban a győzelem nemsokára elérkező napján, amikor Jézus eljön, és a
nagy aratás minden nemzetnél bekövetkezik!
Christoph Berger
81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).
Hatalmi harcok,
hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó
király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény
cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében.
Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben
az elbeszélésben?
Jeroboám egy olyan
uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség
helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel
megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna.
Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott
Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White
szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten
továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan
időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten
mellett: ők a „maradék”.
Ugorjunk előre 2017-be.
Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és
elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról
értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn
problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és
igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb
órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső
látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem,
és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.
Joy Muth Fackenthall
Spanyol tanár és
Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése