Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 564. nap
Az Úr - hűséges követei által - ismételten figyelmeztette a
hitehagyó királyt és népét. De hiába hangzottak a feddő szavak. Az ihletett
követek hiába bizonygatták, hogy egyedül Jahvét nevezheti jogosan Izráel
Istenének, hiába magasztalták a tőle kapott törvényeket. A
bálvány-istentisztelet káprázatos pompájától és elbűvölő szertartásaitól
lebilincselve, a nép követte királyának és udvarának példáját. Átengedte magát
az erkölcstelen szertartások mámorító, lealacsonyító élvezeteinek. Elvakult
oktalanságukban úgy döntöttek, elfordulnak Istentől és nem imádják Őt. Így az a
világosság, amelyet Isten irgalmasan adott nekik, sötétséggé vált. A színarany
elhomályosult.
Ó jaj! Elmúlt Izráel dicsősége! Isten választott népe eddig
soha nem süllyedt ilyen mélyre a hitehagyásban. A Baál próféták
"négyszázötven"-en voltak, "Aserának négyszáz prófétájá"-n
(1Kir 18:19) kívül. Csak Isten csodatevő hatalma tudta megőrizni a nemzetet a
teljes pusztulástól. Izráel saját akaratából, önként szakadt el Jahvétől. A
könyörülő Isten azonban még mindig sóvárgott a bűnbe sodródottak után, és
elküldte hozzájuk leghatalmasabb prófétáját, aki által sokan visszatértek
atyáik Istenéhez.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
117
A zsoltáros minden
nemzetet Isten dicsőítésére hív a népe iránt tanúsított irgalmas jóságáért. Ez
a legrövidebb, ugyanakkor fennkölt tartalommal bíró zsoltár. Láthatjuk, hogy egyetlen törzs vagy
nemzet sem marad ki az Úr magasztalására szóló felhívásból. A Rómaiakhoz írt levél 15. fejezetének 11.
versében Pál apostol erre a zsoltárra utal, annak bemutatására, hogy
Krisztusban Isten kegyelme a nem zsidókra és a zsidókra egyaránt kiterjed.
Csak e két versben
elegendő jellemzőjét láthatjuk Istennek ahhoz, hogy szeressük és dicsőítsük
Őt. Istennek az ebben a fejezetben
bemutatott jellemvonásai örökkévalók, akárcsak maga Isten, és azért íródtak,
hogy emlékeztessenek minket, a bizonytalan társadalomban megnyugvást
találhatunk Isten szeretetének biztonságában.
Isten azt várja tőlünk,
hogy hirdessük az Ő jóságát, és beszéljünk a hatalmáról. Dicsőítésünk
kifejezése és hálaadásunk által tisztelhetjük Őt. Ezt mondja: „Aki hálával
áldozik, az dicsőít engem.” (Zsolt 50:23) A pusztai vándorlás idején
az izraeliták szent énekkel dicsőítették az Urat. A parancsolatot és Isten
ígéretét megzenésítették, és a vándorlásuk során végig énekelték. Kánaánban,
amikor a szent ünnepekre összegyűltek, elbeszélték Isten csodálatos műveit, és
hálatelt szívvel áldoztak a nevének. Isten arra vágyott, hogy népének egész
élete a dicsőítés élete legyen. Az ilyen életforma elűzi a zúgolódást és a
panaszkodást. Isten gyermekei ezért fejlesztik és gyakorolják azokat a tulajdonságokat,
amelyek alkalmassá teszik őket a mennyei lakhelyükre. Az ilyen bizonyságtétel
befolyással lesz másokra is, és hatásos eszköz lesz az emberek lelkét megnyerni
Krisztusnak.
Megkéred ma Istent,
hogy segítsen ezt megtapasztalnod?
Jan
Harry Cabungcal
82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).
A Jeroboám uralkodását
követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak
ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és
fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az
őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan
megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.
Egy fényes pont az
egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb
sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben
bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas
ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.
Mi volt Asa titka?
Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában
mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó
pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a
saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre.
Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel
békességben legyen.”
Amikor Isten egy
elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a
dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot
mutatott be hálaképpen.
Uram, kérlek, segíts,
hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és
bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!
Lisa Ward
Country Life Hetednapi
Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése