Higgyetek az Ő prófétáinak - február 8 - SZERDA - Zsoltárok 100

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 6. fejezet 577. nap

Roboám három évig igyekezett hasznosítani uralkodása elején szerzett szomorú tapasztalatait. Törekvését siker koronázta. "...egyes városokat erődítményekké épített ki Júdában", és "megerősítette az erődítményeket, és parancsnokokat helyezett oda, ellátta élelem-, olaj-, és borraktárakkal". Gondoskodott arról, hogy ezek a megerősített városok "rendkívül" erősek legyenek (2Krón 11:5, 11). A fellendülés titka azonban, amelyet Júda Roboám uralkodásának első éveiben tapasztalt, nem ezekben az intézkedésekben rejlett. Júda és Benjámin törzse azért jutott előnyös helyzetbe, mert Istent legfőbb uralkodójuknak ismerte el. Az északi törzsekből sok istenfélő ember csatlakozott hozzájuk. "...Izráel valamennyi törzséből azok is, akiket szívük arra indított, hogy keressék Izráel Istenét, az Urat, és áldozzanak őseik Istenének, az Úrnak. Ezek erősítették Júda országát, támogatták Roboámot, Salamon fiát három évig, mert csak három évig jártak Dávid és Salamon útján" (2Krón 11:16-17).

Ennek az eljárásnak folytatásával Roboám nagymértékben helyrehozhatta volna a múlt hibáit, és a nép újra bízott volna abban, hogy képes józanul uralkodni. De az ihletett író Salamon utódjának szomorú krónikájáról számol be. Roboám nem tett erőfeszítéseket arra, hogy nagy befolyásával Jahve iránti hűségre késztesse a népet. Természeténél fogva önfejű, öntelt, makacs volt, és hajlott a bálványimádására. Ennek ellenére erős jellemű, rendíthetetlen hitű, Isten kívánságát teljesítő emberré fejlődhetett volna, ha bizalmát teljesen Belé veti. De amint múlt az idő, a király a tisztségével járó befolyásában és a megerősített erődökben bízott. Lassanként engedett öröklött gyengeségének, míg végül befolyását teljesen a bálványimádás mellett vetette latba. "Amikor Roboám királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt egész Izráel" (2Krón 12:1).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 100

A 100. zsoltár az ünneplés és hálaadás örömteli éneke.

Ha felismerjük, hogy Isten a Teremtőnk, ez értelmet ad az életnek, és nem marad hely az eredetünk, életcélunk, sorsunk kérdése feletti kétségeknek.

Egy keresztény szívében a valahová tartozás érzése jelenik meg, mert Isten azt mondja, hogy az Ő „legelőjének nyája” vagyunk (3. vers).

Nincs ok az örömre az életemben?

Nincs elég okom, hogy büszke legyek a származásomra?

Kétségem van a jövővel kapcsolatban?

Tudni és hinni, hogy Isten alkotott, remek ellenszer a pesszimista és lehangoló gondolatok ellen.

Bár a teremtés kezdeti tökéletességét megrontotta a bűn, van remény a helyreállításra.

A zsoltár azt állítja, az Úr kegyelme örökké tart, és biztosít arról, hogy a vére megtisztítja az életemet. Kitárt karokkal vár, és a keze kész, hogy vezessen.

Örvendjünk, áldjuk és magasztaljuk az Úr nevét!

Almir Marroni

80. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 6. fejezetéhez (február 5-11.).

Az egyetemen volt egy szobatársam, aki például szolgált arra, hogy hogyan éljen valaki keresztény életet. Emlékszem, egyszer a tanácsát kértem, amikor egy nagy döntést kellett meghozzak, ő pedig válaszul egy, az apjától származó bölcsességet adott tovább nekem. Amikor ő kérte az apja tanácsát, az apja megkérdezte tőle: „Miért tőlem kérdezed?” Miután elmagyarázta neki, hogy nagyra tartja a véleményét és tudja, hogy ő olyan bölcs valaki, aki szereti Istent, az apja azt válaszolta: „Ha ez az oka, hogy engem választottál, akkor már azt is tudod, hogy mi az, amit tanácsolnék neked – menj, és kövesd azt a tanácsot.”

Néha a problémánk nem az, hogy kutassuk és megkapjuk a bölcs tanácsot, hanem, hogy eldöntsük, hogy engedelmeskedünk annak a tanácsnak, és követjük azt. Az, hogy vonakodunk engedelmeskedni a számunkra kényelmetlen megoldásnak az oka annak, hogy második vélemény után vágyunk, amely végzetes végeredményhez torkollik.

Roboám úgy nőtt fel, hogy két paradigma között ingadozott: az istenfélő apjától, Salamontól származó tanácsok, amelyekből azonban túl kevés volt, és túl későn érkeztek, és a bálványimádó anyjától származó befolyás között, amelyet idejekorán megkapott, és folyamatosan hatást gyakorolt rá, azonban ez mit sem ért a szent dolgokban. Apja halála után Roboámnak döntenie kellett: Melyik befolyásnak engedjen, hogy az jellemezze a férfit és a királyságot?

Rá jellemző módon Roboám habozott, és mindkét oldal véleményét kikérte. Képletesen evett a tiltott gyümölcsből azzal, hogy a jó és rossz tudását egyaránt kereste. Majd, ahogy Éva, az ősanyja, ő is azt a tanácsot választotta, amelyik leginkább hízelgő volt számára. A többi, ahogy mondani szokás, történelem.

Karen Lifshay

Karnagy

Hermiston Hetednapi Adventista Gyülekezet

 Oregon, USA

Fordította: Gősi Csaba