Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 562. nap
Asa halála előtt két évvel Izráel országában Akháb kezdett
uralkodni. Uralkodását kezdettől fogva különös és iszonyú hitehagyás
jellemezte. Atyja, Omri, Samaria alapítója "azt tette, amit rossznak lát
az Úr, rosszabb volt minden elődjénél" (1Kir 16:25); de Akháb bűnei még
nagyobbak voltak. "...még inkább bosszantotta tetteivel Aháb az Urat,
Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte."
"...folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit..." (1Kir 16:33,
31). Nem érte be azzal, hogy a Bételben és Dánban végzett vallási szertartások
követésére biztatta a népet, hanem vakmerően belevitte a legmélyebb
pogányságba, Baál imádásáért félretette Jahve tiszteletét.
Akháb "feleségül vette Jezábelt, szidóniak királyának,
Etbaalnak" Baál főpapjának "a leányát, és a Baalt kezdte tisztelni és
imádni. Oltárt is állított a Baalnak a Samáriában épített Baaltemplomban"
(1Kir 16:31-32).
Nemcsak a fővárosban vezette be a Baál imádatát, hanem
Jézabel irányítása mellett pogány oltárokat emelt sok "áldozó
halmon", ahol a környező ligetek rejtekében a papok és mások is
kapcsolatot tartva a bálványimádással, érvényesítették átkos befolyásukat, míg
majdnem az egész Izráel Baált követte. "Nem volt senki más olyan, aki
annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az Úr, mint
Aháb, mert félrevezette a felesége, Jezábel. Igen utálatos dolgokat művelt,
követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az
Úr Izráel fiai elől" (1Kir 21:25-26).
Akháb erkölcsileg gyenge, befolyásolható ember volt. A
bálványimádó, határozott, ellentmondást nem tűrő asszonnyal kötött házassága
végzetes következményekkel járt mind maga, mind a nemzet számára. Az elvtelen
Akháb jellemét, aki tetteit nem szabta magas normákhoz, Jézabel a maga
határozottságával könnyen tudta alakítani. Az önző Akháb nem tudta értékelni
Isten Izráel iránti jótéteményeit, sem pedig megítélni, hogy néki, mint a
választott nép őrének és vezetőjének milyen kötelességei vannak.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
115
A zsoltáríró a
hitetlenek gúnyolódása és sértése ellen védelmezi Istent. Előfordul, hogy a
meggyőződéses hívőket is ugyanilyen kihívás éri.
Mint Bibliában bízó
emberek, mi is szembesülünk a kérdéssel, „Hol
van hát az ő Istenük?” (2. vers) Intellektuális és filozófiai
magyarázatokkal próbáljuk megválaszolni. Milyen hatást érünk el azonban
ezzel? Bizonyságtevő tapasztalataim
során a világi beállítottságú környezetben Isten létezésének természetfölötti
bizonyítékát várták tőlem. A hitetlenek közül sokan még azt is kijelentették,
hogy hinnének Istenben, ha láthatnák, vagy megérinthetnék Őt. Nem elég
ismerettel rendelkezni Istenről! Máté a 7. fejezet 21-23. versében jellemezte
azokat, akik ismerték Őt, mégis, a saját akaratuk szerint jártak, és ezzel
megcsúfolták Istent.
Olyan korban élünk,
amely a jól értesültségével büszkélkedik. Isten létezését az információ alapján
kell bizonyítanunk. Isten létezése azonban legjobban annak a napi
alkalmazásában mutatkozik meg, amit Istenről igaznak ismertünk meg. Maga az
ember nagyobb befolyással bír, mint az, amit mond. Az ember nem emelkedik
magasabbra annál, mint akit tisztel (8.
vers). Aki az Urat imádja, az Ő képére változik, és dicsőségről dicsőségre
formálódik át (2Kor 3:18). Az üzenet,
amire a hitetleneknek szükségük van, Isten jellemének megismerése. Ezért
mindenben, amit teszünk, az életünkben és a jellemünkben az Ő dicsőségét kell
bemutatnunk, feltárva, hogy mit tett értünk Isten kegyelme. Ezt jelenti áldani
és magasztalni az Urat (18. vers).
Hitünknek szilárd alapra kell épülnie. Az ének refrénje: „Krisztuson, a szilárd
kősziklán állok, minden más alap csupán süppedő homok”, a saját tapasztalatunk
lehet.
Van még valami az
életedben, aminek a Kősziklára kell esnie? Megengeded ma Istennek, hogy porrá
zúzza azt?
Jan
Harry Cabungcal
82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).
A Jeroboám uralkodását
követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak
ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és
fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az
őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan
megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.
Egy fényes pont az
egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb
sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben
bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas
ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.
Mi volt Asa titka?
Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában
mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó
pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a
saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre.
Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel
békességben legyen.”
Amikor Isten egy
elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a
dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot
mutatott be hálaképpen.
Uram, kérlek, segíts,
hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és
bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!
Lisa Ward
Country Life Hetednapi
Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése