2017. február 23., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 23 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 115

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 562. nap

Asa halála előtt két évvel Izráel országában Akháb kezdett uralkodni. Uralkodását kezdettől fogva különös és iszonyú hitehagyás jellemezte. Atyja, Omri, Samaria alapítója "azt tette, amit rossznak lát az Úr, rosszabb volt minden elődjénél" (1Kir 16:25); de Akháb bűnei még nagyobbak voltak. "...még inkább bosszantotta tetteivel Aháb az Urat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte." "...folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit..." (1Kir 16:33, 31). Nem érte be azzal, hogy a Bételben és Dánban végzett vallási szertartások követésére biztatta a népet, hanem vakmerően belevitte a legmélyebb pogányságba, Baál imádásáért félretette Jahve tiszteletét. 

Akháb "feleségül vette Jezábelt, szidóniak királyának, Etbaalnak" Baál főpapjának "a leányát, és a Baalt kezdte tisztelni és imádni. Oltárt is állított a Baalnak a Samáriában épített Baaltemplomban" (1Kir 16:31-32).

Nemcsak a fővárosban vezette be a Baál imádatát, hanem Jézabel irányítása mellett pogány oltárokat emelt sok "áldozó halmon", ahol a környező ligetek rejtekében a papok és mások is kapcsolatot tartva a bálványimádással, érvényesítették átkos befolyásukat, míg majdnem az egész Izráel Baált követte. "Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az Úr, mint Aháb, mert félrevezette a felesége, Jezábel. Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől" (1Kir 21:25-26).

Akháb erkölcsileg gyenge, befolyásolható ember volt. A bálványimádó, határozott, ellentmondást nem tűrő asszonnyal kötött házassága végzetes következményekkel járt mind maga, mind a nemzet számára. Az elvtelen Akháb jellemét, aki tetteit nem szabta magas normákhoz, Jézabel a maga határozottságával könnyen tudta alakítani. Az önző Akháb nem tudta értékelni Isten Izráel iránti jótéteményeit, sem pedig megítélni, hogy néki, mint a választott nép őrének és vezetőjének milyen kötelességei vannak.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 115

A zsoltáríró a hitetlenek gúnyolódása és sértése ellen védelmezi Istent. Előfordul, hogy a meggyőződéses hívőket is ugyanilyen kihívás éri.

Mint Bibliában bízó emberek, mi is szembesülünk a kérdéssel, „Hol van hát az ő Istenük?” (2. vers) Intellektuális és filozófiai magyarázatokkal próbáljuk megválaszolni. Milyen hatást érünk el azonban ezzel?  Bizonyságtevő tapasztalataim során a világi beállítottságú környezetben Isten létezésének természetfölötti bizonyítékát várták tőlem. A hitetlenek közül sokan még azt is kijelentették, hogy hinnének Istenben, ha láthatnák, vagy megérinthetnék Őt. Nem elég ismerettel rendelkezni Istenről! Máté a 7. fejezet 21-23. versében jellemezte azokat, akik ismerték Őt, mégis, a saját akaratuk szerint jártak, és ezzel megcsúfolták Istent.

Olyan korban élünk, amely a jól értesültségével büszkélkedik. Isten létezését az információ alapján kell bizonyítanunk. Isten létezése azonban legjobban annak a napi alkalmazásában mutatkozik meg, amit Istenről igaznak ismertünk meg. Maga az ember nagyobb befolyással bír, mint az, amit mond. Az ember nem emelkedik magasabbra annál, mint akit tisztel (8. vers). Aki az Urat imádja, az Ő képére változik, és dicsőségről dicsőségre formálódik át (2Kor 3:18). Az üzenet, amire a hitetleneknek szükségük van, Isten jellemének megismerése. Ezért mindenben, amit teszünk, az életünkben és a jellemünkben az Ő dicsőségét kell bemutatnunk, feltárva, hogy mit tett értünk Isten kegyelme. Ezt jelenti áldani és magasztalni az Urat (18. vers). Hitünknek szilárd alapra kell épülnie. Az ének refrénje: „Krisztuson, a szilárd kősziklán állok, minden más alap csupán süppedő homok”, a saját tapasztalatunk lehet.

Van még valami az életedben, aminek a Kősziklára kell esnie? Megengeded ma Istennek, hogy porrá zúzza azt?

Jan Harry Cabungcal

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése