Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 584. nap
Jeroboám hiába próbálta az idegen oltár felavatását
ünnepélyessé és tiszteletet ébresztővé tenni, amivel Jahve jeruzsálemi
templomában folyó istentiszteletet akarta lebecsülni. A próféta üzenete
bűnbánatra és gonosz szándékának felhagyására kellett volna késztesse Izráel
királyát, hogy ne térítse el a népet az igaz Isten tiszteletétől! Jeroboám
azonban megkeményítette szívét, és a maga választotta út mellett döntött.
A bételi ünnepség idején a zsidók szíve még nem volt
egészen kemény. Sokan fogékonyak voltak a Szentlélek befolyása iránt. Mielőtt
túl késő lenne, az Úr meg akarta állítani azokat, akik hitehagyásukban gyorsan
távolodtak tőle. Elküldte követét, hogy szakítsa meg a bálványozó cselekményt,
és tárja fel a király és a nép előtt, hová vezet a hitehagyás! Az oltár
széthasadása jelezte, hogy Isten haragszik az Izráelben véghezvitt utálatosság
miatt.
Az Úr menteni akar, nem pusztítani. Örül a bűnösök
megmentésének. "Életemre mondom - így szól az én Uram, az Úr -, hogy nem
kívánom a bűnös ember halálát..." (Ez 33:11). Intéssel és kérleléssel
szólítja az önfejűt, hogy hagyjon fel gonoszságával, forduljon Istenhez, és
éljen! Szent bátorsággal ruházza fel követeit, hogy hallgatóikat megfélemlítsék
és bűnbánatra indítsák. Milyen keményen dorgálta meg Isten embere a királyt!
Szükség volt erre a határozottságra. Más módon nem lehetett a gonoszságot
megfeddeni. Az Úr bátorságot adott szolgájának, hogy maradandó benyomást
keltsen hallgatóiban. Az Úr követeinek sosem szabad emberektől félniük, hanem
rendíthetetlenül ki kell állniuk az igazságért. Ameddig bizalmukat Istenbe
helyezik, nem kell félniük. Aki megbízatást ad nekik, oltalmazó gondviseléséről
is biztosítja őket.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
107
Ez a zsoltár arra
buzdít bennünket, hogy dicsőítsük Istent a jóságáért (1., 21. és 31. vers). Mindenkihez szól a felhívás, aki már átélte a
szabadulást bármilyen tehertől. Ez nem csak akkor igaz, amikor ártatlanul
kerülünk nehézségbe, hanem akkor is, ha mi okoztuk a bajt. A zsoltáros tapasztalata a szabadulásról azon
alapszik, amit Jézus tett, és tesz ma is (Jn 8:36). Erős karja ma is
kész segíteni rajtad (13., 19., 28. vers), és kihozni téged a
nyomorúságból.
A 107. zsoltár azoknak
is szól, akik különösen sanyarú helyzetben vannak, mert az izraeliták
általánosan hitték, hogy a betegség Isten büntetése (lásd Jób barátainak
kijelentését vagy a tanítványok kérdését a János evangéliuma 9.
fejezetének 1-3. versében). Amikor valaki közel kerül a halálhoz, megtanul
Istenhez kiáltani. Isten szava hírnökként érkezik hozzá. Ez a kapernaumi százados hitére emlékeztet
minket (Mt 8:8-13).
Ezen zsoltár ideje óta
az orvostudomány sokat fejlődött. Mégis, annak, aki betegségtől vagy
elviselhetetlen fájdalomtól szenved, gyógyszerre van szüksége. A lelki egészség
helyreállítását szolgáló gyógyszer az Ő szavában található.
Fordítsuk ma a
figyelmünket ismét arra, hogyan bánt az Úr annak idején Izraellel; és az Ő
Izraelével ma (amelynek te is, én is tagjai vagyunk). Így ismét meg fogjuk
érteni Urunk szerető jóságát. Adjunk hálát neki, amiért Ő meg tudja változtatni
a dolgokat.
Christoph Berger
81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).
Hatalmi harcok,
hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó
király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény
cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében.
Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben
az elbeszélésben?
Jeroboám egy olyan
uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség
helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel
megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna.
Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott
Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White
szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten
továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan
időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten
mellett: ők a „maradék”.
Ugorjunk előre 2017-be.
Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és
elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról
értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját
ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá.
Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan
hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos
ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem
is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.
Joy Muth Fackenthall
Spanyol tanár és
Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése