Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 585. nap
A próféta - miután átadta üzenetét - elindult, hogy
visszatérjen Júdába, de Jeroboám így szólt hozzá: "Jöjj velem haza, egyél
valamit, és ajándékot adok neked... Ha a palotád felét nekem adod, akkor sem
megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet. Mert
ilyen parancsot adott nekem az Úr: Ne egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne
azon az úton térj vissza, amelyen mentél!" (1Kir 13:7-9)
Jó lett volna, ha a próféta kitart szándéka mellett, és
késedelem nélkül visszatér Júdeába. Amikor a másik úton hazafelé ment, utolérte
egy öregember, aki prófétának mondta magát, de félrevezette Isten emberét. Így
szólt: "Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt
hozzám az Úr parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy kenyeret
egyék, és vizet igyék." Újra meg újra elmondta ezt a hazugságot; és addig
hívta Isten emberét, amíg rávette a visszatérésre.
Mivel az igaz próféta letért a kötelesség útjáról, és
ellenkező irányba indult, Isten megengedte, hogy vétkéért bűnhődjék. Mialatt ő
és az, aki Bételbe visszahívta, együtt ültek az asztalnál, a Mindenható ihlette
a hamis prófétát "...és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött:
Így szól az Úr: Mivel ellene szegültél az Úr szavának, és nem tartottad meg azt
a parancsot, amelyet Istened, az Úr adott neked... ezért holttested nem jut
őseid sírjába!" (1Kir 13:18-22).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
108
A 108. zsoltár első
versei egy dicsőítő énekre emlékeztetnek, amit gyakran énekeltünk a
fiatalokkal. A zsoltáríró prófétai képben látja Izráel maradékának
összegyűjtött és megváltott népét, amint az Urat dicsőíti. Isten kegyelmének és hűséges szavatartásának
ilyen végidei bemutatása a legnagyobb dicsőítést váltja ki, és az Ő
felmagasztalását, aki bizonyítja, hogy méltó az ilyen felmagasztalásra
megváltott és helyreállított népétől.
Dávid eltökélte az
útirányt, és nem tért el attól. Az állhatatosság, a cél iránti rendíthetetlen
ragaszkodás olyan jellemvonás, amit gyakorolnunk kell.
Ez a zsoltár az Úrhoz
való hűségre bátorít minket, aki harcba száll értünk, ahogy annak idején az
izraelitákért is tette, és megteszi ma is érted és értem. Amikor nincsen emberi
segítség, az isteni siet megsegítésünkre. Amikor az emberekbe vetett bizalom
megrendül, Isten gyermekei még erősebben kapaszkodnak az Örökkévaló karjába.
Mint az ő kiáltásuk,
legyen a mi kiáltásunk is ma! „Istenünk, segíts meg minket a bajban, mert az emberi
segítség hiábavaló.” Isten kegyelméből bátran cselekszünk, mert Ő eltapossa az
ellenségünket. Légy nagyon bátor, és Ő harcolni fog érted!
Christoph Berger
81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).
Hatalmi harcok,
hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó
király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény
cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében.
Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben
az elbeszélésben?
Jeroboám egy olyan
uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség
helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel
megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna.
Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott
Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White
szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten
továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan
időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten
mellett: ők a „maradék”.
Ugorjunk előre 2017-be.
Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és
elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról
értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn
problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és
igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb
órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső
látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem,
és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.
Joy Muth Fackenthall
Spanyol tanár és
Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése