Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 563. nap
Akháb uralkodásának átkos hatására Izráel messze került az
élő Istentől, és rossz útra tért. Hosszú éveken át egyre kevésbé tisztelték és
félték Istent. Most pedig úgy tűnt, senki sem meri kockáztatni életét, hogy
nyíltan szembeszálljon az általános istenkáromlással. A hitehagyás sötét árnya
borult az egész országra. Mindenütt Baál és Astoret bálványokat lehetett látni.
Szaporodtak a bálványtemplomok és a felszentelt ligetek, ahol az emberi kéz
alkotásait imádták. A levegőt beszennyezte a hamis isteneknek bemutatott
áldozatok füstje. Hegy és völgy visszhangzott a pogány papság részeg kiabálásától,
akik a napnak, a holdnak és a csillagoknak áldoztak.
Jézabel és szentségtelen papjai befolyásukkal arra
tanították a népet, hogy a felállított bálványok istenek, akiknek titokzatos
hatalmuk van a föld, a tűz és a víz alkotóelemei felett. A menny minden
ajándékát - a sebes folyású patakokat, az élő vízfolyásokat, a könnyű harmatot,
a záport, amelyek felüdítik a földet, és nyomukban gazdagon terem a rét - a
minden jó és tökéletes ajándék adója helyett Baál és Astoret kegyeinek
tulajdonították. Az emberek elfelejtették, hogy a hegyek és a völgyek, a folyók
és a források az élő Isten kezében vannak, és Ő irányítja a napot, az ég
felhőit és minden természeti erőt.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
116
Ez a fejezet hálaadás
Istennek, a zsoltáríró saját tapasztalata alapján a megválaszolt imáért és a
személyes megváltásért (1-2. vers).
Az átélt megpróbáltatás idején a zsoltáríró nyilvánvalóan közel került a
halálhoz. Megértette, hogy az életét egyedül Isten könyörületessége és kegyelme
mentette meg. Megtapasztalta, hogy valódi megnyugvást csak az Istenbe vetett
teljes bizalom adhat (7. vers). Ez a
fajta bizalom elűzi az aggodalmat és a nyugtalanságot (Máté 11:29).
2010-ben evangelizációs
összejövetelt tartottam a Fülöp-szigetek egyikén. A megnyitó napja előtt, az első szombatunk
délelőttjén a foglyok szabadulásáról szóló üzenetről hirdettem az Igét. Az
üzenet végéhez közeledve, erős késztetést éreztem, hogy felhívást intézzek a
hallgatósághoz az Istennek való teljes átadásra és a keresztségre való
felkészülésre. A szokásostól eltérő volt ilyen felhívást tenni az evangelizáció
megkezdése előtt, mégis, úgy éreztem, hogy ha nem engedek Isten vezetésének,
nem lesz nyugalmam. A felhívás után egy Jamie nevű férfi jött gyötrődve a
szószék felé. Ő volt az egyetlen túlélője egy kereskedelmi szállítóhajón néhány
évvel korábban történt robbanásnak. Súlyosan megsebesült, és majdnem belehalt a
baleset okozta sérüléseibe. Válaszokat keresett, hogy ő miért élte túl, míg a
társai nem. Keresése Isten szavához vezette őt. Más felekezet híveivel
tanulmányozta a Bibliát. Azon a szombat délelőttön Jamie valahogy éppen a
gyülekeztünk előtt járt, és bevonzotta a hálaadó énekünk. Majd megérintette a
szabadulás üzenete. A hálaadó ének és a szabadulásról szóló üzenet hatására
Jamie megtalálta a választ, amit keresett! Jamie megkeresztelkedett, és az új
életcéljának megfelelő életet folytatott. Az utolsó, amit hallottam felőle,
hogy örömmel ajánl fel hálaáldozatot, és naponta a lelki győzelemről tett
fogadalmának megfelelően él (16-19. vers).
Veled mi a
helyzet? Mikor adtál legutóbb olyan
hálaáldozatot, és tettél olyan fogadalmat, amely hatással volt másokra? Miért
ne kérnéd ma Istent, hogy segítsen ezt megtenned?
Jan
Harry Cabungcal
82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).
A Jeroboám uralkodását
követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak
ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és
fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az
őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan
megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.
Egy fényes pont az
egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb
sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben
bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas
ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.
Mi volt Asa titka?
Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában
mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó
pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a
saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre.
Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel
békességben legyen.”
Amikor Isten egy
elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a
dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot
mutatott be hálaképpen.
Uram, kérlek, segíts,
hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és
bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!
Lisa Ward
Country Life Hetednapi
Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése