Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 7. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 581. nap
7.
Jeroboám
Jeroboám, Salamon egykori szolgája - akit a Dávid háza
ellen fellázadt tíz izráeli törzs ültetett trónra - helyzeténél fogva bölcs
reformokat hozhatott volna mind polgári, mind vallási vonatkozásban. Salamon
uralkodása idején tehetségesnek és józan ítélőképességűnek mutatkozott. Hűséges
szolgálata alatt szerzett ismeretei alkalmassá tették megfontolt uralkodásra.
Jeroboám azonban nem Istenre támaszkodott.
Jeroboám a legjobban attól félt, hogy a Dávid trónján ülő
uralkodók majd egyszer a maguk oldalára állítják alattvalóit. Úgy okoskodott,
ha a tíz törzs gyakran ellátogathat a zsidó állam ősi székhelyére - ahol a
templomi szolgálatok továbbra is úgy folytak, mint Salamon uralkodása éveiben
-, sokan hajlandók lesznek a Jeruzsálemben összpontosuló kormányzatnak tett
hűségfogadalmuk megújítására. Miután megbeszélést folytatott tanácsadóival,
elhatározta, hogy vakmerő lépéssel, amennyire lehet, csökkenti az uralkodása
elleni lázadás lehetőségét. Ezért két istentiszteleti központot állított fel
újonnan alakult birodalmának határain belül: az egyiket Bételben, a másikat
Dánban. A tíz törzset pedig felszólította, hogy Jeruzsálem helyett ezeken a
helyeken gyűljön össze istentiszteletre.
Az áthelyezés intézése közben Jeroboámnak arra is volt
gondja, hogy a láthatatlan Isten jelenlétét valamilyen látható ábrázolással
szimbolizálva hasson a zsidók képzeletére. Csináltatott két aranyborjút, és
ezeket a kijelölt istentiszteleti központok szentélyében helyezték el. Az
istenség ábrázolásával azonban Jeroboám áthágta Jahve világos parancsát:
"Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot... Ne imádd és ne tiszteld
azokat" (2Móz 20:4-5).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
104
A 104. zsoltár Izrael
természetről alkotott képét mutatja be. A szerző nem tudományos
megközelítésből, vagy saját érzései alapján kezd el írni, hanem hívőként.
Elutasítja az ateizmus és panteizmus elképzeléseit. Isten az ő szava által
teremtette és tartja fenn a világot. A zsoltár és a Teremtés könyve első
fejezetének története közötti párhuzam eléggé feltűnő. E zsoltár keletkezésének
idejében a teremtés története jól ismert és elfogadott volt. Istent
dicsőítették, aki megújítja a földet (30. vers) és véghezviszi a növekedés és
szaporodás csodáját.
Vajon lehetséges, hogy
mi, modern emberek – a vidék elnéptelenedésének és a műtrágya használatának
idején – ráébredjünk erre a csodálatos igazságra, és elismerjük ezt? Az emberek
már az ősi Izrael idején is kitalálták Baált, a kánaánita istent, aki az eső és
a termékenység istene volt (lásd 4Móz 25:3). De az olaj, must és gabona nem
Baáltól származott, hanem Istentől (Hós 2:8). Tehát a 104. zsoltár írója tehát
elhatárolódik minden kevert vallástól és az Alkotó iránti elkötelezettségét
hirdeti (3. vers). A Teremtőbe vetett hit megújított üzenetté vált Izrael és a
környező népek számára. Minden teremtett lény magán viseli Alkotójának keze
nyomát, túlmutatva ezzel önmagán a teremtő Istenre.
Jézus megismételt egy
értékes leckét a zsoltáríró megfigyeléseiből. Azt mondta, hogy a madarak nem
vetnek és nem aratnak..., mennyei Atyánk
mégis ellátja őket (Mt 6:26). Mi nem tehetünk semmit azért, hogy megnöveljük
termetünket akárcsak egy arasszal is. Isten gondoskodik rólunk, tehát miért
aggódnánk?
Ezért dicsőítsük és
imádjuk ma is Istent, mivel egyedül Ő az, aki megalkotott minket és törődik
velünk!
· Aki tiszteli Istent és
visszatükrözi az Ő szépségét a saját életében, az sokkal több nemes és értékes
dolgot fog meglátni a saját életében és környezetében is.
· Aki visszatükrözi az Ő
jóságát és szépségét, az sokkal jobban meg tud bízni Urának hatalmában.
· Aki hiszi, hogy Isten a
teremtő, az önmagát és körülötte zajló történéseket is a megfelelő biblikus
összefüggésben látja. A föld az Istené, és Ő mindent az irányítása alatt tart.
Ez ad nekem békét a mindennapjaimban.
Christoph Berger,
a Bogenhofen College igazgatója
Ausztria
a Bogenhofen College igazgatója
Ausztria
81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).
Hatalmi harcok,
hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó
király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének
részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok
ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az
elbeszélésben?
Jeroboám egy olyan
uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség
helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel
megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna.
Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott
Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White
szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten
továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan
időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten
mellett: ők a „maradék”.
Ugorjunk előre 2017-be.
Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és
elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról
értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn
problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és
igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb
órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső
látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem,
és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.
Joy Muth Fackenthall
Spanyol tanár és
Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése