Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 8. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 589. nap
Asa hitének kemény próbája volt az, amikor "az etióp
Zerah milliós haderővel és háromszáz harci kocsival" (2Krón 14:8) betört
az országba. Ebben a válságos helyzetben Asa nem Júda "megerősített"
városaiban bízott, amelyeket "várfallal, tornyokkal, kapukkal,
zárakkal" épített, sem az "erős vitézek"-ben, a gondosan
kiképzett hadseregben (2Krón 14:6-7). A király bizalma a seregek Urában volt,
akinek nevében csodálatos szabadulások történtek a régi Izráel életében.
Csatasorba állította hadseregét, és Isten segítségét kérte.
Az ellenséges seregek szemtől szemben álltak egymással.
Próbatétel és megpróbáltatás ideje volt ez azok számára, akik az Urat
szolgálták. Vajon bevallották-e minden bűnüket? Júda emberei bíznak-e teljesen
Isten szabadító hatalmában? Ilyen gondolatok foglalkoztatták a vezetőket.
Emberileg nézve várható volt, hogy a hatalmas egyiptomi sereg elsöpör mindent
maga előtt. A békesség idején azonban Asa nem a saját szórakozását és
kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett
hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.
És most, bár hadereje kisebb volt az ellenségénél, nem gyengült meg hite abban,
akibe bizalmát helyezte.
A király a jólét idején az Urat kereste, ezért most, a
viszontagságos napokban támaszkodhatott rá. Könyörgéséből kitűnik, hogy nem
volt ismeretlen előtte Isten csodálatos hatalma. "Uram, neked nem nehéz
segíteni az erőtlent a sokasággal szemben! - esedezett -. Segíts meg bennünket,
Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben jöttünk ez ellen a
tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet
ellened semmit!" (2Krón 14:10).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
112
A 112. zsoltár a 111.
zsoltár folytatása. Az előbbi Isten magasztos munkáiról beszél, az Ő hűségéről
és igazságáról, miközben a 112. zsoltár bemutatja azokat az áldásokat,
amelyeket a bölcs, istenfélő ember kap, a gonosszal ellentétben (10. vers).
Ahhoz, hogy a szerző bemutassa az igazat, aki nincs elszigetelve a bűn által
megfertőztetett világ valóságától, amely tele van ellenségeskedéssel (sötétség
- 4. vers; rossz hír - 7. vers; ellenség - 8. vers), egy átfogó kifejezést
használ: „szíve erős, az Úrban bizakodó”
(7. vers). Ez az, amire a legtöbb ember vágyik, még akkor is, ha nem a
zsoltáros szavait használja. Sokan vannak, akik sok mindennel rendelkeznek, de
nincs stabilitás az életükben, így a gyönyör, az anyagi haszon és más bálványok
rabjaivá lesznek.
A szilárd, állhatatos,
beteljesedett élet alapját mutatja be ennek a zsoltárnak a bevezetője, rögtön a
dicsőítésre hívás után: „Boldog az ember,
aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik” (1. vers). Ő
egy „becsületes” (2. vers - új prot. ford), nagylelkű ember, aki kész segíteni
a szükségben lévőt, kölcsönt ad (5. vers) és Isten áldása mindig jelen van az
életében. Ez a leírás előfutára a Hegyi beszédnek, ahol Jézus meghatározza az
Isten által felállított mércét az Ő gyermekei számára. Az igazi nagylelkűséget
nem az ajándék értékével és méretével mérik, hanem a lelkülettel, amelyben az
adás megvalósul. Számunkra ott van Jézus Krisztus páratlan példája a Golgotán
hozott áldozatában. Ha ezt a páratlan áldozatot szemléljük, az Isten
parancsolatainak való engedelmesség „gyönyörűség” lesz (1. vers).
Drága Urunk!
Vágyunk a lelki és érzelmi stabilitásra, amely oly gyakran
hiányzik az életünkből. Taníts meg az igazi nagylelkűségre és adj erőt nekünk
ahhoz, hogy Urunk és Megváltónk nyomdokaiban járjunk! Ámen!
Ioan Campian-Tatar
82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).
A Jeroboám uralkodását
követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak
ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és
fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az
őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan
megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.
Egy fényes pont az
egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb
sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben
bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas
ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.
Mi volt Asa titka?
Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában
mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó
pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a
saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre.
Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel
békességben legyen.”
Amikor Isten egy
elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a
dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot
mutatott be hálaképpen.
Uram, kérlek, segíts,
hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és
bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!
Lisa Ward
Country Life Hetednapi
Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése