2017. február 13., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 13 - HÉTFŐ - Zsoltárok 105

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 7. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 582. nap

Jeroboám annyira szerette volna a tíz törzset távol tartani Jeruzsálemtől, hogy szem elől tévesztette tervének alapvető gyengeségét. Nem gondolta meg, milyen nagy veszélynek teszi ki Izráelt, ha elébük állítja az istenséget szimbolizáló bálványt, amelyet őseik jól ismertek az egyiptomi szolgaság századaiban. Amikor Jeroboám nem sokkal ez előtt Egyiptomban tartózkodott, megtanulhatta volna, mily ostoba dolog ilyen pogány ábrázolásokat a nép elé helyezni. Szándéka, hogy a nép felhagyjon a szent város évenkénti meglátogatásával, erre az oktalan intézkedésre késztette. "Eleget jártatok már Jeruzsálembe! - hangoztatta -. Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak téged Egyiptomból" (1Kir 12:28). Tehát arra biztatta őket, hogy hajoljanak meg az arany bálványok előtt, és fogadjanak el idegen istentiszteleti formákat.

A király megpróbálta rávenni a birodalmában élő lévitákat, hogy teljesítsenek papi szolgálatot az újonnan emelt bételi és dáni szentélyekben. De próbálkozása nem járt sikerrel, ezért kénytelen volt "a nép köréből" papokká emelni férfiakat (1Kir 12:31). Sok hűséges zsidó - köztük számos lévita - megrémülve a kilátásoktól, Jeruzsálembe menekült, ahol a menny kívánalmai szerint tarthattak istentiszteletet.

"Elrendelt Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónap tizenötödik napján, a Júdában tartott ünnepnek megfelelően, és áldozott az oltáron. Ugyanígy járt el Bételben is; áldozatot mutatott be a borjúknak, amelyeket készíttetett. Bételben is papokat rendelt az áldozóhalmokra, amelyeket berendezett" (1Kir 12:32).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 105

Prófétai értelemben ezen a zsoltáron keresztül bepillantást nyerhetünk abba, ahogy a helyreállított Izrael megünnepli az Istennel kötött szövetséget, és Isten hűségét, amely egészében beteljesedett Izraelen.

A második és az ötödik vers szavai arra bátorítanak minket, hogy ne felejtsük el Isten csodáit az életünkben. Írjuk le őket egy különleges füzetbe, tartsuk meg őket, mint különleges értékeket, hogy időről időre elgondolkodhassunk rajtuk, különösen akkor, amikor csüggedtek vagyunk, és ha eljön a megfelelő alkalom, akkor megoszthassuk másokkal. A zsoltáríró szavai bátorítanak, hogy keressük Istent. Ez nem fog magától megtörténni, nekünk kell naponta folyamatosan a színe elé járulnunk. Prófétai értelemben ennek a zsoltárnak a gondolatait akkor fogjuk énekelni, amikor Jézus második eljövetelekor Isten népe Jézus színe előtt lesz.

A történelem folyamán az Úr megtartotta szövetségét a pátriárkák korában és utána is. Igen, mindig emlékezni fog a szövetségére. Ennek a szövetségnek a tudatában küldte el Józsefet mindenki előtt Egyiptomba a fáraó színe elé, és a testvérei jó néhány próbát kiálltak, amíg Isten szava beteljesült. Józsefet az a megtiszteltetés érte, hogy ő maga nyithatta meg ezt a földet Isten gyermekei előtt. Isten az ő szolgáján, Mózesen keresztül a kivonulás során, a csapások ideje alatt is hűségesen oltalmazta népét. Arannyal és ezüsttel távoztak Egyiptomból, és Isten vezette őket tovább a pusztában (2Móz 13:21). Felhőként takarta be őket nappal, és tűzoszlop volt, hogy világítson éjjel. Kenyeret küldött az égből és vizet fakasztott a sziklákból.

Mennyei Atyád számodra is biztosítja hatalmas és kegyelmes tetteit a mai napon is, mivel megtartja ígéreteit. Dicsőítsd az Urat, aki hűséges, és nem töri meg a veled kötött szövetséget!

 Christoph Berger

81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).

Hatalmi harcok, hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az elbeszélésben?

Jeroboám egy olyan uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna. Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten mellett: ők a „maradék”.

Ugorjunk előre 2017-be. Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.

Joy Muth Fackenthall   
Spanyol tanár és Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA USA
Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése