Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 7. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 582. nap
Jeroboám annyira szerette volna a tíz törzset távol tartani
Jeruzsálemtől, hogy szem elől tévesztette tervének alapvető gyengeségét. Nem
gondolta meg, milyen nagy veszélynek teszi ki Izráelt, ha elébük állítja az
istenséget szimbolizáló bálványt, amelyet őseik jól ismertek az egyiptomi
szolgaság századaiban. Amikor Jeroboám nem sokkal ez előtt Egyiptomban
tartózkodott, megtanulhatta volna, mily ostoba dolog ilyen pogány ábrázolásokat
a nép elé helyezni. Szándéka, hogy a nép felhagyjon a szent város évenkénti
meglátogatásával, erre az oktalan intézkedésre késztette. "Eleget jártatok
már Jeruzsálembe! - hangoztatta -. Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak
téged Egyiptomból" (1Kir 12:28). Tehát arra biztatta őket, hogy hajoljanak
meg az arany bálványok előtt, és fogadjanak el idegen istentiszteleti formákat.
A király megpróbálta rávenni a birodalmában élő lévitákat,
hogy teljesítsenek papi szolgálatot az újonnan emelt bételi és dáni
szentélyekben. De próbálkozása nem járt sikerrel, ezért kénytelen volt "a
nép köréből" papokká emelni férfiakat (1Kir 12:31). Sok hűséges zsidó -
köztük számos lévita - megrémülve a kilátásoktól, Jeruzsálembe menekült, ahol a
menny kívánalmai szerint tarthattak istentiszteletet.
"Elrendelt Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónap
tizenötödik napján, a Júdában tartott ünnepnek megfelelően, és áldozott az
oltáron. Ugyanígy járt el Bételben is; áldozatot mutatott be a borjúknak,
amelyeket készíttetett. Bételben is papokat rendelt az áldozóhalmokra,
amelyeket berendezett" (1Kir 12:32).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
105
Prófétai értelemben
ezen a zsoltáron keresztül bepillantást nyerhetünk abba, ahogy a helyreállított
Izrael megünnepli az Istennel kötött szövetséget, és Isten hűségét, amely
egészében beteljesedett Izraelen.
A második és az ötödik
vers szavai arra bátorítanak minket, hogy ne felejtsük el Isten csodáit az
életünkben. Írjuk le őket egy különleges füzetbe, tartsuk meg őket, mint
különleges értékeket, hogy időről időre elgondolkodhassunk rajtuk, különösen
akkor, amikor csüggedtek vagyunk, és ha eljön a megfelelő alkalom, akkor
megoszthassuk másokkal. A zsoltáríró szavai bátorítanak, hogy keressük Istent.
Ez nem fog magától megtörténni, nekünk kell naponta folyamatosan a színe elé
járulnunk. Prófétai értelemben ennek a zsoltárnak a gondolatait akkor fogjuk
énekelni, amikor Jézus második eljövetelekor Isten népe Jézus színe előtt lesz.
A történelem folyamán
az Úr megtartotta szövetségét a pátriárkák korában és utána is. Igen, mindig
emlékezni fog a szövetségére. Ennek a szövetségnek a tudatában küldte el
Józsefet mindenki előtt Egyiptomba a fáraó színe elé, és a testvérei jó néhány
próbát kiálltak, amíg Isten szava beteljesült. Józsefet az a megtiszteltetés
érte, hogy ő maga nyithatta meg ezt a földet Isten gyermekei előtt. Isten az ő
szolgáján, Mózesen keresztül a kivonulás során, a csapások ideje alatt is
hűségesen oltalmazta népét. Arannyal és ezüsttel távoztak Egyiptomból, és Isten
vezette őket tovább a pusztában (2Móz 13:21). Felhőként takarta be őket nappal,
és tűzoszlop volt, hogy világítson éjjel. Kenyeret küldött az égből és vizet
fakasztott a sziklákból.
Mennyei Atyád számodra
is biztosítja hatalmas és kegyelmes tetteit a mai napon is, mivel megtartja
ígéreteit. Dicsőítsd az Urat, aki hűséges, és nem töri meg a veled kötött
szövetséget!
Christoph Berger
81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).
Hatalmi harcok,
hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó
király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény
cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében.
Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben
az elbeszélésben?
Jeroboám egy olyan
uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség
helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel
megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna.
Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott
Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White
szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten
továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan
időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten
mellett: ők a „maradék”.
Ugorjunk előre 2017-be.
Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és
elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról
értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn
problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és
igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb
órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső
látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem,
és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.
Joy Muth Fackenthall
Spanyol tanár és
Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA
USA
Fordította:
Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése