Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 8. fejezet 933. nap
A rabbik tudták, hogy Jézus nem az ő iskoláikban
nevelkedett, a próféciákat mégis sokkal jobban értette, mint ők. Ebben a komoly
galileai fiúban nagy ígéretet fedeztek fel. Szerették volna tanítványuknak
megnyerni, hogy Izrael tanítója lehessen. Nevelését ők akarták irányítani, mert
úgy érezték, hogy az ilyen eredeti tehetséget nekik kell nevelniük és
formálniuk.
Jézus szavai úgy érintették a szívüket, ahogy emberi szavak
még soha. Isten világosságot akart árasztani Izrael vezetőire, és ezért azt az
egyetlen eszközt használta, amellyel elérhette őket. De Izrael elöljárói
büszkeségükben nem ismerték el, hogy bárki is taníthatná őket. Ha Jézus úgy
jelent volna meg, hogy megpróbálja ezt tenni, akkor meg sem hallgatják. Azzal
hízelegtek maguknak, hogy ők tanítják Jézust, vagy legalábbis próbára teszik
írásismeretét. Jézus fiatalos szerénysége és kedvessége eloszlatta
előítéleteiket. Értelmük öntudatlanul megnyílt Isten szava előtt, és a
Szentlélek a szívükhöz szólt.
Be kellett látniuk, hogy Messiás-várásuk nem a prófécián
alapult, mégsem akartak lemondani a becsvágyuknak hízelgő elméletekről. Nem
akarták elismerni, hogy helytelenül értelmezték az Írásokat, amelyek tanítására
jogot formáltak. Szájról szájra terjedt a kérdés: Honnan vette tudását ez a
fiú, hiszen sohasem tanították? A világosság fénylett a sötétségben, "de a
sötétség nem fogadta be azt" (Jn 1:5).
Ez idő alatt József és Mária tanácstalanok és
kétségbeesettek voltak. Jeruzsálemből való távozásukkor szem elől vesztették
Jézust, és nem tudták, hogy a városban maradt. Az ország akkoriban sűrűn lakott
volt, a karavánok pedig óriásiak. Nagy volt a kavarodás, amikor elhagyták a
várost. Az úton a barátokkal és ismerősökkel való találkozás öröme elvonta
figyelmüket, és a következő estig nem vették észre, hogy Jézus nincs velük.
Azután amikor megálltak, hiányolták gyermekük segítőkész kezét. Mivel
feltételezték, hogy a társaságukkal van, nem nyugtalankodtak. Bár fiatal volt,
mégis feltétlenül bíztak benne, és arra számítottak, hogy ha szükség lesz rá,
készen lesz, hogy segítsen, és mint mindig, előre kitalálja kívánságaikat.
Mégis feltámadt bennük a félelem, keresték az egész társaságban, de hiába.
Megborzongtak, amikor eszükbe jutott, hogy Heródes hogyan próbálta
megsemmisíteni Jézust kisgyermek korában. Sötét sejtelmek gyötörték szívüket.
Keserű szemrehányásokkal illették magukat.
Mai Bibliai szakasz: Máté
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az Úr Imáját minden
keresztény jól ismeri. Sokszor olyan megszokottá válik, hogy már nem is tűnik
fel, milyen forradalmi módon közelíti meg az imádkozást. Ugyanakkor ez az ima
mindig is egy mélyreható üzenetet tartalmazó imádság volt, és az marad a
jövőben is.
Maga a nyelv is,
amelyen az ima íródott, mély értelemmel ruházza fel az Úr Imáját. Az
Újszövetséget görög nyelven jegyezték fel. Jézus viszont arám nyelven beszélt,
mert ez volt a mindennapi kommunikáció nyelve. A bibliakutatók egyetértenek
abban, hogy Jézus ezt az imát is arámul mondta el, ami már önmagában is nagyon
újszerűnek és rendkívülinek számított.
Habár a zsidók arámul
beszéltek a köznapi életben, imáikat mégis héberül mondták el újra és újra, nem
pedig arámul. A hébert szent nyelvnek tartották. Éppen ezért a köznapi arámi
nyelven imádkozni teljességgel elfogadhatatlan volt Jézus idejében. Ugyanígy
manapság a muszlimok sem a mai, köznapi arab nyelven citálják imáikat, hanem
egy régi, klasszikus arab nyelvet használnak a hetedik századból. Keresztények
is néha ragaszkodnak a régiesebb nyelvezethez, azt gondolva, hogy az szentebb.
Valami hasonló történt a középkorban is, amikor a kereszténység körében a latin
volt az imádkozás nyelve. Történelmi tény, hogy egyedül a latin nyelvű Biblia
volt elfogadható az istentiszteleteken abban az időben.
Jézus azonban, amikor
arra tanított, hogy hogyan imádkozzuk, teljeséggel figyelmen kívül hagyta kora
vallásos nézetét. Jézus számára nem volt szent nyelv, és nem volt szent
kultúra. Minden hívő Isten jelenlétébe léphet a szívéhez legközelebb álló
nyelvet használva.
Jézus többet is tett annál, mint hogy mindennapi nyelven imádkozott; mindjárt az első szó, amit kimondott az „Abba” volt, ami apát jelent. A mai napig ez az első szó, amit a gyerekek megtanulnak a Közel-Keleten, ami azt jelenti, hogy „apa”, vagy „apu”. Az „Abba” szó kifejezi a tiszteletet is, és a közeli, bensőséges személyes kapcsolatot is Isten és ember között.
Amikor ma imádkozunk,
emlékezzünk, hogy Ő a mi apukánk, és használjuk a szívünk szerint való
nyelvezetet!
Oleg Kostyuk
130. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
8. fejezetéhez
(január 28 - február 3.).
Mária és József szem
elől tévesztették Jézust. Érthetetlen – de igaz.
Ami még rosszabb, hogy
mennyire sok időbe telt nekik, hogy észrevegyék ezt. Csak akkor kezdték keresni
Őt, amikor már sötétedett. Nyilvánvalóan senki sem hiányolta Őt korábban. Három
nappal később találták meg, a templomban, a törvény tanítóinak lábainál ülve.
Szem elől téveszteni
Jézust könnyebb, mint gondolnád.
A legjobb törekvésünk
ellenére, valahol a telezsúfolt életünk egy rejtett zugába is kerülhet a Megváltó.
Néha sötétségre van szükségünk ahhoz, hogy észrevegyük, amit a világosban nem
láttunk. A sötétség képes arra, hogy eltávolítsa mindazt, ami elterelte a
figyelmünket, s ráébresszen arra, hogy szükségünk van Istenre. Közvetlenül
Isten jelenlétébe is hozhat minket.
Mózes a hegyoldalban, a
panaszkodó tömeg pedig lejjebb, a puszta talajon vert tábort. Jahve pedig
felhőbe és tűzbe burkolózva jelenik meg, hogy találkozzon népével, akik
rettegnek. Mózes azonban nem így tesz. „Távol álla azért a nép, Mózes pedig
közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.” (2Móz 20:21)
Ez olyan sötétség,
amely fényt lehel ki. Olyan sötétség, ahol Istent váratlan módon hallhatjuk.
„Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva
hallotok, a háztetőkről hirdessétek.” (Mt 10:27)
Mit súg Isten a füledbe
ebben a sötétségben?
Karen J. Pearson
Meridian/Parma
hetednapi adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
