Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 8. fejezet 930. nap
8.
A húsvéti látogatás
A zsidóknál a tizenkettedik életév volt a választóvonal a
gyermekkor és az ifjúkor között. Amikor egy héber fiú betöltötte ezt az
életkort, a törvény fiának és Isten fiának nevezték. Különleges lehetőségeket
kapott a vallásos oktatásra, és elvárták tőle, hogy részt vegyen a szent
ünnepeken és szertartásokon. Ennek a szokásnak megfelelően látogatott el a
gyermek Jézus húsvétkor Jeruzsálembe. József és Mária - csakúgy, mint a többi
hű izraelita - minden évben elmentek, hogy részt vegyenek a húsvéti ünnepen.
Amikor Jézus elérte az előírt életkort, őt is magukkal vitték.
Évenként három ünnep volt: a húsvét, a pünkösd és a sátoros
ünnepek, amikor minden izraeli férfinak meg kellett jelennie az Úr előtt
Jeruzsálemben. E három ünnep közül húsvétkor jöttek el a legtöbben. Sokan
jöttek azokból az országokból, ahol a zsidók elszórtan éltek. Palesztina
valamennyi vidékéről is rengeteg hívő eljött. Mivel az utazás Galileából
napokig tartott, az utazók nagyobb csoportokba tömörültek, társaságot és
védelmet keresve. A nők és az öregek ökör- vagy szamárháton mentek a meredek,
sziklás utakon. Az erősebb férfiak és a fiatalok gyalogszerrel utaztak. A
húsvét március végére vagy április elejére esett, a mezők virágba borultak, a
madarak boldogan énekeltek. Az utat Izrael történetének emlékhelyei
szegélyezték. Az apák és anyák elbeszélték gyermekeiknek a csodákat, amelyeket
Isten művelt gyermekeikért az elmúlt időkben. Az utazás alatt énekeltek,
zenéltek, és amikor végül megpillantották Jeruzsálem tornyait, minden hang
diadalmas énekben egyesült:
"Ott álltak a mi
lábaink
a te kapuidban, óh
Jeruzsálem!
Békesség legyen a te
várfalaid között,
csendesség a te
palotáidban" (Zsolt 122:2.7).
Mai Bibliai szakasz: Máté
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mind a négy evangélium
különös figyelmet fordít egy adott személynek Jézus mellett. Mi több, Márk az
evangéliumát nem Jézus születésével, hanem az Újtestamentum egyik leginkább
félreértett emberének a beszámolójával kezdi. Ez a személy nagy hatással volt
mind Jézusra, mind a kereszténységre. Az ő neve Keresztelő János.
Jézus és a kereszténység
története is attól a ponttól kezdődik, amikor János megkereszteli Jézust. Josephus
Flavius, az első századi zsidó történész jelentőségteljes prófétai alaknak írja
le, aki nagyszámú lelkes követőre tett szert. Továbbá, mivel ennyire befolyásos
volt, és rengeteg követője volt, komoly kihívást jelentett a politikai
vezetőknek abban az időben.
Maga Jézus mondja Máté
11:11-ben „Bizony mondom néktek: az
asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál.”
De, a keresztények között megfigyelhető egyfajta tendencia, hogy lebecsüljék
Jánost, aki nem több mint a Messiás egy hírnöke.
Tehát mi az ami ennyire
jelentős Keresztelő Jánosban, hogy ennyire sok ember lett a követője? A válasz
erre a kérdésre Keresztelő János üzenetében található: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.”
Ezt az üzenetet annak a
nemzetnek címezte, akik alapból úgy gondolták, hogy a megmentett nemzethez
tartoznak. Akkor hát a zsidók miért mentek el megkeresztelkedni? A zsidók
megkeresztelése teljesen új volt. Az ő nézetük szerint a pogányokat kellett
megkeresztelni, nem a zsidókat.
De sokak számára, a
keresztség a bűneik tisztára mosásának szimbóluma volt. Tehát János feladata
példát állít minden keresztény számára. Mindezek után, Jézus saját maga is megkeresztelkedett,
nem azért, mert szüksége volt rá, hanem példaként számunkra. A keresztség több
mint egy jelképes rituálé: nyílt felvállalása a hitnek és Jézus és egyháza felé
való elkötelezettségünknek. Az életünk tényleges megváltozását jelenti.
Oleg Kostyuk
130. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
8. fejezetéhez
(január 28 - február 3.).
Mária és József szem
elől tévesztették Jézust. Érthetetlen – de igaz.
Ami még rosszabb, hogy
mennyire sok időbe telt nekik, hogy észrevegyék ezt. Csak akkor kezdték keresni
Őt, amikor már sötétedett. Nyilvánvalóan senki sem hiányolta Őt korábban. Három
nappal később találták meg, a templomban, a törvény tanítóinak lábainál ülve.
Szem elől téveszteni
Jézust könnyebb, mint gondolnád.
A legjobb törekvésünk
ellenére, valahol a telezsúfolt életünk egy rejtett zugába is kerülhet a
Megváltó. Néha sötétségre van szükségünk ahhoz, hogy észrevegyük, amit a
világosban nem láttunk. A sötétség képes arra, hogy eltávolítsa mindazt, ami
elterelte a figyelmünket, s ráébresszen arra, hogy szükségünk van Istenre.
Közvetlenül Isten jelenlétébe is hozhat minket.
Mózes a hegyoldalban, a
panaszkodó tömeg pedig lejjebb, a puszta talajon vert tábort. Jahve pedig
felhőbe és tűzbe burkolózva jelenik meg, hogy találkozzon népével, akik
rettegnek. Mózes azonban nem így tesz. „Távol álla azért a nép, Mózes pedig
közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.” (2Móz 20:21)
Ez olyan sötétség,
amely fényt lehel ki. Olyan sötétség, ahol Istent váratlan módon hallhatjuk.
„Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva
hallotok, a háztetőkről hirdessétek.” (Mt 10:27)
Mit súg Isten a füledbe
ebben a sötétségben?
Karen J. Pearson
Meridian/Parma
hetednapi adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése