2018. január 28., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 28 - VASÁRNAP - Máté 3


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 8. fejezet 930. nap

8. A húsvéti látogatás

A zsidóknál a tizenkettedik életév volt a választóvonal a gyermekkor és az ifjúkor között. Amikor egy héber fiú betöltötte ezt az életkort, a törvény fiának és Isten fiának nevezték. Különleges lehetőségeket kapott a vallásos oktatásra, és elvárták tőle, hogy részt vegyen a szent ünnepeken és szertartásokon. Ennek a szokásnak megfelelően látogatott el a gyermek Jézus húsvétkor Jeruzsálembe. József és Mária - csakúgy, mint a többi hű izraelita - minden évben elmentek, hogy részt vegyenek a húsvéti ünnepen. Amikor Jézus elérte az előírt életkort, őt is magukkal vitték.

Évenként három ünnep volt: a húsvét, a pünkösd és a sátoros ünnepek, amikor minden izraeli férfinak meg kellett jelennie az Úr előtt Jeruzsálemben. E három ünnep közül húsvétkor jöttek el a legtöbben. Sokan jöttek azokból az országokból, ahol a zsidók elszórtan éltek. Palesztina valamennyi vidékéről is rengeteg hívő eljött. Mivel az utazás Galileából napokig tartott, az utazók nagyobb csoportokba tömörültek, társaságot és védelmet keresve. A nők és az öregek ökör- vagy szamárháton mentek a meredek, sziklás utakon. Az erősebb férfiak és a fiatalok gyalogszerrel utaztak. A húsvét március végére vagy április elejére esett, a mezők virágba borultak, a madarak boldogan énekeltek. Az utat Izrael történetének emlékhelyei szegélyezték. Az apák és anyák elbeszélték gyermekeiknek a csodákat, amelyeket Isten művelt gyermekeikért az elmúlt időkben. Az utazás alatt énekeltek, zenéltek, és amikor végül megpillantották Jeruzsálem tornyait, minden hang diadalmas énekben egyesült:

"Ott álltak a mi lábaink
a te kapuidban, óh Jeruzsálem!
Békesség legyen a te várfalaid között,
csendesség a te palotáidban" (Zsolt 122:2.7).

Mai Bibliai szakasz: Máté 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:


Új protestáns fordítás:

Mind a négy evangélium különös figyelmet fordít egy adott személynek Jézus mellett. Mi több, Márk az evangéliumát nem Jézus születésével, hanem az Újtestamentum egyik leginkább félreértett emberének a beszámolójával kezdi. Ez a személy nagy hatással volt mind Jézusra, mind a kereszténységre. Az ő neve Keresztelő János.        

Jézus és a kereszténység története is attól a ponttól kezdődik, amikor János megkereszteli Jézust. Josephus Flavius, az első századi zsidó történész jelentőségteljes prófétai alaknak írja le, aki nagyszámú lelkes követőre tett szert. Továbbá, mivel ennyire befolyásos volt, és rengeteg követője volt, komoly kihívást jelentett a politikai vezetőknek abban az időben.

Maga Jézus mondja Máté 11:11-ben „Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál.” De, a keresztények között megfigyelhető egyfajta tendencia, hogy lebecsüljék Jánost, aki nem több mint a Messiás egy hírnöke.

Tehát mi az ami ennyire jelentős Keresztelő Jánosban, hogy ennyire sok ember lett a követője? A válasz erre a kérdésre Keresztelő János üzenetében található: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.”

Ezt az üzenetet annak a nemzetnek címezte, akik alapból úgy gondolták, hogy a megmentett nemzethez tartoznak. Akkor hát a zsidók miért mentek el megkeresztelkedni? A zsidók megkeresztelése teljesen új volt. Az ő nézetük szerint a pogányokat kellett megkeresztelni, nem a zsidókat.

De sokak számára, a keresztség a bűneik tisztára mosásának szimbóluma volt. Tehát János feladata példát állít minden keresztény számára. Mindezek után, Jézus saját maga is megkeresztelkedett, nem azért, mert szüksége volt rá, hanem példaként számunkra. A keresztség több mint egy jelképes rituálé: nyílt felvállalása a hitnek és Jézus és egyháza felé való elkötelezettségünknek. Az életünk tényleges megváltozását jelenti.

Oleg Kostyuk

130. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  8. fejezetéhez (január 28 - február 3.).

Mária és József szem elől tévesztették Jézust. Érthetetlen – de igaz.

Ami még rosszabb, hogy mennyire sok időbe telt nekik, hogy észrevegyék ezt. Csak akkor kezdték keresni Őt, amikor már sötétedett. Nyilvánvalóan senki sem hiányolta Őt korábban. Három nappal később találták meg, a templomban, a törvény tanítóinak lábainál ülve.

Szem elől téveszteni Jézust könnyebb, mint gondolnád.

A legjobb törekvésünk ellenére, valahol a telezsúfolt életünk egy rejtett zugába is kerülhet a Megváltó. Néha sötétségre van szükségünk ahhoz, hogy észrevegyük, amit a világosban nem láttunk. A sötétség képes arra, hogy eltávolítsa mindazt, ami elterelte a figyelmünket, s ráébresszen arra, hogy szükségünk van Istenre. Közvetlenül Isten jelenlétébe is hozhat minket.

Mózes a hegyoldalban, a panaszkodó tömeg pedig lejjebb, a puszta talajon vert tábort. Jahve pedig felhőbe és tűzbe burkolózva jelenik meg, hogy találkozzon népével, akik rettegnek. Mózes azonban nem így tesz. „Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.” (2Móz 20:21)

Ez olyan sötétség, amely fényt lehel ki. Olyan sötétség, ahol Istent váratlan módon hallhatjuk. „Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.” (Mt 10:27)

Mit súg Isten a füledbe ebben a sötétségben?

Karen J. Pearson
Meridian/Parma hetednapi adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése