Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 6. fejezet 923. nap
6.
"Láttuk az Ő csillagát"
"Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai
Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének
Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert
láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk
néki" (Mt 2:1-2).
A keleti bölcsek filozófusok voltak; annak a hatalmas és
befolyásos nemesi osztálynak tagjai, amely a nemzet vagyonának és tudásának
legnagyobb részével rendelkezett. E nemesek közül sokan kihasználták a nép
hiszékenységét. Mások viszont egyenes emberek voltak, akik a Gondviselés
bizonyítékait kutatták a természetben. Őket becsületességükért és
bölcsességükért nagyrabecsülték. Ilyen jelleműek voltak a Jézust felkereső
bölcsek.
Az isteni világosság minden időben beragyogja a pogányság
sötétségét. Mialatt ezek a bölcsek az eget kutatták és a csillagok fényes
pályájának rejtett titkait igyekeztek kideríteni, bepillanthattak a Teremtő
dicsőségébe. Nagyobb világosság után vágyakoztak, és ezért a héber írásokhoz
fordultak. Hazájukban őriztek olyan prófétai írásokat, amelyek isteni tanító
eljövetelét jövendölték. Bálám - Isten egykori prófétája egyben mágus is volt.
Annak idején a Szentlélek által megjövendölte Izrael fénykorát és a Messiás
megjelenését. Próféciáit a hagyományok őrizték meg századokon át. Az Ószövetség
azonban sokkal világosabban jelenti ki a Megváltó eljövetelét. A bölcsek örömmel
ébredtek rá, hogy a Messiás eljövetele közel van, és az egész földet betölti
majd Isten dicsőségének ismerete.
A bölcsek rejtélyes égi fényt láttak azon az éjszakán,
amikor Isten dicsősége beragyogta a bethlehemi dombokat. Amint a fény
halványodott, egy fényes csillag jelent meg, és ott maradt az égen. Nem
állócsillag volt és nem bolygó, ezért a jelenség különös érdeklődést váltott
ki.
A csillag fénylő angyalok távoli serege volt, de erről a
bölcsek mit sem tudtak. Mégis az volt az érzésük, hogy ez a csillag különösen
jelentős számukra. Papokkal és bölcselőkkel tanácskoztak, és átkutatták az ősi
feljegyzéseket. Bálám jövendölése kijelenti: "Csillag származik Jákóbból
és királyi pálca támad Izraelből" (4Móz 24:17). Ez a csillag lenne a
Megígért előfutára? A bölcsek örömmel köszöntötték a mennyei igazság fényét,
amely most már ragyogóbb sugarakkal áradt rájuk. Álomban utasítást kaptak, hogy
induljanak az újszülött Fejedelem felkeresésére.
Ahogyan Ábrahám Isten felszólítására hit által útra kelt
"nem tudván hová megy" (Isid 11:8); ahogyan Izrael hit által követte
a felhőoszlopot az Ígéret Földje felé, úgy indultak el ezek a pogány bölcsek
is, hogy megkeressék a megígért Megváltót. A Kelet országai bővölködtek
kincsekben. A bölcsek sem indultak el üres kézzel. Szokás volt a fejedelmeket,
magas rangú személyeket hódolatképpen megajándékozni. A föld legdrágább
ajándékait hozták el annak, akiben megáldatnak a föld minden nemzetségei.
Éjszaka kellett utazniuk, hogy szemmel tarthassák a csillagot. Az utazók a
keresett Fejedelemmel kapcsolatos hagyományok és prófétai kijelentések
ismételgetésével tették kellemessé az időt. Minden pihenő alatt kutatták a
próféciákat; és egyre mélyebben meg voltak győződve arról, hogy Isten vezeti
őket. Ennek külső jeleként előttük haladt a csillag, de benső bizonyosságuk is
volt a Szentlélek által, aki áthatotta szívüket és reménnyel töltötte el őket.
Hosszú, de örömteli utazás volt ez.
Eljutottak Izrael földjére, leereszkedtek az Olajfák
hegyén, és szemük elé tárult Jeruzsálem. De lám a csillag, amely végigvezette
őket fáradságos útjukon, megállt a templom felett, azután néhány pillanat múlva
eltűnt a szemük elől. Meggyorsították lépteiket, hiszen bizonyosak voltak
abban, hogy mindenki a Messiás születésének örömhíréről beszél. Kérdezősködésük
azonban hiábavalónak bizonyult. Amint a szent városba értek, a templom felé
vették útjukat. Csodálkoztak, amikor senkit sem találtak, aki valamit is tudott
volna az újszülött királyról. Kérdéseik nem örömöt, hanem félelemmel vegyes
meglepetést, sőt megvetést keltettek.
Mai Bibliai szakasz: Zakariás
14
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Zakariás abban az
időszakban végezte prófétai szolgálatát, amikor Izrael népe már visszatért a
babiloni fogságból. A nép hamar elkeseredett, mert a templomépítés megakadt a
környező népek felől érkező nyomás miatt. Ekkor öntött beléjük bátorságot és
reménységet Zakariás próféta a végső helyreállításról szóló üzenettel, amit
ebben a fejezetben találunk. Számunkra is lelkesítőek lehetnek ezek a szavak,
akik a vég idején élünk!
Az első két igevers azt
a helyzetet ábrázolja, ami közvetlenül a kegyelemidő lezárulását megelőző
időszakot jellemzi. Ha jól értelmezzük, az utolsó lépés gazdasági vonatkozású
lesz. Vagyonunkat elveszik és szétosztják, mindegy, hol élünk a világon. Ez
magába foglalja az emberek házait is a gazdasági válság miatt, amikor
mindazoknak tilos lesz a vásárlás és az eladás, akik nem veszik magukra a
fenevad bélyegét (Jel 13:16-18). Gyakorlati szempontból, ha hinni akarunk e
jövendölésnek és szabadulni a csapdából, akkor mindent meg kell tennünk azért,
hogy hitelmentesek legyünk, beleértve a banki kölcsönöket is, és óvatosan kell
használnunk kreditkártyáinkat is.
A 3. vers és a további
igeversek arra az időszakra vonatkoznak, amikor Krisztus harmadszor fog
eljönni, vagyis a millenium után. Ha ez nem történne meg, az azt jelentené,
hogy Jézus királyként marad a földön második eljövetelekor, ami viszont
ellentétes más bibliaszövegekkel (Jn 14:1-3; 1Thess 4:16-17; Jel 20-21). A
millenium végén lába az Olajfák hegyén fog állni. Akkor az új Jeruzsálem
leszáll a mennyből, miközben a hegy kettéhasad észak és dél felé, egy hatalmas
síkságot kialakítva, amin a város nyugodhat (4. vers). Milyen dicsőséges
gondolat és kép ez!
Akkor eljön a
Megváltónk minden szentjével az új Jeruzsálembe (lásd A nagy küzdelem 588-589.
oldalát [Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház]). Ott nem lesz majd nappal és
éjszaka, mert mindig világos lesz. Jel 21:23-24 versei elmondják, hogy maga a
Bárány lesz a világosság. Jeruzsálemből az élet folyója fog fakadni, amely
Isten trónjától ered, és mindkét partján az élet fája nő (Jel 22:1).
Utolsó eljövetele után
Jézus lesz az egyetlen Úr, akit mindenki imád. Eltűnik minden bálványimádó, a
kánaániták vagy kereskedők, akik a Baált imádták (9-20. vers). Jeruzsálem új
lesz, Isten népe számára tökéletesen helyreállítva (10. vers). A gonoszok
megtámadják majd az új Jeruzsálemet, de megkapják büntetésüket, és végleg
kiirtatnak, sátánnal együtt (12-15. vers, vö. Jel 20:7-10). Jeruzsálem
biztonságos hely lesz, ahol nem sújt többé átok (Jel 22:3). Minden lakója
örökre biztonságban lesz (11. vers).
Zakariás 14.
fejezetének utolsó része egy csodálatos látomást tár elénk. Minden nemzet
maradéka a seregek Urát fogja imádni. Habár mi származásunk szerint nem vagyunk
zsidók, ha Isten kegyelme által hűségesek maradunk, akkor a maradék közé
számláltatunk, akik örökké Istent fogják imádni! Ez lesz a teljes
odaszentelődés. Zakariás úgy próbálja megértetni ezt, hogy leírja: még a lovak
csengőin és az Úr házának edényein is ez a felirat lesz: „Az Úrnak szenteltetett” (20. vers). Ugyanezek a szavak szerepeltek
a Főpap süvegén is.
A teljes szabadítás és
megváltás után, amelyben Isten népének része van, teljes odaszentelődés fog
következni részükről az Úr felé. Jöjjön mindenki, aki szomjazik! Segíts, Urunk,
hogy e dicsőséges jelenet részesei lehessünk majd! Áldott legyen az Úr neve
örökkön-örökké! Ámen.
Sook-Young Kim
129. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
6-7. fejezeteihez
(január 21-27.).
A Jézus élete hatodik
és hetedik fejezetei Jézus születését és gyermekkorát tárgyalják.
Ami számomra legjobban
kitűnik Jézus születésével kapcsolatban, az az, hogy idegenek, napkeleti
bölcsek keresték az Ő jelét, a csillagát, és meg is találták. Csodás kincseket
szedtek össze a vagyonukból, egy királynak megfelelőeket, felnyergelték állataikat
és jöttek, keresvén az új uralkodót. Emellett a sok figyelem és érdeklődés
mellett, ami a nagyszerű Király keresésére irányult, azt hihetnénk, hogy Izrael
gyermekei, akiknek birtokában volt az összes prófécia és ígéret, éberek voltak,
és figyeltek Sajnálatos módon azonban ők aludtak, és nem vették észre a tényt,
hogy Jézus megszületett, míg akár idegenek is Őt keresték.
Sajnos ez igaz a mi
napjainkra is. Néha az idegen az, aki a legőszintébben keresi Jézust, hogy
megismerje békéjét, míg azok, akik a templomokban ülnek, biztosra veszik Őt és
mellőzik. Időt kell eltöltsünk imádságos merengésben erről, és megvizsgálnunk
lelkiismeretünket.
A hetedik fejezettől,
amely már Jézus gyerekkoráról is szól, azt olvashatjuk, hogy különleges, kedves
és szorgalmas volt. Önfeláldozó szeretete jelenik meg abban, ahogyan önként
adott mások számára. A munkabeli kiválósága rendkívüli módon ösztönző lehet
mindannyiunk számára.
Legyen imánk, célunk,
és fáradozásunk, hogy kövessük az Ő tökéletes példáját!
Benjamin Burkhardt
gyülekezeti presbiter
Hermiston hetednapi
adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése