Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 8. fejezet 931. nap
A húsvét megünneplése a zsidó nemzet születésével
kezdődött. Egyiptomi fogságuk utolsó éjszakáján, amikor semmi jele sem volt a
szabadulásnak, Isten megparancsolta, hogy készüljenek fel az azonnali utazásra.
Figyelmeztette a fáraót, hogy az egyiptomiakat egy utolsó csapás fogja sújtani,
és utasította a zsidókat, hogy gyűjtsék össze családjukat lakhelyükön. Miután
meghintették ajtófélfáikat a megölt bárány vérével, a bárányt sütve,
kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel kellett megenniük. "És ilyen módon
egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok
kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt, mert az Úr páskája az"-
mondotta az Úr (2Móz 12:11). Éjfélkor az egyiptomiak minden elsőszülöttje
meghalt. Ezután a fáraó üzenetet küldött Izraelnek: "Keljetek fel,
menjetek ki az én népem közül, [...] és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, amint
mondátok" (2Móz 12:31). A zsidók független nemzetként távoztak
Egyiptomból. Az Úr megparancsolta, hogy a húsvétot évenként tartsák meg. "Mikor
pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor
mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, aki elment az Izrael házai mellett
Egyiptomban, mikor megverte az Egyiptombelieket" (2Móz 12:26-27). A
csodálatos szabadulás története így szállt nemzedékről nemzedékre.
A húsvétot a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepe követte.
Az ünnep második napján az évi termés első zsengéjét, egy kéve árpát mutattak
be az Úrnak. Az ünnep szertartásai Krisztus munkásságát jelképezték. Izrael
Egyiptomból való szabadulása a megváltást példázta, ennek emléke volt a
pászkaünnep. A megölt bárány, a kovásztalan kenyér és az első zsenge a
Megváltót jelképezte.
Krisztus korában a húsvét megünneplése a legtöbb ember
számára puszta formasággá süllyedt. De micsoda jelentősége volt Isten Fia
számára!
A gyermek Jézus első ízben lépett be a templomba. Látta a
fehér ruhás papokat, amint ünnepélyes szolgálatukat végezték. Szemlélte az
oltáron vérző áldozatot. Együtt borult le imában a hívőkkel, mialatt a
tömjénfelhő felszállt Isten elé. Tanúja volt a húsvéti istentisztelet mély
benyomást keltő szertartásainak, amelyek értelmét napról napra világosabban
látta. Minden mozzanat az Ő életéhez kapcsolódott. Új érzések ébredtek benne.
Csendben, elmerülten tanulmányozott egy nagy kérdést. Küldetésének rejtélye
feltárult előtte.
Mai Bibliai szakasz: Máté
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mikor estél utoljára
kísértésbe, amikor ténylegesen, erős kísértésed volt? Újdonság volt? Vagy,
valami szokásos, ami minden nap, héten, hónapban vagy évben feltűnik? Hogy
viselted? Ellenálltál, vagy engedtél a kísértésnek?
Thomas Brooks Precious
Remedies Against Satan's Devices (Hasznos ellenszerek Sátán csábításai ellen)
című könyvében ezt írja: „Sátán elsődleges eszköze a lélek bűnbe húzásában,
hogy felmutatja a csalit – de elrejti horgot; kiteszi az arany kupát, de benne
méreg lapul.” A kísértés maga a csali a horgon.
Máté a negyedik fejezetben Jézust fiatal felnőttként mutatja be, amint a Lélek elvezeti a pusztába. Ez rögtön az után történt, hogy a mennyei hang kijelentette, Ő Isten fia (Máté 3:17). Ekkor érkezik az ördög, és megkísérti Őt. Jézus kísértése nem csak abból állt, hogy a köveket kenyérré változtassa. Sátán ezzel elsődlegesen Jézus azonosságát kérdőjelezte meg. „Valóban Isten fia vagy? Ha igen, bizonyítsd be!” A pusztában Jézus küzdelme életcéljával és küldetésével volt összefüggésben.
Jézus a mieinkhez nagyon hasonló krízist élt át. Másokhoz hasonlóan, akik Isten tervében keresik helyüket, Jézus is tisztázta magában élete küldetését: módszereit, célját és alapelveit. Hitünk útján gyakran elágazásokhoz érkezünk. Talán sokan megkérdőjelezik, hogy valóban Isten fiai és leányai vagyunk. Vagy nehezen találjuk meg életünk célját. De Jézus példát adott nekünk. Küldetésének bizonyossága és azonosságtudata Isten Igéjében található ígéreteken alapult. Sátán minden támadását a Szentírással verte vissza (Máté 4:4, 7, 10).
Életünk minden napján
és minden órájában kísértések érnek bennünket,
és az egyik legnagyobb az, hogy megfeledkezhetünk róla, hogy mi Isten fiai
vagyunk „mint akik az ő végzése szerint hivatalosak (vagyunk)” (Róma 8:28). A
jó hír az, hogy Jézus ugyanazokat a kísértéseket szenvedte el, mint mi
napjainkban. Ő tudja, hogy min megyünk keresztül. Soha ne felejtsük el, hogy az
Ő gyermekei vagyunk, Neki célja van a mi életünkkel. Valami jobbat szándékszik
tenni velünk.
Oleg Kostyuk
130. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
8. fejezetéhez
(január 28 - február 3.).
Mária és József szem
elől tévesztették Jézust. Érthetetlen – de igaz.
Ami még rosszabb, hogy
mennyire sok időbe telt nekik, hogy észrevegyék ezt. Csak akkor kezdték keresni
Őt, amikor már sötétedett. Nyilvánvalóan senki sem hiányolta Őt korábban. Három
nappal később találták meg, a templomban, a törvény tanítóinak lábainál ülve.
Szem elől téveszteni
Jézust könnyebb, mint gondolnád.
A legjobb törekvésünk
ellenére, valahol a telezsúfolt életünk egy rejtett zugába is kerülhet a
Megváltó. Néha sötétségre van szükségünk ahhoz, hogy észrevegyük, amit a
világosban nem láttunk. A sötétség képes arra, hogy eltávolítsa mindazt, ami
elterelte a figyelmünket, s ráébresszen arra, hogy szükségünk van Istenre.
Közvetlenül Isten jelenlétébe is hozhat minket.
Mózes a hegyoldalban, a
panaszkodó tömeg pedig lejjebb, a puszta talajon vert tábort. Jahve pedig
felhőbe és tűzbe burkolózva jelenik meg, hogy találkozzon népével, akik
rettegnek. Mózes azonban nem így tesz. „Távol álla azért a nép, Mózes pedig
közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.” (2Móz 20:21)
Ez olyan sötétség,
amely fényt lehel ki. Olyan sötétség, ahol Istent váratlan módon hallhatjuk.
„Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva
hallotok, a háztetőkről hirdessétek.” (Mt 10:27)
Mit súg Isten a füledbe
ebben a sötétségben?
Karen J. Pearson
Meridian/Parma
hetednapi adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése