2018. január 29., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 29 - HÉTFŐ - Máté 4


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 8. fejezet 931. nap

A húsvét megünneplése a zsidó nemzet születésével kezdődött. Egyiptomi fogságuk utolsó éjszakáján, amikor semmi jele sem volt a szabadulásnak, Isten megparancsolta, hogy készüljenek fel az azonnali utazásra. Figyelmeztette a fáraót, hogy az egyiptomiakat egy utolsó csapás fogja sújtani, és utasította a zsidókat, hogy gyűjtsék össze családjukat lakhelyükön. Miután meghintették ajtófélfáikat a megölt bárány vérével, a bárányt sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel kellett megenniük. "És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt, mert az Úr páskája az"- mondotta az Úr (2Móz 12:11). Éjfélkor az egyiptomiak minden elsőszülöttje meghalt. Ezután a fáraó üzenetet küldött Izraelnek: "Keljetek fel, menjetek ki az én népem közül, [...] és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, amint mondátok" (2Móz 12:31). A zsidók független nemzetként távoztak Egyiptomból. Az Úr megparancsolta, hogy a húsvétot évenként tartsák meg. "Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, aki elment az Izrael házai mellett Egyiptomban, mikor megverte az Egyiptombelieket" (2Móz 12:26-27). A csodálatos szabadulás története így szállt nemzedékről nemzedékre.

A húsvétot a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepe követte. Az ünnep második napján az évi termés első zsengéjét, egy kéve árpát mutattak be az Úrnak. Az ünnep szertartásai Krisztus munkásságát jelképezték. Izrael Egyiptomból való szabadulása a megváltást példázta, ennek emléke volt a pászkaünnep. A megölt bárány, a kovásztalan kenyér és az első zsenge a Megváltót jelképezte.

Krisztus korában a húsvét megünneplése a legtöbb ember számára puszta formasággá süllyedt. De micsoda jelentősége volt Isten Fia számára!

A gyermek Jézus első ízben lépett be a templomba. Látta a fehér ruhás papokat, amint ünnepélyes szolgálatukat végezték. Szemlélte az oltáron vérző áldozatot. Együtt borult le imában a hívőkkel, mialatt a tömjénfelhő felszállt Isten elé. Tanúja volt a húsvéti istentisztelet mély benyomást keltő szertartásainak, amelyek értelmét napról napra világosabban látta. Minden mozzanat az Ő életéhez kapcsolódott. Új érzések ébredtek benne. Csendben, elmerülten tanulmányozott egy nagy kérdést. Küldetésének rejtélye feltárult előtte.

Mai Bibliai szakasz: Máté 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:


Új protestáns fordítás:

Mikor estél utoljára kísértésbe, amikor ténylegesen, erős kísértésed volt? Újdonság volt? Vagy, valami szokásos, ami minden nap, héten, hónapban vagy évben feltűnik? Hogy viselted? Ellenálltál, vagy engedtél a kísértésnek?

Thomas Brooks Precious Remedies Against Satan's Devices (Hasznos ellenszerek Sátán csábításai ellen) című könyvében ezt írja: „Sátán elsődleges eszköze a lélek bűnbe húzásában, hogy felmutatja a csalit – de elrejti horgot; kiteszi az arany kupát, de benne méreg lapul.” A kísértés maga a csali a horgon.

Máté a negyedik fejezetben Jézust fiatal felnőttként mutatja be, amint a Lélek elvezeti a pusztába. Ez rögtön az után történt, hogy a mennyei hang kijelentette, Ő Isten fia (Máté 3:17). Ekkor érkezik az ördög, és megkísérti Őt. Jézus kísértése nem csak abból állt, hogy a köveket kenyérré változtassa. Sátán ezzel elsődlegesen Jézus azonosságát kérdőjelezte meg. „Valóban Isten fia vagy? Ha igen, bizonyítsd be!” A pusztában Jézus küzdelme életcéljával és küldetésével volt összefüggésben.

Jézus a mieinkhez nagyon hasonló krízist élt át. Másokhoz hasonlóan, akik Isten tervében keresik helyüket, Jézus is tisztázta magában élete küldetését: módszereit, célját és alapelveit. Hitünk útján gyakran elágazásokhoz érkezünk. Talán sokan megkérdőjelezik, hogy valóban Isten fiai és leányai vagyunk. Vagy nehezen találjuk meg életünk célját. De Jézus példát adott nekünk. Küldetésének bizonyossága és azonosságtudata Isten Igéjében található ígéreteken alapult. Sátán minden támadását a Szentírással verte vissza (Máté 4:4, 7, 10).

Életünk minden napján és  minden órájában kísértések érnek bennünket, és az egyik legnagyobb az, hogy megfeledkezhetünk róla, hogy mi Isten fiai vagyunk „mint akik az ő végzése szerint hivatalosak (vagyunk)” (Róma 8:28). A jó hír az, hogy Jézus ugyanazokat a kísértéseket szenvedte el, mint mi napjainkban. Ő tudja, hogy min megyünk keresztül. Soha ne felejtsük el, hogy az Ő gyermekei vagyunk, Neki célja van a mi életünkkel. Valami jobbat szándékszik tenni velünk.

Oleg Kostyuk

130. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  8. fejezetéhez (január 28 - február 3.).

Mária és József szem elől tévesztették Jézust. Érthetetlen – de igaz.

Ami még rosszabb, hogy mennyire sok időbe telt nekik, hogy észrevegyék ezt. Csak akkor kezdték keresni Őt, amikor már sötétedett. Nyilvánvalóan senki sem hiányolta Őt korábban. Három nappal később találták meg, a templomban, a törvény tanítóinak lábainál ülve.

Szem elől téveszteni Jézust könnyebb, mint gondolnád.

A legjobb törekvésünk ellenére, valahol a telezsúfolt életünk egy rejtett zugába is kerülhet a Megváltó. Néha sötétségre van szükségünk ahhoz, hogy észrevegyük, amit a világosban nem láttunk. A sötétség képes arra, hogy eltávolítsa mindazt, ami elterelte a figyelmünket, s ráébresszen arra, hogy szükségünk van Istenre. Közvetlenül Isten jelenlétébe is hozhat minket.

Mózes a hegyoldalban, a panaszkodó tömeg pedig lejjebb, a puszta talajon vert tábort. Jahve pedig felhőbe és tűzbe burkolózva jelenik meg, hogy találkozzon népével, akik rettegnek. Mózes azonban nem így tesz. „Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.” (2Móz 20:21)

Ez olyan sötétség, amely fényt lehel ki. Olyan sötétség, ahol Istent váratlan módon hallhatjuk. „Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.” (Mt 10:27)

Mit súg Isten a füledbe ebben a sötétségben?

Karen J. Pearson
Meridian/Parma hetednapi adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése