Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 4. fejezet 916. nap
4.
"Született néktek ma a Megtartó"
A dicsőség Királya mélyen megalázkodott, amikor eljött
földünkre, hogy magára öltse az emberi természetet. Egyszerűek és kedvezőtlenek
voltak életkörülményei. Dicsőségét eltakarta, hogy a külsejéből sugárzó fenség
ne váljék az érdeklődés középpontjává. Mellőzött minden külső pompát.
Gazdagság, világi tekintély vagy emberi nagyság nem ment meg egyetlen lelket
sem a haláltól. Jézus szándéka az volt, hogy ne a földi dicsőség utáni vágy
vonzza hozzá az embereket; aki Őt követi, azt csakis a mennyei igazság szépsége
késztesse erre. A jövendölések régóta szóltak a Messiás jelleméről, és Jézus azt
akarta, hogy az emberek Isten szavának bizonyságtevése alapján fogadják el Őt.
Az angyalok csodálták a dicsőséges megváltási tervet.
Figyelték, hogyan fogadja Isten népe az emberi testet öltött Isten Fiát.
Angyalok jöttek a választott nép hazájába. Más nemzetek mesékben hittek és
hamis isteneket imádtak. Ám arra a földre, amelyen Isten dicsősége
megnyilatkozott, s ahol a próféciákból áradó világosság fénylett - lejöttek az
angyalok. Láthatatlanul Jeruzsálembe, a szent kinyilatkoztatások hivatásos tanítóihoz
és Isten házának szolgáihoz mentek. Zakariás - miközben papi szolgálatát
teljesítette az oltár előtt - már kijelentést kapott Krisztus eljövetelének
közelségéről. A Messiás útkészítője már megszületett, és küldetését csodák,
jövendölések igazolták. Mindenfelé elterjedt a hír születéséről és küldetésének
csodálatos jelentőségéről. Jeruzsálem mégsem készült Megváltója fogadására.
A mennyei küldöttek megdöbbenve szemlélték annak a népnek a
közömbösségét, amelyet Isten azért hívott el, hogy a szent igazság világosságát
eljuttassa a világhoz. A zsidó nemzetet annak bizonyságául őrizte meg Isten,
hogy Krisztusnak Ábrahám magvából, Dávid családjából kellett megszületnie; s ez
a nép mégsem ismerte fel, hogy az Üdvözítő eljövetele már a küszöbön van. A
templomban napról napra elvégezték az Isten Bárányára mutató reggeli és esti
áldozatokat, de még ott sem készültek fogadására. A nemzet papjai és tanítói
mit sem tudtak arról, hogy minden idők legnagyobb eseményének az ideje érkezett
el. Ismételgették semmitmondó imáikat, végezték istentiszteleti
szertartásaikat, hogy az emberek lássák azt, de eközben a gazdagságot és a
világi tekintélyt hajszolták, és nem készültek fel a Messiás
kinyilatkoztatására. Ez a közömbösség jellemezte az egész országot. Önző,
világhoz ragaszkodó szívüket nem érintette az egész mennyet ujjongásra késztető
öröm. Csak kevesen vágyakoztak arra, hogy meglássák a Láthatatlant. Ezekhez
küldettek a menny követei.
Angyalok kísérték Józsefet és Máriát az úton, amikor
názáreti otthonukból Dávid városába mentek. A császári Róma rendelete - a
hatalmas birodalomban élő népek összeírására vonatkozóan - a galileai dombok
lakóira is kiterjedt. Amint egykor Isten a világbirodalom trónjára ültette
Cyrust, hogy szabadon bocsássa az Úr foglyait, ugyanúgy használta föl most
Augustus császárt szándéka véghezvitelére, hogy Jézus anyja Betlehembe
juthasson. Mária Dávid leszármazottja, és Dávid Fiának a Dávid városában
kellett megszületnie. A próféta szavai szerint Bethlehemből "származik
[...], aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva
van" (Mik 5:2). De királyi családjuk városában senki sem ismeri fel
Józsefet és Máriát, nem részesülnek megbecsülésben. Fáradtan, hontalanul róják
a szűk utcákat a város kapujától kezdve a keleti végéig, de hiába keresnek
éjszakai pihenőhelyet. Végül egy egyszerű épületben találnak szállást, ahová a
jószágokat szokták beterelni. Itt születik meg a világ Megváltója.
Mai Bibliai szakasz: Zakariás
7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten szavának ereje
van. Olyan ereje, hogy Isten meg tud benne jelenni nekünk. A szavai felemelik a
gondolatainkat, bátorítanak és biztonságot adnak, amikor problémáink vannak.
Isten szavának ereje rá tud világítani igazi énünkre, és változásra késztet
minket.
Azonban ha
megkeményítjük szívünket, a Tóra (Mózes írásai) nem tud átjárni minket. Ez volt
a probléma az ősi Izraelben is. Ez lesz a problémánk nekünk is, ha
visszautasítjuk Isten törvényének értékét, és nem hallgatunk a prófétákra,
akiket az Úr lelke késztetett, hogy szóljanak hozzánk (Zak 7:11-12).
Ez a fejezet ott
kezdődik, hogy az Úr megszólította Zakariást. Dáriusz király uralkodásának
negyedik évében, Kr. e. 518-ban történt, két évvel a Templom újjáépítésének
befejezése előtt. A templom szerkezete nem volt olyan szép, mint az eredetié,
ezért az emberek kérdezősködtek, hogy esetleg böjtölniük kellene, mint ahogyan
azt 70 évig tették a babiloni fogságban? Zakariás gondolatban visszavitte őket
70 évvel ezelőttiig és megmutatta nekik, hogy milyen állapotok uralkodtak
akkor, ami miatt a Templomot elpusztították, és a népet fogságba vetették.
Nem követték Isten
utasítását. Ahogy a korábbi helyzetükről olvasunk, méltatlankodhatunk a nép
viselkedésén. Azonban az igaz ok, ami elszomoríthat, az az, hogy ez a leírás
nagyon hasonlít arra, ami most is körülöttünk történik. Mélyen érezhetjük Isten
haragját és bánatát.
Az ítéleteik nem voltak
igazságosak, nem mutattak kedvességet, szeretetet és együttérzést mások iránt,
és elnyomták a szegényeket. Isten figyelmeztette őket a prófétákon keresztül,
nehogy rosszat tegyenek a testvéreik ellen, de a nép ezt elutasította.
Isten megkérdezi az
5-6. versekben: Amikor gyászoltatok és böjtöltetek, értem tettétek? Ha esztek
és isztok, nem magatokért teszitek? (Hasonlítsuk össze 1Kor 1:31 versével, ahol
Pál ezt mondja: „Azért akár esztek, akár
isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”)
Mik azok a mozgatórugók, melyek minket motiválnak, bármit is teszünk? Minden az
Istenhez való hozzáállásunkból fakad, aki feláldozta magát, hogy mi megváltást
nyerjünk? Vagy a szívünk mélyéből fakadó önzés, ami még akkor is megvan, amikor
istentiszteleten, vagy más keresztény programon vagyunk?
Zakariás, a leírástól
kezdve, mely a korábbi próféták korszakát vázolja fel a hetedik fejezetben,
túlmutatva saját korán, Krisztus első eljövetelén, az Ő életén és szenvedésein
(Zak 9:9; 11:12-13; 13:6,7) keresztül eljut Jézus utolsó eljöveteléig, amely a
millennium után történik majd meg (Zak 14:4).
Jézus második eljövetelének küszöbén vagyunk. Ahogyan halljuk a próféta szavait, itt az idő, hogy visszatérjünk Istenhez. Forduljunk az Úrhoz bűnbánó szívvel! Keressük az Urat őszinte szívvel és Ő felénk fog fordulni, meghallgat minket, ahogyan mi is hallgatunk Reá (13. vers).
Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
128. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
4-5. fejezeteihez
(január 14-20.).
Amikor Jézus erre a
földre jött, az nem pompával, dicsőséggel vagy világi ékességgel történt. Igéje
bizonyságtételének alapján akarta, hogy elfogadják. Volt tanújele az
eljövetelének, az emberek mégis közömbösen fogadták; kevesen voltak készen,
hogy örömmel várják ezt a nagyszerű eseményt. Mennyire ugyanígy van ez ma is!
Bőséggel van, ami a figyelmünket másfelé terelje, de az alázatos szívűek azok,
akik a fényt keresik, örömmel várják a Megváltójukat, ahogyan a pásztorok
hajdanán. Jézus szeretete annyira hatással lesz rájuk, hogy ők lesznek azok,
akik a közeli eljövetelét hirdetik.
A zsidóknál szokás
volt, hogy minden elsőszülöttet odaszenteltek arra, hogy megemlékezzenek Isten
csodálatos megszabadításáról Izrael gyermekeit illetően. Ahogyan az ajtófélfára
odalocsolt vér megmentette Izrael elsőszülöttjeit, ugyanúgy megvan az ereje
Jézus vérének, hogy megmentse a világot. Amikor Jézust a pap elé vitték, hogy
odaszenteljék, a pap vajmi keveset ismert fel abból, hogy ki is van előtte.
Azonban mások, akik részt vettek az istentiszteleten, felismerték a gyermek
Jézust, hiszen tanulmányozták és ismerték a próféciákat.
Mára kevés változott,
ami Jézus felismerését és a vele való kapcsolatot illeti. Egyetlen
védőbástyánkat az jelenti, ha folyamatosan tanulmányozzuk a Szentírást,
elmélyülünk tanításaiban, és Jézus szeretettel teli életében. A legnagyobb
boldogságunk ismerni és szeretni a Megváltónkat.
A beszámoló arról, hogy
Jézus Betlehembe született, s eljött, hogy osztozzon fájdalmainkban és
kísértéseinkben, újra meg újra áhítattal és csodálattal tölti be szívünket. Itt
van a szeretet!
Lou Johnson
gyülekezeti vén
Hermiston Hetednapi
adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése