Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 3. fejezet 913. nap
Sátán arra törekedett, hogy elzárja az embereket Isten
ismeretétől, elterelje figyelmüket Isten templomáról, és így megalapíthassa a
maga birodalmát. A felsőbbségért folytatott küzdelmét látszólag mindig siker
kísérte. Igaz ugyan, hogy Istennek minden nemzedékben voltak eszközei. Még a
pogányok között is voltak olyanok, akik által Krisztus munkálkodott, hogy
kiemelje az embereket a bűnből és a romlásból. De ezeket az embereket megvetették
és gyűlölték. Sokan közülük erőszakos halált szenvedtek. Mind sűrűbb és sűrűbb
lett a sötét árnyék, amelyet Sátán borított a földre.
A pogány eszmék által Sátán hosszú időn át távol tartotta
az embereket Istentől, nagy győzelmét azonban Izrael hitének megrontása által
aratta. A pogányokat saját elképzeléseik foglalkoztatták, s azokat
istenítették. Az istenismeret kihalt közülük és egyre inkább lezüllöttek.
Izraellel is ugyanez történt. Az az elképzelés, hogy az ember cselekedeteivel
megválthatja önmagát, minden pogány vallás alapvető elve. Ezt az elvet a zsidó
vallás is átvette. Sátán ültette el ezt az elgondolást. Ahol pedig ezt vallják,
ott nincs védőgát a bűn ellen.
A megváltás üzenetét Isten emberi eszközök útján közölte a
világgal. A zsidók azonban önmaguknak akarták kisajátítani az örök életet
jelentő igazságot. Felhalmozták maguknak az élő mannát, s az megromlott. A
vallás, amelyet megpróbáltak a maguk számára elrejteni, botránykővé lett.
Megrabolták Isten dicsőségét, és megkárosították a világot az evangélium
meghamisításával. Vonakodtak átadni magukat Istennek, hogy eszközei legyenek a
világ megmentésére, így Sátán eszközeivé váltak a világ elpusztítására.
Mai Bibliai szakasz: Zakariás
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Zakariás egy arany lámpatartót lát,
rajta hét mécsessel, amiket a két olajfa táplál olajjal. Az angyal megadta
Zakariásnak a kép jelentését: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én
lelkemmel! - mondja a Seregek Ura.” Az Úr azt mondta ezzel, hogy a Templom
újjáépítése nem emberi erőből, hanem Isten erejéből fog sikerülni.
Ahogy Zorobábel és Jósua a saját
helyzetüket a Salamon által emelt Templomhoz hasonlították, óriási ellentétet
láttak. Az újjáépítéskor vetett alap sokkal kisebb volt. Salamonnak bőséges
forrásai voltak munkásokból valamint aranyból, ezüstből és bronzból. Nekik
pedig mindenből többre lett volna szükségük. Salamon templomának
felszereltségét sose érhették el. Ő békeidőben élt, és a szomszédos népektől is
kapott segítséget, míg nekik állandó ellenállásban kellett dolgozniuk. Az
emberi kilátások azt sugallták: „Nem lehet megcsinálni.”
A szimbolikus jelentőségű
felszereltség talán már nincs meg, a valós dolgok azonban, amiket jelképezett
nem tűntek el. Isten nem tűnt el. Ő ott volt velük. „Ne vesd meg e szerény
kezdet napját!” (4. vers, SZIT). „A gondok nagy hegye síksággá válik előtted,
és te teszed föl a zárókövet, mert befejezed, amit elkezdtél” (vö. 7. vers).
Így végeztetik be Isten műve. Ezt már annyiszor megtapasztalta Isten egyháza a
történelem folyamán, újra és újra. (lásd E. G. White: Próféták és királyok, 369-371. oldal)
A két olajfa, amit Zakariás látott,
a két „felkentet”, szó szerint a „friss olaj fiait” jelképezi, akik az egész
világ Ura előtt állnak. Hogyan világítanak a mécsesek? Az őket tápláló olaj
által képesek világítani. „Isten Igéje mécses és fény” az egész világnak. Isten
Igéje a Szentlélek által van nálunk, akit az olaj jelképez, és aki embereket
ihletett arra, hogy írják meg, amit Isten adott nekik. Ahogy az emberek hallják
vagy olvassák az Igét, a Szentlélek munkálja bennük, hogy az elérje az elméjüket
és a szívüket. Az élő Ige, ami mindörökké megmarad, ébreszti fel őket az
életre.
A mottó: „Megújulás Isten Igéje által” valóra vált Zorobábel számára. Képes
volt befejezni az Istentől kapott küldetését. Számunkra is ugyanígy valósággá
válhat, ha befogadjuk az Ő Igéjét szívünkbe.
David Manzano
127. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
3. fejezetéhez
(január 7-13.).
Az ebben a fejezetben
tárgyalt, Izraelről és a világról szóló meglátások átütő erejűek és
kijózanítóak. A zsidó nép és a vezetők szem elől tévesztették az üzenetet,
amely a ceremóniákban és az ünnepekben rejlett. Valójában jobban el voltak
veszve, mint azok, akiket pogányoknak neveztek, és féltek a haláltól, mert nem
tudták mi vár rájuk odaát. Azokat az embereket, akik pogány vallásokat
követtek, „fárasztotta az üres pompa, és unták a meséket”, és olyan vallást
kerestek, amely a szív kérésére válaszol.
Ez a folyamatban lévő
harc, ami az emberek szeme elől el van rejtve, igazán felkeltette az
érdeklődésemet. Ennek a „nagy küzdelemnek” a részeként Sátán abban bízott, hogy
elvezeti a világot egészen addig a pontig, hogy a bűn és a lealjasodás miatt
Isten egyszerűen eltörli a föld színéről az emberiséget.
Sátán szereti
elferdíteni és megmásítani az igazságot, mint például abban az állításában,
hogy Isten kormányzási elvei lehetetlenné teszik a megbocsátást. Sátán már az
első sikere óta, amikor meggyőzte Évát, hogy „Bizony nem haltok meg”, azon
dolgozott, hogy minél jobban eltávolítsa az embert Isten és az Ő jellemének
ismeretétől. A zsidó vezetők kidolgozták a cselekedetek általi üdvözülés tanát.
Ez Sátán terve volt, és „ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn
ellen.”
És itt rejlik egy
számomra lenyűgöző dolog. Ahelyett, hogy Isten elpusztította volna a földön
lévő visszataszító és bűnös embereket, úgy döntött, hogy elküldi fiát, hogy
meghaljon a bűneikért. Ezzel győzött meg minket szeretetéről, amit az egész
emberiség iránt gyakorol, és arról, hogy Sátán végérvényesen tévedett a menny
előtt.
Ronda Geier-Cheatham
Biblia-felfedező
Központ Igazgató
Blackfoot, Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése