Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 5. fejezet 921. nap
Amikor Simeon belépett a templomba, látott egy házaspárt,
akik elsőszülött fiukat mutatták be a pap előtt. Külsejük szegénységről
árulkodott, de Simeon megértette a Szentlélek figyelmeztetését, és mélységes
meggyőződés hatotta át, hogy az Úrnak bemutatott kisgyermek Izrael
Vigasztalója, vagyis az, akit látni vágyott. A megdöbbent pap olyannak látja
Simeont, mint aki elragadtatásban van. A gyermeket visszaadja Máriának, de most
Simeon veszi karjába és felmutatja az Úr előtt. Simeon lelkét olyan öröm járja
át, amilyet még sohasem érzett. Amint menny felé emeli a kisded Üdvözítőt, ezt
mondja: "Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint,
békességben; mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, amelyet készítettél
minden népeknek szeme láttára; világosságul a pogányok megvilágosítására, és a
te népednek, az Izraelnek dicsőségére" (Lk 2:29-32).
A jövendőmondás Lelke hatotta át Istennek ezt az emberét, s
mialatt József és Mária mellette álltak, és csodálkoztak szavain, megáldotta
őket, és ezt mondta Máriának: "Ímé ez vettetett sokaknak elestére és,
feltámadására az Izraelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak; sőt a te
lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká
legyenek" (Lk 2:34-35).
Anna prófétaasszony is bejött, és megerősítette Simeon
bizonyságtevését Jézusról. Mialatt Simeon még beszélt, Anna arcát isteni
dicsőség ragyogta be, és mélységes hálával köszönte meg, hogy Krisztust, az
Urat megláthatta.
Ezek az alázatos hívők nem hiába kutatták a próféciákat. De
Izrael vezetői és papjai, bár kezükben voltak a próféták értékes kijelentései,
mégsem az Úr útján jártak, és szemük becsukódott az élet Világossága előtt.
Így van ez ma is. Lelki vezetők és az Isten házában
imádkozók nem értik meg, sőt észre sem veszik azokat az eseményeket, amelyek az
egész menny érdeklődésének homlokterében állnak. Sokan elismerik a történelmi
Krisztust, de elfordulnak az élő Krisztustól. Krisztust - aki Igéjében
önfeláldozásra szólít, aki a segítségért könyörgő szegények és szenvedők
személyében lép elénk, aki az igaz ügy szolgálatára hív, amely szegénységet,
fáradságos munkát és megvetést von maga után - ma sem fogadják szívesebben,
mint közel kétezer évvel ezelőtt.
Mária elgondolkodott Simeon sokatmondó, nagy horderejű
próféciáján. Amint a karjában nyugvó gyermekre tekintett, és emlékezetébe
idézte a pásztorok szavait, örömteli hálával és nagy reményekkel telt meg a
szíve. Simeon szavai Ésaiás próféciáját juttatták eszébe: "Származik egy
vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. Akin az
Úrnak Lelke megnyugoszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak
lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. [...] Derekának övedzője az
igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség" (Ésa 11:1-5). "A nép,
amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál
árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük! [...] Mert egy gyermek születik
nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lészen, és hívják nevét:
csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség
fejedelmének!" (Ésa 9:2-6)
Mária mégsem értette meg Krisztus küldetését. Simeon úgy
jövendölt az Úrról, mint világosságról, amely megvilágosítja a pogányokat és
dicsőségére lesz Izraelnek. A Megváltó születését az angyalok is úgy hirdették
meg, mint örömhírt minden nemzet számára. Isten helyesbíteni akarta a zsidók
szűk látókörű felfogását a Messiás munkájáról. Azt kívánta, hogy az emberek ne
csupán Izrael szabadítóját, hanem az egész világ Megváltóját lássák benne. De
még ahhoz is évek hosszú sorának kellett eltelni, hogy Mária, Jézus anyja
megértse fia küldetését.
Mai Bibliai szakasz: Zakariás
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az előző fejezetekben
kinyilvánításra került Isten haragja, amellyel népét és vezetőiket akarja
sújtani engedetlenségükért. Ebben a részben az Úr ígéretet tesz, hogy megítéli
a Jeruzsálemet ostromló és Júda házát pusztító nemzeteket. Jeruzsálem nehéz kő
lesz számukra. Cipelve azt kínlódni fog váll és kar. Ahogy Izraelt kínozzák,
rájuk is szenvedés vár. Úgy látjuk itt Istenünket, mint aki törődik állandóan
lázadozó népével, még ha meg is kell őket büntetnie megtérésük érdekében.
A 4-9. versekben
Jeruzsálem helyreállításának ígérete olvasható. Isten, mint Teremtő jelenik
meg, „aki
az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe”
(1. vers – új prot. ford.). Jeruzsálem felépül, mert a Seregek Ura, a Teremtő
megígérte. Ő a Mindenható, akinek bármi lehetséges, és az Ő szava valóra válik.
És valóban, Izrael népe
hazatért fogságából, Jeruzsálem újjáépült, az Úr csodát csodára halmozott.
Nyissuk ki szemünket és lássuk meg a még fenségesebb csodát, a mennyei
Jeruzsálemet, amit a hűséges maradék, az Úr megváltottai örökölnek majd. A
város végül leszáll a földre, végső helyére. „Azon a napon az Úr oltalmazza
Jeruzsálem lakóit, és olyan lesz közöttük még a botladozó is azon a napon, mint
Dávid” (8. vers – új prot. ford.).
A 10. vers komoly képet
fest. „Rátekintenek
arra, akit átdöftek”. Ezt az igeverset
idézi János evangéliuma 19:37, amint Jézust a kereszten függve egy római katona
egy dárdával oldalba szúrta. Továbbá Jelenések könyve 1:7 is utal egy
különleges feltámadásra Jézus második eljövetelekor, amikor meglátják Őt azok,
akik Őt általszegezték. Lenyűgöző, ahogy Isten világosan kijelenti, hogy Jézust
át fogják szegezni a kereszten a mi bűneinkért. Maga az Úr jelentette ezt ki
előre Zakariás prófétának. Más szavakkal, mi magunk szegeztük fel Őt a
bűneinkkel.
Az emberek bánkódni
fognak emiatt, és a bánkódóknak két csoportja lesz. Az első csoport vétkei
miatt fog megszomorodni bűnbánó szívvel, mély fájdalommal és töredelemmel.
Addig tesznek így, míg Jézus közbenjár érettük a mennyei Szentélyben, a Szentek
Szentjében. Így bűneik eltöröltetnek, és az új Jeruzsálem lakosaiként lesznek
az eljövendő királyság örökösei. Igen, az igazi megtérés számít.
Mindazonáltal lesz egy
másik csoport is, akik jajgatni fognak. Ők bűneik miatt sírnak majd Jézus
visszatértekor (Mt 24:30; Jel. 6:15-17). Fájdalmuk keserves lesz, amint
ráébrednek, hogy nincsenek a megváltottak között.
Zakariás 12:12-14
szerint mindenki jajgatni fog. A mi döntésünk, hogy az Úrhoz kiáltunk-e bűneink
miatt eljövetele előtt, amíg Jézus könyörög érettünk, és örök életet nyerünk,
vagy eljövetelekor az elkövetkező pusztulás miatt jajveszékelünk majd. Urunk,
segíts rajtunk!
Sook-Young
Kim
128. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
4-5. fejezeteihez
(január 14-20.).
Amikor Jézus erre a
földre jött, az nem pompával, dicsőséggel vagy világi ékességgel történt. Igéje
bizonyságtételének alapján akarta, hogy elfogadják. Volt tanújele az
eljövetelének, az emberek mégis közömbösen fogadták; kevesen voltak készen,
hogy örömmel várják ezt a nagyszerű eseményt. Mennyire ugyanígy van ez ma is!
Bőséggel van, ami a figyelmünket másfelé terelje, de az alázatos szívűek azok,
akik a fényt keresik, örömmel várják a Megváltójukat, ahogyan a pásztorok
hajdanán. Jézus szeretete annyira hatással lesz rájuk, hogy ők lesznek azok,
akik a közeli eljövetelét hirdetik.
A zsidóknál szokás
volt, hogy minden elsőszülöttet odaszenteltek arra, hogy megemlékezzenek Isten
csodálatos megszabadításáról Izrael gyermekeit illetően. Ahogyan az ajtófélfára
odalocsolt vér megmentette Izrael elsőszülöttjeit, ugyanúgy megvan az ereje
Jézus vérének, hogy megmentse a világot. Amikor Jézust a pap elé vitték, hogy
odaszenteljék, a pap vajmi keveset ismert fel abból, hogy ki is van előtte.
Azonban mások, akik részt vettek az istentiszteleten, felismerték a gyermek
Jézust, hiszen tanulmányozták és ismerték a próféciákat.
Mára kevés változott,
ami Jézus felismerését és a vele való kapcsolatot illeti. Egyetlen
védőbástyánkat az jelenti, ha folyamatosan tanulmányozzuk a Szentírást,
elmélyülünk tanításaiban, és Jézus szeretettel teli életében. A legnagyobb
boldogságunk ismerni és szeretni a Megváltónkat.
A beszámoló arról, hogy
Jézus Betlehembe született, s eljött, hogy osztozzon fájdalmainkban és
kísértéseinkben, újra meg újra áhítattal és csodálattal tölti be szívünket. Itt
van a szeretet!
Lou Johnson
gyülekezeti vén
Hermiston Hetednapi
adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése