2018. január 19., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 19 - PÉNTEK - Zakariás 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 5. fejezet 921. nap

Amikor Simeon belépett a templomba, látott egy házaspárt, akik elsőszülött fiukat mutatták be a pap előtt. Külsejük szegénységről árulkodott, de Simeon megértette a Szentlélek figyelmeztetését, és mélységes meggyőződés hatotta át, hogy az Úrnak bemutatott kisgyermek Izrael Vigasztalója, vagyis az, akit látni vágyott. A megdöbbent pap olyannak látja Simeont, mint aki elragadtatásban van. A gyermeket visszaadja Máriának, de most Simeon veszi karjába és felmutatja az Úr előtt. Simeon lelkét olyan öröm járja át, amilyet még sohasem érzett. Amint menny felé emeli a kisded Üdvözítőt, ezt mondja: "Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben; mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára; világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izraelnek dicsőségére" (Lk 2:29-32).

A jövendőmondás Lelke hatotta át Istennek ezt az emberét, s mialatt József és Mária mellette álltak, és csodálkoztak szavain, megáldotta őket, és ezt mondta Máriának: "Ímé ez vettetett sokaknak elestére és, feltámadására az Izraelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak; sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek" (Lk 2:34-35).

Anna prófétaasszony is bejött, és megerősítette Simeon bizonyságtevését Jézusról. Mialatt Simeon még beszélt, Anna arcát isteni dicsőség ragyogta be, és mélységes hálával köszönte meg, hogy Krisztust, az Urat megláthatta.
Ezek az alázatos hívők nem hiába kutatták a próféciákat. De Izrael vezetői és papjai, bár kezükben voltak a próféták értékes kijelentései, mégsem az Úr útján jártak, és szemük becsukódott az élet Világossága előtt.

Így van ez ma is. Lelki vezetők és az Isten házában imádkozók nem értik meg, sőt észre sem veszik azokat az eseményeket, amelyek az egész menny érdeklődésének homlokterében állnak. Sokan elismerik a történelmi Krisztust, de elfordulnak az élő Krisztustól. Krisztust - aki Igéjében önfeláldozásra szólít, aki a segítségért könyörgő szegények és szenvedők személyében lép elénk, aki az igaz ügy szolgálatára hív, amely szegénységet, fáradságos munkát és megvetést von maga után - ma sem fogadják szívesebben, mint közel kétezer évvel ezelőtt.

Mária elgondolkodott Simeon sokatmondó, nagy horderejű próféciáján. Amint a karjában nyugvó gyermekre tekintett, és emlékezetébe idézte a pásztorok szavait, örömteli hálával és nagy reményekkel telt meg a szíve. Simeon szavai Ésaiás próféciáját juttatták eszébe: "Származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak Lelke megnyugoszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. [...] Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség" (Ésa 11:1-5). "A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük! [...] Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!" (Ésa 9:2-6)

Mária mégsem értette meg Krisztus küldetését. Simeon úgy jövendölt az Úrról, mint világosságról, amely megvilágosítja a pogányokat és dicsőségére lesz Izraelnek. A Megváltó születését az angyalok is úgy hirdették meg, mint örömhírt minden nemzet számára. Isten helyesbíteni akarta a zsidók szűk látókörű felfogását a Messiás munkájáról. Azt kívánta, hogy az emberek ne csupán Izrael szabadítóját, hanem az egész világ Megváltóját lássák benne. De még ahhoz is évek hosszú sorának kellett eltelni, hogy Mária, Jézus anyja megértse fia küldetését.

Mai Bibliai szakasz: Zakariás 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az előző fejezetekben kinyilvánításra került Isten haragja, amellyel népét és vezetőiket akarja sújtani engedetlenségükért. Ebben a részben az Úr ígéretet tesz, hogy megítéli a Jeruzsálemet ostromló és Júda házát pusztító nemzeteket. Jeruzsálem nehéz kő lesz számukra. Cipelve azt kínlódni fog váll és kar. Ahogy Izraelt kínozzák, rájuk is szenvedés vár. Úgy látjuk itt Istenünket, mint aki törődik állandóan lázadozó népével, még ha meg is kell őket büntetnie megtérésük érdekében.

A 4-9. versekben Jeruzsálem helyreállításának ígérete olvasható. Isten, mint Teremtő jelenik meg, „aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe” (1. vers – új prot. ford.). Jeruzsálem felépül, mert a Seregek Ura, a Teremtő megígérte. Ő a Mindenható, akinek bármi lehetséges, és az Ő szava valóra válik.

És valóban, Izrael népe hazatért fogságából, Jeruzsálem újjáépült, az Úr csodát csodára halmozott. Nyissuk ki szemünket és lássuk meg a még fenségesebb csodát, a mennyei Jeruzsálemet, amit a hűséges maradék, az Úr megváltottai örökölnek majd. A város végül leszáll a földre, végső helyére. Azon a napon az Úr oltalmazza Jeruzsálem lakóit, és olyan lesz közöttük még a botladozó is azon a napon, mint Dávid” (8. vers – új prot. ford.).

A 10. vers komoly képet fest. „Rátekintenek arra, akit átdöftek”. Ezt az igeverset idézi János evangéliuma 19:37, amint Jézust a kereszten függve egy római katona egy dárdával oldalba szúrta. Továbbá Jelenések könyve 1:7 is utal egy különleges feltámadásra Jézus második eljövetelekor, amikor meglátják Őt azok, akik Őt általszegezték. Lenyűgöző, ahogy Isten világosan kijelenti, hogy Jézust át fogják szegezni a kereszten a mi bűneinkért. Maga az Úr jelentette ezt ki előre Zakariás prófétának. Más szavakkal, mi magunk szegeztük fel Őt a bűneinkkel.

Az emberek bánkódni fognak emiatt, és a bánkódóknak két csoportja lesz. Az első csoport vétkei miatt fog megszomorodni bűnbánó szívvel, mély fájdalommal és töredelemmel. Addig tesznek így, míg Jézus közbenjár érettük a mennyei Szentélyben, a Szentek Szentjében. Így bűneik eltöröltetnek, és az új Jeruzsálem lakosaiként lesznek az eljövendő királyság örökösei. Igen, az igazi megtérés számít.

Mindazonáltal lesz egy másik csoport is, akik jajgatni fognak. Ők bűneik miatt sírnak majd Jézus visszatértekor (Mt 24:30; Jel. 6:15-17). Fájdalmuk keserves lesz, amint ráébrednek, hogy nincsenek a megváltottak között.
Zakariás 12:12-14 szerint mindenki jajgatni fog. A mi döntésünk, hogy az Úrhoz kiáltunk-e bűneink miatt eljövetele előtt, amíg Jézus könyörög érettünk, és örök életet nyerünk, vagy eljövetelekor az elkövetkező pusztulás miatt jajveszékelünk majd. Urunk, segíts rajtunk!

Sook-Young Kim

128. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  4-5. fejezeteihez (január 14-20.).

Amikor Jézus erre a földre jött, az nem pompával, dicsőséggel vagy világi ékességgel történt. Igéje bizonyságtételének alapján akarta, hogy elfogadják. Volt tanújele az eljövetelének, az emberek mégis közömbösen fogadták; kevesen voltak készen, hogy örömmel várják ezt a nagyszerű eseményt. Mennyire ugyanígy van ez ma is! Bőséggel van, ami a figyelmünket másfelé terelje, de az alázatos szívűek azok, akik a fényt keresik, örömmel várják a Megváltójukat, ahogyan a pásztorok hajdanán. Jézus szeretete annyira hatással lesz rájuk, hogy ők lesznek azok, akik a közeli eljövetelét hirdetik.

A zsidóknál szokás volt, hogy minden elsőszülöttet odaszenteltek arra, hogy megemlékezzenek Isten csodálatos megszabadításáról Izrael gyermekeit illetően. Ahogyan az ajtófélfára odalocsolt vér megmentette Izrael elsőszülöttjeit, ugyanúgy megvan az ereje Jézus vérének, hogy megmentse a világot. Amikor Jézust a pap elé vitték, hogy odaszenteljék, a pap vajmi keveset ismert fel abból, hogy ki is van előtte. Azonban mások, akik részt vettek az istentiszteleten, felismerték a gyermek Jézust, hiszen tanulmányozták és ismerték a próféciákat.

Mára kevés változott, ami Jézus felismerését és a vele való kapcsolatot illeti. Egyetlen védőbástyánkat az jelenti, ha folyamatosan tanulmányozzuk a Szentírást, elmélyülünk tanításaiban, és Jézus szeretettel teli életében. A legnagyobb boldogságunk ismerni és szeretni a Megváltónkat.

A beszámoló arról, hogy Jézus Betlehembe született, s eljött, hogy osztozzon fájdalmainkban és kísértéseinkben, újra meg újra áhítattal és csodálattal tölti be szívünket. Itt van a szeretet!

Lou Johnson
gyülekezeti vén
Hermiston Hetednapi adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése