Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 6. fejezet 926. nap
A bölcsek az elsők között jöttek, hogy köszöntsék a
Megváltót. Elsőként helyezték ajándékaikat lábához. És milyen kiváltság volt
az, hogy ajándékozhattak! A szeretetteljes szívből fakadó ajándékot Isten
örömmel megáldja, és a lehető leggyümölcsözőbbé teszi az Ő szolgálatában. Ha
szívünket Jézusnak adtuk át, akkor ajándékainkat is elhozzuk neki. Aranyunkat,
ezüstünket, legdrágább földi kincseinket, legjobb szellemi és lelki
képességeinket örömmel szenteljük annak, Aki szeretett minket, és önmagát adta
érettünk.
Jeruzsálemben Heródes türelmetlenül várta a bölcsek
visszatérését. Amint telt az idő, és mégsem jöttek, gyanakodni kezdett. A
rabbik vonakodtak megmondani a Messiás születési helyét, és ez azt sugallta
neki, hogy a bölcsek átláttak cselszövésein, és szántszándékkal elkerülték őt.
Ez a gondolat felbőszítette. Ravaszsága kudarcba fulladt, de megmaradt számára
az erőszak lehetősége. A gyermek-királyt elrettentő példának akarta
felhasználni. Majd meglátják a gőgös zsidók, mire számíthatnak, ha megpróbálnak
másik uralkodót ültetni a trónra!
Azonnal katonákat küldött Bethlehembe azzal a paranccsal,
hogy öljenek meg minden két éven aluli gyermeket. Dávid városának csendes
otthonaiban olyan szörnyű jelenetek voltak, amelyeket Isten már hatszáz évvel
ezelőtt megmutatott a prófétának. "Szó hallatszott Rámában: Sírásrívás és
sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ő fiait, és nem akart
megvigasztaltatni, mert nincsenek" (Mt 2:18).
Ezt a csapást maguk a zsidók idézték elő. Ha hűséggel és
alázatosan jártak volna Istennel, Ő csodával határos módon tette volna ártalmatlanná
a király haragját. De bűneik elválasztották őket Istentől, és elutasították a
Szentlelket, aki egyedüli pajzsuk lehetett volna. Nem tanulmányozták az
Írásokat azzal a vággyal, hogy azonosuljanak Isten akaratával. Olyan
jövendölések után kutattak, amelyeket saját felmagasztalásukra magyarázhattak,
és amelyekből kimutatható, hogy Isten menynyire megveti az összes többi
nemzetet. Azzal dicsekedtek a legszívesebben, hogy a Messiás eljön mint király,
legyőzi ellenségeit, és haragjában eltapossa a pogányokat. Így szították
uralkodóik gyűlöletét. Sátán Krisztus küldetésének hamis bemutatásával a
Megváltót akarta elpusztítani, ehelyett azonban a zsidók fejére szállt vissza a
halál.
Ez a kegyetlen gyilkolás Heródes uralkodásának utolsó
szörnyűsége volt. Nem sokkal az ártatlanok lemészárlása után az ő sorsa is
betelt, amit senki sem háríthatott el. Rettenetes halált halt.
József, aki még mindig Egyiptomban volt, most parancsot
kapott Isten angyalától, hogy térjen vissza Izrael földjére. Mivel Jézust,
Dávid trónja örökösének tekintette, Bethlehemben kívánt letelepedni. Amikor
azonban megtudta, hogy Heródes trónján fia, Arkhelaus ül Júdeában, attól
tartott, hogy az apa, Krisztus elleni terveit majd fia viszi véghez.
Heródes összes fia közül jellemében Arkhelaus hasonlított
hozzá leginkább. Már uralomra jutását is jeruzsálemi lázadás és a római
helyőrség többezres zsidómészárlása tette emlékezetessé.
Isten ismét biztonságos helyre vezette Józsefet. Visszatért
Názáretbe, korábbi otthonába, és Jézus itt élt majdnem harminc évig, "hogy
beteljesedjék, amit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni"
(Mt 2:23). Galileában Heródes egyik fia uralkodott, de lakossága sokkal inkább
idegenek keveréke volt, mint Júdeáé. Ezek kevésbé érdeklődtek a zsidókat
különösen érintő ügyek iránt, és Jézus megjelenése jóval kevésbé tette
féltékennyé a hatalmon lévőket.
Így fogadták a Megváltót, amikor Ő a földre jött. Úgy tűnt,
hogy nincsen biztonságos, nyugalmas hely a gyermek Üdvözítő számára. Isten nem
bízhatta szeretett Fiát emberekre, még akkor sem, amikor megváltásukért
munkálkodott. Angyalokat bízott meg, hogy Jézust kísérjék és oltalmazzák, amíg
küldetését végzi a földön, és meghal azok keze által, akiket meg akar menteni.
Mai Bibliai szakasz: Malakiás
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„Nézzétek! Elküldöm
hírnökömet, hogy elkészítse számomra az utat” (Mal 3:1 – ERV-HU).
Malakiás 2:7-ben Isten
azt mondja, hogy egy papnak az „Úr hírnökének” kell lennie. A papok azonban – Malakiás
idejében, és még utána is négy évszázadon át – sokkal inkább a gonosz követei
voltak. Politizáltak és anyagiasak voltak, Isten vallásos vezetői a sötétségbe
vezették a népet.
Izrael sötét korszakának egyik jele pénzügyi értékrendjük volt. Isten még azt is mondta, hogy megrabolják Őt, és így csalják meg az Urat.
„És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 3:8-12)
Isten szemében az anyagi áldozat nem különbözött az állatáldozatoktól. Isten a lehető legjobbat kéri tőlünk, és amikor a tőlünk telhető legjobbat adjuk, akkor Ő megtisztítja áldozatunkat tűzzel, és visszaadja nekünk úgy, ahogyan azt Ő legjobbnak látja.
A nép azonban nem tanulta meg az Isten szerint való utat, mert az emberek hírnökei nem helyesen tanították őket. Mi lehetett erre Isten válasza?
„Ímé, elküldöm én az
én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő
templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok;
ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 3:1) És Ő volt az
eljövendő (lásd Mt 3:1-3).
Malakiás ezekkel a
bátorító szavakkal foglalja össze üzenetét: „Akkor tanakodtak egymással az
Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő
előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét” (Mal 3:16).
Isten azt akarta, hogy
Izrael népének hűséges hírnökei, a vezetők és a köznép elkészítsék az eljövendő
Messiás útját. Izrael kudarcot vallott, de Isten nem. Isten ma is arra vár,
hogy a hűséges maradék felkészíti a világot Jézus Krisztus második
eljövetelére. Mindazok, akik teljes szívvel szolgálják Istent, akik életükben
első helyre tették az Ő országát, biztonságban lesznek az ítélet napján, és az
Úr megjutalmazza őket, mint élő bizonyságtevőit.
Andy Nash
129. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
6-7. fejezeteihez
(január 21-27.).
A Jézus élete hatodik
és hetedik fejezetei Jézus születését és gyermekkorát tárgyalják.
Ami számomra legjobban
kitűnik Jézus születésével kapcsolatban, az az, hogy idegenek, napkeleti
bölcsek keresték az Ő jelét, a csillagát, és meg is találták. Csodás kincseket
szedtek össze a vagyonukból, egy királynak megfelelőeket, felnyergelték
állataikat és jöttek, keresvén az új uralkodót. Emellett a sok figyelem és
érdeklődés mellett, ami a nagyszerű Király keresésére irányult, azt hihetnénk,
hogy Izrael gyermekei, akiknek birtokában volt az összes prófécia és ígéret, éberek
voltak, és figyeltek Sajnálatos módon azonban ők aludtak, és nem vették észre a
tényt, hogy Jézus megszületett, míg akár idegenek is Őt keresték.
Sajnos ez igaz a mi
napjainkra is. Néha az idegen az, aki a legőszintébben keresi Jézust, hogy
megismerje békéjét, míg azok, akik a templomokban ülnek, biztosra veszik Őt és
mellőzik. Időt kell eltöltsünk imádságos merengésben erről, és megvizsgálnunk
lelkiismeretünket.
A hetedik fejezettől,
amely már Jézus gyerekkoráról is szól, azt olvashatjuk, hogy különleges, kedves
és szorgalmas volt. Önfeláldozó szeretete jelenik meg abban, ahogyan önként
adott mások számára. A munkabeli kiválósága rendkívüli módon ösztönző lehet
mindannyiunk számára.
Legyen imánk, célunk,
és fáradozásunk, hogy kövessük az Ő tökéletes példáját!
Benjamin Burkhardt
gyülekezeti presbiter
Hermiston hetednapi
adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése