Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 7. fejezet 927. nap
7.
Jézus gyermeksége
Jézus gyermekkorát és ifjúságát egy kis hegyi faluban
töltötte. Nincs a földön olyan hely, amelynek ne lett volna megtiszteltetés az
Ő jelenléte. Királyi palotáknak is kiváltság lett volna vendégül látni Őt. Ő
azonban nem nézte a gazdagok házait, királyok udvarait, tudósok jól ismert
székhelyét, hanem az eldugott, lenézett Názáretben telepedett le.
Csodálatosan sokatmondó a gyermekkoráról szóló rövid feljegyzés:
"A kisgyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve
bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala őrajta" (Lk 2:40). Az Atyja
tekintetéből sugárzó fényben Jézus "gyarapodék bölcsességben és testének
állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben" (Lk 2: 52).
Gyors felfogású volt, a dolgok mélyére látott, korát meghaladóan komoly és
bölcs. Emellett jelleme csodálatosan kiegyensúlyozott volt. Szellemi és fizikai
képességei fokozatosan bontakoztak ki a gyermekkor törvényszerűségeinek
megfelelően.
Jézus rendkívül szeretetreméltó gyermek volt. Mindig készen
állt arra, hogy másokat szolgáljon. Türelmét sohasem vesztette el, ajkát
sohasem hagyta el hazug szó. Elveiben megingathatatlan volt, mint a szikla,
életét önzetlenség, báj, udvariasság jellemezte.
Jézus anyja mélyreható figyelemmel követte nyomon gyermeke
képességeinek kibontakozását, jellemén pedig látta a tökéletesség jeleit.
Örömmel fáradozott e ragyogó, fogékony elme fejlesztésén. A Szentlélektől
kapott bölcsességgel együtt tudott működni a mennyei erőkkel a gyermek
nevelésében, aki egyedül Istent tekinthette Atyjának.
A hőséges izraeliták ősidők óta nagy figyelmet szenteltek
az ifjúság nevelésének. Az Úr utasítására a gyermekeket már csecsemőkoruktól az
Ő jóságára és nagyságára tanították. Ezt különösen kinyilatkoztatja a törvény
és Izrael története. A nyiladozó értelemhez alkalmazták az énekeket, imákat és
az Írásokból vett tanulmányokat. Az apáknak és anyáknak meg kellett tanítaniuk
gyermekeiket, hogy Isten törvényében jelleme tükröződik, és ha alapelveit
szívükbe fogadják, Isten képmása fog kirajzolódni elméjükben és szívükben. A
tanítás javarészt szóban folyt, de az ifjúság olvasni is megtanulta a héber
iratokat, és tanulmányozta az ószövetségi írások pergamentekercseit.
Krisztus idejében azt a települést, amelyben az ifjak
vallásos neveléséről nem gondoskodtak, Isten átkától sújtottnak tekintették. A
tanítás mégis formálissá vált, és a hagyományok jórészt kiszorították az
Írásokat. Az igazi nevelés arra indítja a fiatalokat, hogy "keressék az
Urat, ha talán kitapogathatnák Őt és megtalálhatnák" (Acs 17:27). A zsidó
tanítók figyelmét azonban a ceremóniák kötötték le. A tanulók olyan értéktelen
ismereteket halmoztak föl, amelyeket a mennyei magasabb iskolában nem ismernek
el. Az Isten szavának személyes elfogadásából fakadó tapasztalatnak nem volt
szerepe az oktatási rendszerben. A tanulókat annyira lefoglalták a külsőségek,
hogy nem maradt egy-egy csendes órájuk, amit Istennel tölthettek volna. Nem
hallották meg szívhez szóló szavát. A tudást keresték, de közben elfordultak a
bölcsesség Forrásától. Istennek szánt szolgálatukból a leglényegesebb dolgok
kimaradtak, a törvény alapelvei elhomályosultak. Amit sokan felsőbb szintű
nevelésnek tekintettek, éppen az volt az igazi fejlődés legnagyobb akadálya. A
rabbik oktatása nyomán az ifjúság képességei nem bontakozhattak ki.
Gondolkodásuk megbénult és beszűkült.
A gyermek Jézus nem járt a zsinagóga-iskolákba. Édesanyja
volt első földi tanítója. Az ő ajkáról és a prófétai tekercsekből tanult a
mennyei dolgokról. Most, anyja ölében pontosan azokat a szavakat hallotta,
amelyeket Ő maga mondott Mózes által Izraelnek. Akkor sem kereste a rabbik
iskoláit, amikor átlépte az ifjúkor küszöbét. Nem volt szüksége arra, hogy
ilyen forrásból szerezze ismereteit, mert az Ő tanítója Isten volt.
A Megváltó szolgálata során felmerülő kérdés: "mi
módon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?" (Jn 7:15), nem azt
jelenti, hogy Jézus nem tudott olvasni, hanem hogy nem tanult a rabbik
iskoláiban. Ismereteit úgy szerezte, ahogyan mi is megtehetjük. Az Írásokban
való alapos jártasságából látható, milyen szorgalommal szentelte gyermekéveit
Isten szavának tanulmányozására. Isten teremtett műveinek nagy könyvtára is
nyitva állt előtte. Ő, a mindenség teremtője, elmélyült azokban a tanításokban,
amelyeket Ő maga írt a földre, a tengerre és az égboltra. Tudományos ismereteit
nem a világ istentelen dolgaiból, hanem a természetből gyűjtötte. Tanulmányozta
a növények, az állatok és az emberek életét. Kicsiny korától egyetlen célja
volt: mások áldására élni. Ennek forrását a természetben találta meg. Amint a
növény- és állatvilágot tanulmányozta, új gondolatok és elképzelések ébredtek
benne. A látottakból mindig igyekezett olyan példákat meríteni, amelyekkel
Isten élő kinyilatkoztatásait mutathatja be. A példázatok - amelyeket
szolgálata során az igazság tanításakor előszeretettel alkalmazott -
tanúsítják, hogy mennyire nyitva állt lelke a természet hatásai előtt, és
hogyan gyűjtögette lelki tanításait a mindennapi életből.
Mai Bibliai szakasz: Malakiás
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a
prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja” (Mal
4:5).
Malakiás
3-ban Isten megígérte, hogy egy különleges követet küld, aki felkészíti népét
az Ő személyes eljövetelére. Vajon ki lesz ez a követ?
Malakiás
4. fejezete azonosítja őt. „Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a
prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a
fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne
verjem e földet átokkal” (Mal
4:5-6).
Isten követe úgy jelenik meg, mint Illés, Izrael nagy
prófétája. De vajon mit jelentett az, hogy Isten elküldi Illést? Talán
visszaküldi őt a mennyből, ahová elragadtatott? Honnan kellett az embereknek
felismerniük, hogy ki lesz ez az Illés-alak? Hogyan fog kinézni?
Hogyan nézett ki az igazi Illés? „És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, aki előtökbe jött
volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek? És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel
felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt”
(2Kir 1:7-8).
Illés visszatérésének próféciája nagyon fontossá vált a
zsidók számára. Minden Húsvét alkalmával valósággal eggyel több terítéket
használtak, helyet hagyva és várva Illés visszatértére.
Malakiás után hosszú ideig nem támad majd próféta Izraelben.
400 évig nem hallatszik prófétai szó. Isten hallgatni látszik. De a csend
megtörik majd Zakariás pap fiának csodálatos születésével (Lk 1:5-25), aki
kiáltó szó lesz a pusztában, valaki, aki szőr-ruhát és bőrövet visel. Ha
megkérdezték volna, ő-e Illés, Keresztelő János csak ennyit felelt volna: „Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak
útját” (Jn 1:23). Illés lelkével és erejével szólt (Lk1:17).
Az
utolsó időkre vonatkoztatva az útkészítés Krisztus második eljövetelére mutat, hirdetve
a hármas angyali üzenetet az egész világnak, minden népnek, nyelvnek és
nemzetnek (Jel 14:6-7).
Ennek
a malakiási próféciának van egy utolsó időre vonatkozó alkalmazása is. Egy nép,
akit Illés jelképez, készíti az Úr Jézus második eljövetelének az útját. Ezt a
Hármas angyali üzenet hirdetésével teszi. Ennek az üzenetnek el kell jutni
minden nemzethet, nyelvhez és néphez (Jel 14:6-7). Kész vagy arra, hogy része
legyél ennek a mozgalomnak, amely Illés lelkével felkészíti a világot Jézus
visszajövetelére?
Andy
Nash
129. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
6-7. fejezeteihez
(január 21-27.).
A Jézus élete hatodik
és hetedik fejezetei Jézus születését és gyermekkorát tárgyalják.
Ami számomra legjobban
kitűnik Jézus születésével kapcsolatban, az az, hogy idegenek, napkeleti
bölcsek keresték az Ő jelét, a csillagát, és meg is találták. Csodás kincseket
szedtek össze a vagyonukból, egy királynak megfelelőeket, felnyergelték állataikat
és jöttek, keresvén az új uralkodót. Emellett a sok figyelem és érdeklődés
mellett, ami a nagyszerű Király keresésére irányult, azt hihetnénk, hogy Izrael
gyermekei, akiknek birtokában volt az összes prófécia és ígéret, éberek voltak,
és figyeltek Sajnálatos módon azonban ők aludtak, és nem vették észre a tényt,
hogy Jézus megszületett, míg akár idegenek is Őt keresték.
Sajnos ez igaz a mi
napjainkra is. Néha az idegen az, aki a legőszintébben keresi Jézust, hogy
megismerje békéjét, míg azok, akik a templomokban ülnek, biztosra veszik Őt és
mellőzik. Időt kell eltöltsünk imádságos merengésben erről, és megvizsgálnunk
lelkiismeretünket.
A hetedik fejezettől,
amely már Jézus gyerekkoráról is szól, azt olvashatjuk, hogy különleges, kedves
és szorgalmas volt. Önfeláldozó szeretete jelenik meg abban, ahogyan önként
adott mások számára. A munkabeli kiválósága rendkívüli módon ösztönző lehet
mindannyiunk számára.
Legyen imánk, célunk,
és fáradozásunk, hogy kövessük az Ő tökéletes példáját!
Benjamin Burkhardt
gyülekezeti presbiter
Hermiston hetednapi
adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése