Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 5. fejezet 919. nap
5.
A bemutatás
A kisded Jézust születése után mintegy negyven nappal
József és Mária felvitte Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, áldozatuk
kíséretében. Ez a zsidók törvénye szerint történt meg. Krisztusnak, mint az
ember helyettesének mindenben eleget kellett tennie a törvénynek. A törvény
iránti engedelmességének zálogaként körülmetélésének szertartása már ezt
megelőzően megtörtént.
Az anyáért a törvény egy egyéves bárányt írt elő
égőáldozatul, és egy fiatal galambot vagy gerlicét bűnért való áldozatul. De,
ha a szülők olyan szegények voltak, hogy bárányt nem tudtak hozni, a törvény
lehetővé tette, hogy egy pár gerlét vagy két fiatal galambot hozzanak helyette,
az egyiket égő, a másikat bűnért való áldozatul.
Az Úrnak bemutatott áldozatnak hibátlannak kellett lennie.
Ezek az áldozatok Krisztust jelképezték, és ebből nyilvánvalóan kitűnik, hogy
Jézus mentes volt minden fizikai fogyatékosságtól. Ő volt a "hibátlan és
szeplőtlen bárány" (1Pt 1:19). Semmiféle hiba nem éktelenítette fizikai
alkatát. Teste erős és egészséges volt. Egész életén át összhangban élt a
természet törvényeivel. Testileg és lelkileg példát adott arra, hogy milyen
életet gondolt el Isten az ember számára a törvényeinek való engedelmeskedés
által.
Az ősi időkből származott az a szokás, hogy az elsőszülöttet
Istennek szentelik. Isten megígérte, hogy a menny elsőszülöttét a bűnösök
megmentésére adja oda. Ennek az ajándéknak elismeréseképpen minden család
Istennek ajánlotta az elsőszülött fiút. Papi tisztségre szánták őket, hogy
Krisztust képviseljék az emberek között.
Amikor Izrael megszabadult Egyiptomból, Isten újra
elrendelte az elsőszülött felajánlását. Izrael népe még egyiptomi fogságban
volt, amikor Isten a fáraóhoz, Egyiptom királyához küldte Mózest a következő
üzenettel: "Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izrael. Ha azt mondom
néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol
elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat" (2Móz 4:22-23).
Mózes átadta az üzenetet, de a büszke király így válaszolt:
"Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam az Izraelt? Nem
ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izraelt" (2Móz 5:2). Az Úr jeleket
és csodákat tett népéért; rettenetes csapásokkal sújtotta a fáraót. Végül az
öldöklő angyal azt a parancsot kapta, hogy ölje meg Egyiptom földén minden
ember és minden állat elsőszülöttét. Hogy az izraeliták megmeneküljenek ettől a
csapástól, Isten utasítása szerint ajtófélfájukat meg kellett hinteniük egy
leölt bárány, vérével. Minden házat meg kellett jelölniük, hogy amikor az
angyal halált hozó küldetéssel jön, elkerülje az izraeliták házait.
Miután az Úr ilyen ítélettel sújtotta Egyiptomot, így szólt
Mózeshez: "Nékem szentelj minden elsőszülöttet [...] akár ember, akár
barom, enyém legyen az" (2Móz 13:2); "Amikor megöltem minden
elsőszülöttet Egyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet
Izraelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr" (4Móz
3:13). Miután Isten elrendelte a szentélyszolgálatot, kiválasztotta Lévi
törzsét, hogy Izrael népe elsőszülöttei helyett ők végezzék a szent hely
szolgálatát. De az elsőszülöttet továbbra is Isten tulajdonának kellett
tekinteni, és a megszabott váltságdíjjal kellett visszavásárolni.
Az elsőszülött bemutatásának törvénye tehát különleges
jelentőséggel bírt. Egyrészt emlékeztetett arra, hogy az Úr milyen csodálatos
módon szabadította meg Izrael gyermekeit, másrészt előképe lett annak a nagyobb
szabadulásnak, amelyet Isten egyszülött Fia szerez. Amiképpen az ajtófélre
hintett vér megoltalmazta Izrael elsőszülötteit, ugyanúgy Krisztus vére az az
erő, amely megmenti a világot.
Mai Bibliai szakasz: Zakariás
10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A korai eső ősszel esik
Palesztinában a vetés és ültetés idején.
A késői eső pedig tavasszal, hogy beérlelje a termést az aratásra. A
korai eső a Szentlélek munkáját jelenti, az evangélium magvainak elvetését
Krisztus első eljövetelének idején. A késői eső e világ történelmének végén,
Krisztus második eljövete előtt következik be, amikor a termést learatni
érkezik. A Szentlélek két fő munkája:
kifejleszteni a hívők jellemét, megérlelni az aratásra, valamint felkészíteni
egy népet Jézus eljövetelének végső hirdetésére. Zakariás arra buzdít, idejében
kérjük az Úrtól a késői esőt.
A késői esőt azonban,
ami felkészíti a hűségeseket az igazi megújulásra és reformációra, megelőzi egy
hamis késői eső élmény, amit érzelmi túlfűtöttség, zajos hanghatások és
ellenőrizhetetlen izgalom jellemez majd. Az nem az igazság csendes befogadása
és a lélek Úrnak szentelése lesz. Népszerű, de hamis tanok terjednek el.
Sokakat megtéveszt, akik nem gyökereztek mélyen az igazságba, és nem aszerint élik mindennapjaikat.
A bárányok hajlamosak
tévútra térni. A pásztorkutyák terelik vissza az eltévedteket a nyájhoz. Ez a
vezetők feladata.
Zakariás a vezetőket
dorgálja (2-3. vers), mert bálványimádásukkal, hamis tanításaikkal és téves
eszméikkel tévútra vezették Isten nyáját. Vezető vagy? Befolyásos pozícióban
vagy az egyházban? Esetleg vén a helyi
gyülekezetben, vagy diakónus? Az igazsággal kell betöltekezned és nem tévútra
vezetni az embereket, hanem az élet vizéhez.
Isten nagy figyelmet
fordít népére. A helyreállításukra vágyik. Visszahozza, és nem fenyíti meg
őket. Bár szétszórta őket, megemlékeznek Róla, és Ő összegyűjti a maradékot,
mert megváltotta őket.
A szegletkő, a cövek és
a harci íj, mind a vezetőt, a Messiást jelképezik. Ő fogja leverni az
ellenséget, letörni az asszírok és egyiptomiak kevélységét (11. vers). Ez Jézus
második eljövetelekor bekövetkező ítéletének képe. A világ minden tájáról
összegyűjti népének maradékát, kérve őket, hogy jöjjenek haza (8-9. vers).
Ez a hívás a hármas
angyali üzenet hirdetése, az utolsó felhívás e világnak, ami a késői eső
hatalmas ereje által megy majd végbe. A maradék összegyűjtetik, hogy betöltse a
rostálás által kihullottak helyét, felváltva őket a munkában. Annyian jönnek
majd, hogy alig férnek el (10. vers).
Ideje megerősödni az
Úrban, és az Ő nevében járni (12. vers). Részesülni szeretnénk a késői eső
tapasztalatában, és hetednapi adventistaként nem lemaradni róla. Jézus
hamarosan eljön. Meg kell értenünk, hogy eljövetelének fő célja nem annyira a
gonoszok megítélése, mint inkább népének összegyűjtése és hazavitele.
„Drága Urunk, kérünk, nyisd fel szemeinket, hogy lássuk az
időt, amikor maradék néped visszatér Hozzád az utolsó üzenet hirdetése által.
Add, hogy valóban vágyakozzunk a tavaszi, a késői eső után, hogy
felkészülhessünk eljöveteledre. Ámen.”
Sook-Young Kim
128. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
4-5. fejezeteihez
(január 14-20.).
Amikor Jézus erre a
földre jött, az nem pompával, dicsőséggel vagy világi ékességgel történt. Igéje
bizonyságtételének alapján akarta, hogy elfogadják. Volt tanújele az
eljövetelének, az emberek mégis közömbösen fogadták; kevesen voltak készen,
hogy örömmel várják ezt a nagyszerű eseményt. Mennyire ugyanígy van ez ma is!
Bőséggel van, ami a figyelmünket másfelé terelje, de az alázatos szívűek azok,
akik a fényt keresik, örömmel várják a Megváltójukat, ahogyan a pásztorok
hajdanán. Jézus szeretete annyira hatással lesz rájuk, hogy ők lesznek azok,
akik a közeli eljövetelét hirdetik.
A zsidóknál szokás
volt, hogy minden elsőszülöttet odaszenteltek arra, hogy megemlékezzenek Isten
csodálatos megszabadításáról Izrael gyermekeit illetően. Ahogyan az ajtófélfára
odalocsolt vér megmentette Izrael elsőszülöttjeit, ugyanúgy megvan az ereje
Jézus vérének, hogy megmentse a világot. Amikor Jézust a pap elé vitték, hogy
odaszenteljék, a pap vajmi keveset ismert fel abból, hogy ki is van előtte. Azonban
mások, akik részt vettek az istentiszteleten, felismerték a gyermek Jézust,
hiszen tanulmányozták és ismerték a próféciákat.
Mára kevés változott,
ami Jézus felismerését és a vele való kapcsolatot illeti. Egyetlen
védőbástyánkat az jelenti, ha folyamatosan tanulmányozzuk a Szentírást,
elmélyülünk tanításaiban, és Jézus szeretettel teli életében. A legnagyobb
boldogságunk ismerni és szeretni a Megváltónkat.
A beszámoló arról, hogy
Jézus Betlehembe született, s eljött, hogy osztozzon fájdalmainkban és kísértéseinkben,
újra meg újra áhítattal és csodálattal tölti be szívünket. Itt van a szeretet!
Lou Johnson
gyülekezeti vén
Hermiston Hetednapi
adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése