2018. január 1., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 1 - HÉTFŐ - Habakuk 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 1. fejezet 903. nap

A dicsőség angyalai abban találják örömüket, hogy adhatnak: szeretetet adnak, és fáradhatatlanul őrködnek azok felett, akik elbuktak és szentség híján vannak. A mennyei lények szeretnének közel férkőzni az emberek szívéhez. Az odafennvaló világból fényt hoznak a sötét földre. Gyöngéd, türelmes szolgálatuk által igyekeznek hatni az emberi lélekre, hogy az elveszetteket Krisztussal olyan közösségbe hozzák, amely még annál is szorosabb, mint ami őket Krisztushoz fűzi.

A kevesebbet mondó példák után azonban szemléljük Istent Jézusban. Jézusra tekintve láthatjuk: Istenünk dicsősége abban áll, hogy adhat. "Semmit sem cselekszem magamtól" (Jn 8:28) - mondta Krisztus. "Elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek" (Jn 6:57). "Én nem keresem az én dicsőségemet" (Jn 8:50), hanem annak dicsőségét, aki elküldött engem (Vö. Jn 7:18!). E szavak elénk tárják azt a hatalmas elvet, amely az élet törvénye az egész világegyetem számára. Krisztus mindent Istentől kapott, de azért kapta, hogy továbbadja. Az összes teremtett lényért szolgálatot végez a mennyben, így az Atya élete a szeretett Fiún keresztül árad mindenekhez, s a Fiú által tér vissza a dicséret és boldog szolgálat szeretettel telt folyama mindenek hatalmas Forrásához. Így zárul Krisztusban az áldások körforgása, amely szemlélteti a nagy Adományozó jellemét - az élet törvényét.

Ezt a törvényt a mennyben áthágták. A bűn gyökere az önzés. Lucifer, az oltalmazó kérub első kívánt lenni a mennyben. Kezébe akarta ragadni a mennyei lények feletti hatalmat, hogy elfordítsa őket Teremtőjüktől és a maga számára nyerje meg hódolatukat. Ezért hamis színben tüntette fel Istent: azzal vádolta, hogy öndicsőítésre vágyik. A Teremtőt - Aki maga a szeretet - Lucifer a saját gonosz tulajdonságaival akarta felruházni. Így csapta be az angyalokat, és így vezette félre az embereket is. Rávette őket arra, hogy kételkedjenek Isten szavában, és ne bízzanak jóságában. Mivel Isten az igazságszolgáltatás és a félelmetes fenség Istene, Sátán azon mesterkedett, hogy szigorúnak és kérlelhetetlennek lássák Őt. Így vonta az embereket a maga oldalára Isten elleni lázadásában; és a világra ráborult a szomorúság éjszakája.

A hamis istenismeret homálya ülte meg a Földet. Hogy a sötét árnyat eloszlassa a fény, és a világ visszatérjen Istenhez, meg kell törni Sátán megtévesztő hatalmát. Ehhez nem lehet kényszert alkalmazni. Az erőszak ellenkezik Isten kormányzatának elveivel. Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot kíván, a szeretetet pedig nem lehet megparancsolni, nem lehet erőszakkal, tekintéllyel kikényszeríteni. Szeretetet csak szeretet ébreszthet. Istent ismerni annyit jelent, mint szeretni Őt. Be kell mutatni jellemét, mint Sátán jellemének ellentétét. Ezt pedig az egész világmindenségben csak egyetlen lény tehette meg. Csak az mutathatta be Isten szeretetét, aki ismerte annak magasságát és mélységét. Az Igazság Napjának kell felragyognia a világ sötét éje felett, "és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt" (Mal 4:2).

Megváltásunk terve nem Ádám bukása után - mint utólagos megoldás - jött létre. A megváltás terve "ama titoknak kijelentése" volt, "mely örök időtől fogva el volt hallgatva" (Róm 16:25). A megváltás terve azokat az elveket tárta fel, amelyek Isten trónjának alappillérei voltak öröktől fogva. Isten és Krisztus kezdettől tudtak Sátán hitehagyásáról, és arról, hogy az ember is bűnbe esik a lázadó megtévesztő befolyása következtében. Nem Isten akarta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és gondoskodott ennek a rettenetes veszedelemnek a legyőzéséről. Oly nagy volt a világ iránti szeretete, hogy elkötelezte magát egyszülött Fia feláldozására, "hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16).

Mai Bibliai szakasz: Habakuk 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A második fejezet azzal kezdődik, hogy Habakuk úgy mutatkozik, mint egy szolgálatban levő őr, aki választ vár Istentől az őt foglalkoztató kérdésekre.

A 2. versben Isten válaszol, és arra utasítja a prófétát, hogy a választ jegyezze fel. Noha késlekedés előfordulhat, Isten tervét azonban semmi sem gátolhatja meg. A 4. vers szembeállítja a babiloniak gonosz kívánságait az igaz Júda vágyaival: „az igaz pedig az ő hite által él”. Ezt a kijelentést az Újszövetség újra és újra visszhangozza (Róm 1:17; Zsid 10:38-39). A függöny elhúzásával és annak bemutatásával népe számára, hogy hogyan dolgozik a színfalak mögött, Isten arra hívja a népét, hogy bízzanak benne, várjanak rá türelemmel, és éljenek hit által. Nem számít, hogy mennyi a gonoszság, nem számít, hogy a dogok mennyire reménytelennek tűnnek az emberi szem számára, Istennek mindig lesz egy maradéka, aki azt teszi, ami helyes őelőtte.   

A fejezetben egy hat jajból álló lista található: jaj a kevélyeknek (4-5. vers), a kapzsi és pénzsóvár embereknek (6-8. vers), a tisztességteleneknek (9-11), az erőszakosoknak (12-14. vers), a részegeseknek, erkölcsteleneknek (15-17. vers) és a bálványimádóknak (19-20. vers). 

A jajokat két részre lehet osztani, és mind a két rész egy fontos kijelentéssel zárul. A 14. vers kijelenti, hogy noha Babilon legyőzhetetlennek látszik, világi dicsőségben sütkérezik, erőszakos és megfélemlítő szabályait rákényszeríti másokra egy ideig, de amikor eljön Isten ideje, teljesen elpusztul majd. Isten dicsősége betölti a földet, és Babilon és mindazok, akiket ő képvisel, csupán halovány emlékké válnak.

A fejezet végén Habakuk újra kihangsúlyozza azt a tényt, hogy amikor a bűnös emberek szembetalálják magukat a szent Istennel, semmi mondanivalójuk sem marad.

Az Úr nemsokára visszajön, hogy megítélje a világot és mindazokat, akik ellene szegültek, és akik egykor olyan nagyoknak és hatalmasoknak tűntek, meg sem bírnak majd szólalni. Isten dicsősége betölti a földet, és a maradék hite, akik bíztak Benne, jutalmat nyer. Ámen 

Audrey Andersson

126. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  1-2. fejezeteihez (december 31- január 6.).

Éveken keresztül, mint szakember a pszichológia azon világi verziójával dolgoztam, amely annak volt szentelve, hogy az önbecsülést minden áron felépítse. Egy napon azonban szíven talált ez a gondolat: „A bűn az önző érdekek keresésével vette kezdetét.” Isten jellemét és törvényét azonban az énről lemondó szeretet jellemzi. Sátán kijelenti, hogy számunkra lehetetlen Isten törvényének engedelmeskedni. Jézus magára vette a mi természetünket és nemcsak meghalt érettünk, hanem élt is érettünk. Ő volt a példája a szívből származó engedelmességnek. Hogyan lehetséges ez? Ha Ő a mi példaképünk, akkor ez azt jelenti, hogy hozzá hasonló engedelmes életet élhetünk. A csodálatos dolog az, hogy Ő nem használt fel olyan hatalmat, amely ne állna rendelkezésre ingyenesen számunkra. „Mint ember Fia, példát adott az engedelmességre, mint Isten Fia, erőt ad, hogy engedelmeskedni tudjunk.” (Jézus élete 16. oldal)

A zsidó nép több mint ezer évig várt a Megváltó eljövetelére. Amikor viszont eljött, nem csak az történt, hogy nem ismerték fel, hanem meg is ölték. Isten akkor egy kiválasztott embercsoportot hívott, és egy népet hív el ma, hogy ismét egy népet készítsen az Ő eljövetelére. Izrael lázadó lelkülete miatt, minden reformációt még mélyebb hitehagyás követett. Elcsodálkozunk a zsidó nép vakságán és elborzaszt bennünket az a lehetőség, hogy a történelem meg fogja ismételni önmagát. (Préd 1:9; 3:15)  

Judi Hanson
Hermiston hetednapi adventista gyülekezet
Oregon, USA


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése