Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 1. fejezet 903. nap
A dicsőség angyalai abban találják örömüket, hogy adhatnak:
szeretetet adnak, és fáradhatatlanul őrködnek azok felett, akik elbuktak és
szentség híján vannak. A mennyei lények szeretnének közel férkőzni az emberek
szívéhez. Az odafennvaló világból fényt hoznak a sötét földre. Gyöngéd,
türelmes szolgálatuk által igyekeznek hatni az emberi lélekre, hogy az elveszetteket
Krisztussal olyan közösségbe hozzák, amely még annál is szorosabb, mint ami
őket Krisztushoz fűzi.
A kevesebbet mondó példák után azonban szemléljük Istent
Jézusban. Jézusra tekintve láthatjuk: Istenünk dicsősége abban áll, hogy adhat.
"Semmit sem cselekszem magamtól" (Jn 8:28) - mondta Krisztus.
"Elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek" (Jn 6:57).
"Én nem keresem az én dicsőségemet" (Jn 8:50), hanem annak
dicsőségét, aki elküldött engem (Vö. Jn 7:18!). E szavak elénk tárják azt a
hatalmas elvet, amely az élet törvénye az egész világegyetem számára. Krisztus
mindent Istentől kapott, de azért kapta, hogy továbbadja. Az összes teremtett
lényért szolgálatot végez a mennyben, így az Atya élete a szeretett Fiún
keresztül árad mindenekhez, s a Fiú által tér vissza a dicséret és boldog
szolgálat szeretettel telt folyama mindenek hatalmas Forrásához. Így zárul
Krisztusban az áldások körforgása, amely szemlélteti a nagy Adományozó jellemét
- az élet törvényét.
Ezt a törvényt a mennyben áthágták. A bűn gyökere az önzés.
Lucifer, az oltalmazó kérub első kívánt lenni a mennyben. Kezébe akarta ragadni
a mennyei lények feletti hatalmat, hogy elfordítsa őket Teremtőjüktől és a maga
számára nyerje meg hódolatukat. Ezért hamis színben tüntette fel Istent: azzal
vádolta, hogy öndicsőítésre vágyik. A Teremtőt - Aki maga a szeretet - Lucifer
a saját gonosz tulajdonságaival akarta felruházni. Így csapta be az angyalokat,
és így vezette félre az embereket is. Rávette őket arra, hogy kételkedjenek
Isten szavában, és ne bízzanak jóságában. Mivel Isten az igazságszolgáltatás és
a félelmetes fenség Istene, Sátán azon mesterkedett, hogy szigorúnak és
kérlelhetetlennek lássák Őt. Így vonta az embereket a maga oldalára Isten
elleni lázadásában; és a világra ráborult a szomorúság éjszakája.
A hamis istenismeret homálya ülte meg a Földet. Hogy a
sötét árnyat eloszlassa a fény, és a világ visszatérjen Istenhez, meg kell
törni Sátán megtévesztő hatalmát. Ehhez nem lehet kényszert alkalmazni. Az
erőszak ellenkezik Isten kormányzatának elveivel. Isten csak szeretetből fakadó
szolgálatot kíván, a szeretetet pedig nem lehet megparancsolni, nem lehet
erőszakkal, tekintéllyel kikényszeríteni. Szeretetet csak szeretet ébreszthet.
Istent ismerni annyit jelent, mint szeretni Őt. Be kell mutatni jellemét, mint
Sátán jellemének ellentétét. Ezt pedig az egész világmindenségben csak egyetlen
lény tehette meg. Csak az mutathatta be Isten szeretetét, aki ismerte annak
magasságát és mélységét. Az Igazság Napjának kell felragyognia a világ sötét
éje felett, "és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt" (Mal 4:2).
Megváltásunk terve nem Ádám bukása után - mint utólagos
megoldás - jött létre. A megváltás terve "ama titoknak kijelentése"
volt, "mely örök időtől fogva el volt hallgatva" (Róm 16:25). A
megváltás terve azokat az elveket tárta fel, amelyek Isten trónjának
alappillérei voltak öröktől fogva. Isten és Krisztus kezdettől tudtak Sátán
hitehagyásáról, és arról, hogy az ember is bűnbe esik a lázadó megtévesztő
befolyása következtében. Nem Isten akarta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és
gondoskodott ennek a rettenetes veszedelemnek a legyőzéséről. Oly nagy volt a
világ iránti szeretete, hogy elkötelezte magát egyszülött Fia feláldozására,
"hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"
(Jn 3:16).
Mai Bibliai szakasz:
Habakuk 2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A második fejezet azzal
kezdődik, hogy Habakuk úgy mutatkozik, mint egy szolgálatban levő őr, aki
választ vár Istentől az őt foglalkoztató kérdésekre.
A 2. versben Isten
válaszol, és arra utasítja a prófétát, hogy a választ jegyezze fel. Noha
késlekedés előfordulhat, Isten tervét azonban semmi sem gátolhatja meg. A 4.
vers szembeállítja a babiloniak gonosz kívánságait az igaz Júda vágyaival: „az igaz pedig az ő hite által él”. Ezt
a kijelentést az Újszövetség újra és újra visszhangozza (Róm 1:17; Zsid
10:38-39). A függöny elhúzásával és annak bemutatásával népe számára, hogy
hogyan dolgozik a színfalak mögött, Isten arra hívja a népét, hogy bízzanak
benne, várjanak rá türelemmel, és éljenek hit által. Nem számít, hogy mennyi a
gonoszság, nem számít, hogy a dogok mennyire reménytelennek tűnnek az emberi
szem számára, Istennek mindig lesz egy maradéka, aki azt teszi, ami helyes
őelőtte.
A fejezetben egy hat
jajból álló lista található: jaj a kevélyeknek (4-5. vers), a kapzsi és
pénzsóvár embereknek (6-8. vers), a tisztességteleneknek (9-11), az
erőszakosoknak (12-14. vers), a részegeseknek, erkölcsteleneknek (15-17. vers)
és a bálványimádóknak (19-20. vers).
A jajokat két részre
lehet osztani, és mind a két rész egy fontos kijelentéssel zárul. A 14. vers
kijelenti, hogy noha Babilon legyőzhetetlennek látszik, világi dicsőségben
sütkérezik, erőszakos és megfélemlítő szabályait rákényszeríti másokra egy
ideig, de amikor eljön Isten ideje, teljesen elpusztul majd. Isten dicsősége
betölti a földet, és Babilon és mindazok, akiket ő képvisel, csupán halovány
emlékké válnak.
A fejezet végén Habakuk
újra kihangsúlyozza azt a tényt, hogy amikor a bűnös emberek szembetalálják
magukat a szent Istennel, semmi mondanivalójuk sem marad.
Az Úr nemsokára
visszajön, hogy megítélje a világot és mindazokat, akik ellene szegültek, és
akik egykor olyan nagyoknak és hatalmasoknak tűntek, meg sem bírnak majd
szólalni. Isten dicsősége betölti a földet, és a maradék hite, akik bíztak
Benne, jutalmat nyer. Ámen
Audrey Andersson
126. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE 1-2. fejezeteihez (december 31- január 6.).
Éveken keresztül, mint
szakember a pszichológia azon világi verziójával dolgoztam, amely annak volt
szentelve, hogy az önbecsülést minden áron felépítse. Egy napon azonban szíven
talált ez a gondolat: „A bűn az önző érdekek keresésével vette kezdetét.” Isten
jellemét és törvényét azonban az énről lemondó szeretet jellemzi. Sátán
kijelenti, hogy számunkra lehetetlen Isten törvényének engedelmeskedni. Jézus
magára vette a mi természetünket és nemcsak meghalt érettünk, hanem élt is
érettünk. Ő volt a példája a szívből származó engedelmességnek. Hogyan
lehetséges ez? Ha Ő a mi példaképünk, akkor ez azt jelenti, hogy hozzá hasonló
engedelmes életet élhetünk. A csodálatos dolog az, hogy Ő nem használt fel
olyan hatalmat, amely ne állna rendelkezésre ingyenesen számunkra. „Mint ember
Fia, példát adott az engedelmességre, mint Isten Fia, erőt ad, hogy
engedelmeskedni tudjunk.” (Jézus élete 16. oldal)
A zsidó nép több mint
ezer évig várt a Megváltó eljövetelére. Amikor viszont eljött, nem csak az
történt, hogy nem ismerték fel, hanem meg is ölték. Isten akkor egy kiválasztott
embercsoportot hívott, és egy népet hív el ma, hogy ismét egy népet készítsen az
Ő eljövetelére. Izrael lázadó lelkülete miatt, minden reformációt még mélyebb
hitehagyás követett. Elcsodálkozunk a zsidó nép vakságán és elborzaszt
bennünket az a lehetőség, hogy a történelem meg fogja ismételni önmagát. (Préd
1:9; 3:15)
Judi Hanson
Hermiston hetednapi adventista
gyülekezet
Oregon, USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése