Higgyetek az Ő prófétáinak - január 8 - HÉTFŐ - Zakariás 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 3. fejezet 910. nap

"Mikor pedig eljött az időnek tejessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát" (Gal 4:4). A Gondviselés irányította a nemzetek megmozdulásait, az emberi törekvések és hatások hullámzásait, míg a világ megérett a Szabadító eljövetelére. A nemzeteket egyetlen hatalom fogta össze; csaknem mindenütt egyetlen nyelvet beszéltek, és ezt a nyelvet ismerték el irodalmi nyelvnek. A szétszóratásban élő zsidók minden országból Jeruzsálembe gyülekeztek az évenkénti ünnepekre. Amikor pedig visszatértek otthonaikba, világszerte elmondhatták a Messiás eljövetelének hírét.

Ebben az időben a pogány vallási rendszerek elveszítették már a népre gyakorolt befolyásukat. Az embereket fárasztotta az üres pompa, és unták a meséket. Olyan vallásra vágyakoztak, amely nyugalmat ad szívüknek. Mialatt úgy tűnt, hogy az igazság fénye már-már kialudt az emberek között, még mindig voltak olyanok, akik keresték az igazságot. Tanácstalanok voltak, és szívük telve volt fájdalommal. Szomjazták az élő Isten ismeretét, és bizonyosságot kerestek a síron túli élet felől.

Mivel a zsidók eltávolodtak Istentől, hitük megfakult, és reménységük - ami megvilágította a jövőt - majdnem teljesen kialudt. A próféták szavait nem értették. A nép nagy tömege a halált rettegett titoknak tartotta, és mögötte bizonytalanságot, homályt érzett. Nemcsak a betlehemi anyák keserves sírása, hanem az egész emberiség szívéből feltörő fájdalmas kiáltás az, ami századok távlatán át a próféta fülébe jutott Rámából: "Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ő fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek" (Mt 2:18). Vigasztalanul ültek az emberek a "halál árnyékának völgyében" (Zsolt 23:4). Sóvár szemmel tekintettek a Szabadító jövetele felé, amikor a sötétség majd eloszlik, a jövendő titka pedig megvilágosodik.

Mai Bibliai szakasz: Zakariás 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zakari%C3%A1s+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zakari%C3%A1s+1&version=NT-HU

Kr. e. 520-ban történt, hogy az Úr elhívta Zakariást, csatlakozzon Aggeushoz a babiloni fogságból Jeruzsálembe hazatért zsidók felrázásában. Tizenhat esztendő telt el azóta, hogy Zorobábel a megígért otthonba visszavezette őket. A perzsa uralkodó engedélyével térhettek haza. Nagy lelkesedéssel telepedtek le saját városaikban, majd Jeruzsálembe gyűltek, ahol a papok Izrael Istenének oltárát építették újjá. Megtartották a reggeli és esti áldozatokat. A Sátoros ünnepet is megtartották, majd elhelyezték a templom alapkövét.

Akkor konfliktusba kerültek a körülöttük élő népekkel. A munka leállt. Aggeus próféta erőfeszítéseik megújítására buzdította őket, hogy teljesítsék Istentől kapott küldetésüket, a templom újjáépítését. Isten temploma és a templomi szolgálatok egy néppé egyesítették, és elkülönítették őket a környező népek szokásaitól. Zakariás könyvének első versei (1-6. vers). Isten igazságának hitelességéről hivatottak meggyőzni visszatért népét. Ott, Babilonban atyáiknak be kellett ismerniük: „Amint elhatározta… a Seregeknek Ura, hogy útjaink és cselekedeteink szerint bánik velünk, úgy bánt velünk” (6. vers).

Ez számunkra is tanulságos. A biztonságunk Istenben van. El kell hinnünk szavait. A vörös lovon ülő férfi üzenete: „és íme, az egész föld nyugodt és békés” (11. vers – új prot. ford.), arra utal, hogy konfliktusuk a perzsa királlyal véget ért. Dárius, az új király, sokkal nagyobb jóindulattal viseltetett a zsidók iránt. Az Úr így szólt: „Könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez, benne építtetik meg az én házam” (16. vers). Népének véghez kell vinnie a missziót, amiért visszahozta őket. A négy szarv magyarázata azokra utal, akik támadták Isten népét. A négy mesterember pedig Zorobábelt, Nehémiást, Aggeust és Zakariást jelképezi.

A fejezet üzenete szerint Isten nagyon is tisztában van a Földön folyó eseményekkel. Különösen azokkal az erőfeszítésekkel, amelyek meg akarják akadályozni egyházát a Tőle kapott küldetésének betöltésében. Ez a fejezet arra késztet, hogy feltegyem magamnak a kérdést: Azt tartom-e szem előtt, hogy jól éljek ebben a mai világban, vagy, hogy támogassam Isten végidei egyházát, és részt vegyek a Jelenések könyve 14:6-12 igeversek üzenetének hirdetésében a világ számára?

David Manzano
nyugalmazott lelkész, USA

127. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  3. fejezetéhez (január 7-13.).

Az ebben a fejezetben tárgyalt, Izraelről és a világról szóló meglátások átütő erejűek és kijózanítóak. A zsidó nép és a vezetők szem elől tévesztették az üzenetet, amely a ceremóniákban és az ünnepekben rejlett. Valójában jobban el voltak veszve, mint azok, akiket pogányoknak neveztek, és féltek a haláltól, mert nem tudták mi vár rájuk odaát. Azokat az embereket, akik pogány vallásokat követtek, „fárasztotta az üres pompa, és unták a meséket”, és olyan vallást kerestek, amely a szív kérésére válaszol.

Ez a folyamatban lévő harc, ami az emberek szeme elől el van rejtve, igazán felkeltette az érdeklődésemet. Ennek a „nagy küzdelemnek” a részeként Sátán abban bízott, hogy elvezeti a világot egészen addig a pontig, hogy a bűn és a lealjasodás miatt Isten egyszerűen eltörli a föld színéről az emberiséget.

Sátán szereti elferdíteni és megmásítani az igazságot, mint például abban az állításában, hogy Isten kormányzási elvei lehetetlenné teszik a megbocsátást. Sátán már az első sikere óta, amikor meggyőzte Évát, hogy „Bizony nem haltok meg”, azon dolgozott, hogy minél jobban eltávolítsa az embert Isten és az Ő jellemének ismeretétől. A zsidó vezetők kidolgozták a cselekedetek általi üdvözülés tanát. Ez Sátán terve volt, és „ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn ellen.”

És itt rejlik egy számomra lenyűgöző dolog. Ahelyett, hogy Isten elpusztította volna a földön lévő visszataszító és bűnös embereket, úgy döntött, hogy elküldi fiát, hogy meghaljon a bűneikért. Ezzel győzött meg minket szeretetéről, amit az egész emberiség iránt gyakorol, és arról, hogy Sátán végérvényesen tévedett a menny előtt.

Ronda Geier-Cheatham

Biblia-felfedező Központ Igazgató

Blackfoot, Idaho, USA

Fordította Gősi Csaba