Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 7. fejezet 929. nap
Jézus egész földi élete során lelkiismeretes és kitartó
munkás volt. Sokat várt el, tehát sokra vállalkozott. Miután megkezdte
szolgálatát, kijelentette: "Nékem cselekednem kell Annak dolgait, Aki
elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem
munkálkodhatik" (Jn 9:4). Jézus nem menekült a gondoktól és a
felelősségtől, mint sok állítólagos követője. Sokan épp azért gyengék és alkalmatlanok,
mert mindenáron kerülik a fegyelmezést. Lehetnek értékes és szeretetre méltó
tulajdonságaik, de tehetetlenek és csaknem hasznavehetetlenek, ha nehézségekkel
kerülnek szembe, vagy akadályokat kell legyőzniük. A Jézusban megnyilvánuló
határozottságot és erőt, jellemének megbízhatóságát és szilárdságát ugyanazzal
a neveléssel mi is kifejleszthetjük, amivel Ő tette. Az a kegyelem, amelyet Ő
elnyert, a miénk is lehet.
Megváltónk, amíg az emberek között élt, osztozott a
szegények sorsában. Tapasztalatból ismerte gondjaikat és nehézségeiket, így
vigasztalni és bátorítani tudott minden egyszerű munkást. Azok, akik valóban
megértették Jézus életének tanítását, sohasem fognak különbséget tenni a
társadalmi osztályok között, és sohasem fogják jobban tisztelni a gazdagot az
arra érdemesebb szegénynél.
Jézus vidáman és tapintatosan végezte munkáját. Sok
türelemre és lelkiségre van szükségünk ahhoz, hogy a Biblia vallását behozzuk
az otthoni életbe és a munkahelyre, hogy elviseljük a világi ügyek okozta
megterhelést, és szemünket mégis egyedül Isten dicsőségére szegezzük. Krisztus
ezen a ponton segít. Sohasem volt annyira elfoglalva a világi gondokkal, hogy
ne lett volna arra ideje, hogy törődjön a mennyei dolgokkal. Szívének örömét
gyakran zsoltárokkal és mennyei énekekkel fejezte ki. Názáret lakói gyakran
hallották hangját, amint dicsérettel és hálával járult Isten elé. A mennyel
éneke által tartotta a kapcsolatot. Ha társai a fárasztó munkáról panaszkodtak,
a Megváltó ajkáról felszálló édes dallam felvidította őket. Úgy tűnt, hogy
dicsérete elűzi a gonosz angyalokat, és mint a tömjén, jó illattal tölti be a
környéket. Hallgatóinak gondolatait a földi élet terhéről a mennyei otthon felé
irányította.
Jézus a világ számára a gyógyító kegyelem kútforrása volt.
Életéből még a názáreti magányban eltöltött évek alatt is rokonszenv és
gyengédség áradt. Jelenlétében mindenki boldogabb lett - az idősek, a
gondterheltek, a bűnösök, az ártatlan örömmel játszó gyermekek, a ligetek csöpp
teremtményei, még a türelmes teherhordó állatok is. Ő, aki szavának erejével
világokat tartott fenn, most lehajol, hogy segítsen egy sebesült madáron.
Figyelme semmit sem került el, a legkisebbnek is szolgált.
Ahogyan növekedett bölcsességben és testi állapotában, úgy
növekedett az Isten és emberek előtti kedvességben is. Minden szív rokonszenvét
megnyerte, mert képes volt mindenkivel együttérezni. A remény és bátorság
légköre vette körül, és ez minden házban áldássá tette Őt. Szombatonként
gyakran felkérték a zsinagógában, hogy a próféták írásaiból az előírt szakaszt
felolvassa. A hallgatók szívén boldog izgalom lett úrrá, amint a szent szöveg jól
ismert szavaiból új világosság ragyogott elő.
Mégis, Jézus kerülte a feltűnést. Egész názáreti
tartózkodása alatt egyszer sem mutatta meg csodatevő erejét. Nem vágyott magas
beosztásra, nem fogadott el címeket. Csendes, egyszerű élete, sőt még az a hallgatás
is, amellyel a Szentírás "átlép" gyermekévein, fontos tanulságot
tartalmaznak. Minél csendesebb és egyszerűbb egy gyermek élete, minél inkább
mentes a mesterséges izgalmaktól, és minél inkább összhangban van a
természettel, annál kedvezőbben fejlődnek testi, szellemi képességei és lelki
ereje.
Jézus a mi példaképünk. Sokan érdeklődéssel foglalkoznak
nyilvános szolgálatának időszakával, de észrevétlenül elsiklanak az ifjúkorában
rejlő tanítás fölött. Pedig éppen a családban töltött élete példa minden
gyermek és fiatal számára. A Megváltó szegénnyé lett, hogy megtaníthassa:
alacsony sorban is milyen közel járhatunk Istenhez. Életének az volt a célja,
hogy Atyjának az élet mindennapi dolgaiban is örömöt szerezzen, tisztelje és
dicsőítse Őt. Munkásságát azzal kezdte, hogy megtisztelte a mindennapi
kenyérért keményen megdolgozó kézműves szerény mesterségét. Éppúgy az Istennek
szolgált, amikor a gyalupadnál dolgozott, mint amikor a néptömeg előtt csodákat
művelt. Minden fiatal, aki Krisztus hűségének és engedelmességének példáját
követi egyszerű otthonában, igényelheti azokat a szavakat, amiket Atyja mondott
róla a Szentlélek által: "Ímé, az én szolgám, akit gyámolítok, az én
választottam, akit szívem kedvel" (Ésa 42:1).
Mai Bibliai szakasz: Máté
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mikor szólt Isten
utoljára hozzád? Máté második fejezetében látjuk, hogy Isten hogyan veszi fel a
kapcsolatot újra népével az Ótestamentum és Újtestamentum közötti néhány
évszázadnyi hallgatás után, amikor sem próféta nem szólt a néphez, sem új könyv
nem született. Most Józsefhez szól álmában, és elmondja, hogy Mária a
Szentlélektől terhes, ezért vegye el feleségül. Majd a bölcseknek üzen
álmukban, és egy csillagon keresztül szól (Mt 2:2, 12). Heródes és a főpapok is
kapnak üzenetet az Szentíráson keresztül (Mt 2:3-4). Ezután pedig Józsefhez
szól álmában újra (Máté 2:13) és újra (Mt 2:19); elmondja neki, hogy mit kell
tennie (Mt 2:22).
Úgy tűnik, Máté
szeretné kihangsúlyozni, hogy Isten egyszerű embereket használ fel. Szeretné,
ha az olvasók és hallgatók lássák, hogy az igaz emberek hűsége segítette elő
földi tervének megvalósítását.
A második fejezetben
négy embercsoporttal találkozhatunk, akiket azonosítani tudunk. Az első csoport
a keleti bölcsek. Jézust, a Királyt jöttek dicsőíteni. Valószínűleg ősi
csillagászok voltak, akikhez Isten a saját nyelvükön szólt. Követték a
csillagot. Ezután ott volt Heródes, aki meg akarta öletni Jézust. Heródes
amiatt aggódott, hogy talán Jézus elveheti a trónját. Ott voltak az írástudók
és papok is. Ismerték a próféciát, ismertek minden könyvet az Ótestamentumban,
de nem értették, vagy nem akarták megérteni, hogy mit jelent. Végül a negyedik
embercsoport – József és Mária, ahogy említettük, hittek Istenben, és követték
őt.
Csak képzeljük el
Józsefet, mit érezhetett, mikor megtudta, hogy a menyasszonya terhes, és nem ő
az édesapja a gyereknek. De ekkor az Úr angyala megjelent álmában, József pedig
figyelt, hitt és engedelmeskedett. De Isten nem állt meg itt. Elküldte Józsefet
és Máriát Egyiptomba. József hűen követte Isten akaratát, mert érezte, hogy
óriási feladattal bízták meg, a Messiás életének őrzésével.
Érdekes látni, hogy az
olyan egyszerű emberek, mint József és Mária mennyire hűségesek voltak, míg a
Bibliát aprólékosan tanulmányozó művelt emberek, mint a papok, inkább becsukták
a szemüket a Messiás leghatalmasabb próféciáját olvasva, és annak beteljesedését
látva. Most Isten újra megbízza népét egy hatalmas feladattal, hogy juttassák
el Jézus üzenetét az egész világra.
Oleg Kostyuk
129. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
6-7. fejezeteihez
(január 21-27.).
A Jézus élete hatodik
és hetedik fejezetei Jézus születését és gyermekkorát tárgyalják.
Ami számomra legjobban
kitűnik Jézus születésével kapcsolatban, az az, hogy idegenek, napkeleti
bölcsek keresték az Ő jelét, a csillagát, és meg is találták. Csodás kincseket
szedtek össze a vagyonukból, egy királynak megfelelőeket, felnyergelték
állataikat és jöttek, keresvén az új uralkodót. Emellett a sok figyelem és
érdeklődés mellett, ami a nagyszerű Király keresésére irányult, azt hihetnénk,
hogy Izrael gyermekei, akiknek birtokában volt az összes prófécia és ígéret,
éberek voltak, és figyeltek Sajnálatos módon azonban ők aludtak, és nem vették
észre a tényt, hogy Jézus megszületett, míg akár idegenek is Őt keresték.
Sajnos ez igaz a mi
napjainkra is. Néha az idegen az, aki a legőszintébben keresi Jézust, hogy megismerje
békéjét, míg azok, akik a templomokban ülnek, biztosra veszik Őt és mellőzik.
Időt kell eltöltsünk imádságos merengésben erről, és megvizsgálnunk
lelkiismeretünket.
A hetedik fejezettől,
amely már Jézus gyerekkoráról is szól, azt olvashatjuk, hogy különleges, kedves
és szorgalmas volt. Önfeláldozó szeretete jelenik meg abban, ahogyan önként
adott mások számára. A munkabeli kiválósága rendkívüli módon ösztönző lehet mindannyiunk
számára.
Legyen imánk, célunk,
és fáradozásunk, hogy kövessük az Ő tökéletes példáját!
Benjamin Burkhardt
gyülekezeti presbiter
Hermiston hetednapi
adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése