Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 3. fejezet 912. nap
A zsidók közt voltak még állhatatos emberek, a megszentelt
törzs leszármazottai, akik által fennmaradt Isten ismerete. Az ő tekintetük még
mindig az atyáknak adott ígéreten csüngött. A Mózesnek adott ígéretben
reménykedve erősítették hitüket: "Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti
Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, amit
csak szólánd néktek" (Acs 3:22). Újra meg újra olvasták, hogyan fog az Úr
felkenni valakit arra, hogy a "szegényeknek örömöt" mondjon, hogy
bekösse a "megtört szívűeket", hogy hirdessen a "foglyoknak
szabadulást", és hogy bejelentse az "Úr jókedvének esztendejét"
(Ésa 61:1-2). Olvasták, hogyan fog a "földön törvényt" tanítani, hogy
"a szigetek várnak tanítására" (Ésa 42:4), és hogy "népek
jönnek" világosságához és "királyok" a néki "feltámadt
fényességhez" (Ésa 60: 3).
A haldokló Jákób szavai reménységgel töltötték el őket:
"Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül;
míg eljő Siló, és a népek néki engednek" (1Móz 49:10). Izrael hanyatló
hatalma azt bizonyította, hogy elközelgett a Messiás eljövetele. Dániel
próféciája úgy rajzolja meg a Messiás uralmának dicsőségét, hogy az felvált
minden földi birodalmat, és "megáll örökké" (Dán 2:44). Míg egyfelől
kevesen értették Krisztus missziójának természetét, másfelől széles tömegek egy
hatalmas fejedelmet vártak, aki Izraelben állítja fel birodalmát, és aki a
népek szabadítójaként jön.
Elérkezett az idő teljessége. A bűn korszaka alatt
leromlott emberiség a Szabadító után sóvárgott. Sátán azon dolgozott, hogy mind
mélyebbé és áthidalhatatlanabbá tegye a menny és föld közötti szakadékot.
Megtévesztő eljárásaival bűnre ösztökélte az embereket. Szándéka az volt, hogy
a végsőkig próbára tegye Isten türelmét, hogy Isten ne szeresse többé az embert,
hagyja sorsára a világot, és így az Sátán fennhatósága alatt maradjon.
Mai Bibliai szakasz: Zakariás
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Zakariás látomásának
képei Jézus Krisztus hatalmas szabadításának csodáit ábrázolják. Jósua főpap
Zorobábellel és a hazatérő foglyokkal jött, hogy az Úr előtt szolgáljon az
érdekükben. Főpapként minden embert képviselt, amint az Úr előtt állt.
Ugyanakkor sátán is ott
van. Ő a forrása minden ellenállásnak, amivel a zsidók szembenéztek. Rámutat szennyes
voltukra, a hitetlenségre és a nép bűneire. Kijelenti: nem helyes, hogy Isten
segítsen Jósuának. A reménytelenség gondolatai és annak súlya, hogy valaha
rávegyék a népet: mindenekfelett szeresse Istenét, és töltse be küldetését,
súlyosan próbára tették a vezetőket.
Isten kegyelme
megdorgálta sátánt. Ennek a látomásnak igazsága, miszerint a bűn szennyes
ruhája helyett Krisztus igazságának köntösét kapjuk, reménnyel tölt el.
Ugyanezt tette velük is. Az Úr szeret bennünket, és velünk van. Haladjunk hát
előre hitben! Hogy még jobban megértsük e látomás dicső jelentését, olvassuk el
a „Jósua és az angyal” című fejezetet
Ellen White Próféták és királyok című
könyvéből (Budapest, 1995. 362-368. oldal). Ez biztosan megerősít. Figyeljük
meg a következő kijelentést: „Földiességük
leválik, hogy Krisztus képmása tökéletesen kialakuljon bennük” (366. oldal)
Krisztus, a Zakariás
könyve 6. fejezetében illetve Ézsaiás és Jeremiás által is említett megígért
Csemete vagy Sarjadék, végül eljött, élete és halála által pozitív választ
adott sátán Jósua és népe ellen felhozott minden vádjára. Megválaszol minden
kérdést, amit valaha Isten ellen hoztak fel. Krisztus élete és halála Isten
szeretetének és könyörületének kinyilatkoztatása, teljes mértékben Isten
mellett szól.
A kereszt óta sátánnak
nincs helye a mennyben. Mivel jól tudja ezt, sátán minden idejét és erejét arra
szenteli, hogy azok ellen harcoljon, akik a Jézus iránti hűséget választják.
Száz meg száz útja van, hogy kétséget és csüggedést okozzon. Ez a látomás megerősíti,
hogy az elfogadás és a győzelmünk Istentől származik. Nézz Jézusra, higgy az
ígéreteiben, és ne foglalkozz a kétség és csüggedés gondolataival!
David Manzano
127. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
3. fejezetéhez
(január 7-13.).
Az ebben a fejezetben
tárgyalt, Izraelről és a világról szóló meglátások átütő erejűek és
kijózanítóak. A zsidó nép és a vezetők szem elől tévesztették az üzenetet,
amely a ceremóniákban és az ünnepekben rejlett. Valójában jobban el voltak
veszve, mint azok, akiket pogányoknak neveztek, és féltek a haláltól, mert nem
tudták mi vár rájuk odaát. Azokat az embereket, akik pogány vallásokat
követtek, „fárasztotta az üres pompa, és unták a meséket”, és olyan vallást
kerestek, amely a szív kérésére válaszol.
Ez a folyamatban lévő
harc, ami az emberek szeme elől el van rejtve, igazán felkeltette az
érdeklődésemet. Ennek a „nagy küzdelemnek” a részeként Sátán abban bízott, hogy
elvezeti a világot egészen addig a pontig, hogy a bűn és a lealjasodás miatt
Isten egyszerűen eltörli a föld színéről az emberiséget.
Sátán szereti
elferdíteni és megmásítani az igazságot, mint például abban az állításában,
hogy Isten kormányzási elvei lehetetlenné teszik a megbocsátást. Sátán már az
első sikere óta, amikor meggyőzte Évát, hogy „Bizony nem haltok meg”, azon
dolgozott, hogy minél jobban eltávolítsa az embert Isten és az Ő jellemének
ismeretétől. A zsidó vezetők kidolgozták a cselekedetek általi üdvözülés tanát.
Ez Sátán terve volt, és „ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn
ellen.”
És itt rejlik egy
számomra lenyűgöző dolog. Ahelyett, hogy Isten elpusztította volna a földön
lévő visszataszító és bűnös embereket, úgy döntött, hogy elküldi fiát, hogy
meghaljon a bűneikért. Ezzel győzött meg minket szeretetéről, amit az egész
emberiség iránt gyakorol, és arról, hogy Sátán végérvényesen tévedett a menny
előtt.
Ronda Geier-Cheatham
Biblia-felfedező
Központ Igazgató
Blackfoot, Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése