Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 8. fejezet 932. nap
A fenti jelenetek magával ragadó hatása alatt nem maradt
szülei mellett. Vágyott az egyedüllétre. A húsvéti istentiszteletek
befejeződtek, de Ő még mindig a templom csarnokaiban időzött; és amikor a hívők
elhagyták Jeruzsálemet, Őt otthagyták.
A jeruzsálemi látogatás során Jézust szülei oda akarták
vinni Izrael nagy tanítóihoz. Jézus minden tekintetben engedelmeskedett Isten
szavának, de nem vetette alá magát a rabbik szertartásainak és szokásainak.
József és Mária remélték, hogy jobban fogja tisztelni a tanult rabbikat, és
odaadóbban tesz eleget kívánalmaiknak. De Jézust Isten tanította a templomban.
Amit így kapott, azt azonnal igyekezett továbbadni.
Abban az időben egyik csarnokot, amely a templomhoz
kapcsolódott, szent iskolának használták, a prófétai iskolák mintájára. Itt
gyűltek össze a vezető rabbik tanítványaikkal, és ide jött a gyermek Jézus is.
Helyet foglalt e nagy, komoly emberek lábánál, és hallgatta a tanítást. Mint
aki keresi a bölcsességet, kérdezgette a tanítókat a próféciákról, és azokról a
bekövetkező eseményekről, amelyek a Messiás megjelenésére mutatnak.
Jézus úgy jelent meg, mint aki szomjúhozza az Isten
ismeretét. Kérdései olyan mély igazságokat érintettek, amelyek bár hosszú ideje
homályban voltak, mégis életfontosságúak az üdvösség szempontjából. Bemutatta,
hogy milyen szűkös és felületes a bölcsek bölcsessége. Minden feltett kérdés
isteni lecke volt, amely az igazságot új megvilágításba helyezte. A rabbik
arról a csodálatos felemelkedésről beszéltek, amit a Messiás eljövetele fog
hozni a zsidó nemzet számára. Jézus azonban Ésaiás jövendölésére hivatkozott,
és megkérdezte, hogy mit jelentenek azok az írások, amelyek Isten Bárányának
szenvedésére és halálára mutatnak.
A doktorok kérdésekkel fordultak hozzá, és elámultak
válaszain. Gyermeki alázattal ismételte az Ige szavait, és olyan mélységes
dolgokat tárt föl, amelyről a bölcseknek fogalmuk sem volt. Ha a rabbik követik
a bemutatott igazságot, ez akkoriban vallási reformációt eredményezett volna.
Mélységes érdeklődés ébredt volna a lelki dolgok iránt, és amikor Jézus
megkezdte szolgálatát, sokan föl lettek volna készülve fogadására.
Mai Bibliai szakasz: Máté
5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mikor volt utoljára,
hogy igazi örömöt tapasztaltál? Mi okozott igazi boldogságot neked?
Jézus a Hegyi beszédet
a boldogmondások listájával kezdi. Hogyan magyarázod ezt: Boldog vagy, ha
sírsz? Boldog vagy, ha szegénységben élsz? Nem úgy tűnik, mintha lenne értelme.
Jézus a Hegyi beszédben
valóban radikális. Mikor Jézus ezekkel a szavakkal fejjel lefelé fordította a
Római Birodalom és a zsidó vallási elit politikai és társadalmi világát. A
Hegyi beszéd, amely Máté evangéliumának ötödik, hatodik és hetedik fejezetében olvasható,
Jézus királysága kiáltványának is nevezhető, az Ő kormányának törekvéseiről
szól. Más szóval Jézus azt mondja: „Ez olyan, mint a mennyek országa, mely
mindenkiért eljött erre a világra”.
Királyságában Jézus
bemutatja azokat a fogalmakat, amelyek látszólag ellentmondanak az emberi
természetnek, de éppen ezért olyan erős és olyan életet átalakító erejű a Hegyi
beszéd. Életünk legmélyebb, legrejtettebb szegleteit érinti.
Jézus hordozza a
fájdalmainkat, bánatunkat és a minket ért rossz bánásmódot, ezeket felválthatja
annak az öröme, hogy Jézus velünk van. Talán a legjobb példa Jézust követőinek
az élete. Amikor Pált és Silást súlyosan megverték és börtönbe vetették, ők
akkor is énekeltek, imádkoztak és magasztalták az Istent (ApCsel 16: 23-25). Az
egyetlen magyarázat erre a Jézus iránti öröm a szívükben. Megértették az Isteni
uralom valódi értelmét, képesek voltak megtapasztalni ezt már itt a földön is.
Ez a Tőle való teljes függés örömét és a Benne való teljes hitet jelenti.
Napjainkban a Hegyi beszédet
tekintik a kereszténység legszebb nyilatkozatának, de így is nehéz gyakorolni
ezt. Nem csoda, ha Gandhi 1927-ben a ceyloni híres előadásában ezt mondta: „Sok
keresztény jut el a Hegyi beszéd megtagadásáig”. Más szóval megtagadjuk azt az
utat, melyről Jézus megmondja, hogy úgy kell élnünk.
Olvasd el újra Máté 5.
fejezetét és gondolkodj el azon, hogyan tudnád megélni a te életedben a Hegyi
beszédet.
Oleg Kostyuk
130. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
8. fejezetéhez
(január 28 - február 3.).
Mária és József szem
elől tévesztették Jézust. Érthetetlen – de igaz.
Ami még rosszabb, hogy
mennyire sok időbe telt nekik, hogy észrevegyék ezt. Csak akkor kezdték keresni
Őt, amikor már sötétedett. Nyilvánvalóan senki sem hiányolta Őt korábban. Három
nappal később találták meg, a templomban, a törvény tanítóinak lábainál ülve.
Szem elől téveszteni
Jézust könnyebb, mint gondolnád.
A legjobb törekvésünk
ellenére, valahol a telezsúfolt életünk egy rejtett zugába is kerülhet a
Megváltó. Néha sötétségre van szükségünk ahhoz, hogy észrevegyük, amit a
világosban nem láttunk. A sötétség képes arra, hogy eltávolítsa mindazt, ami
elterelte a figyelmünket, s ráébresszen arra, hogy szükségünk van Istenre.
Közvetlenül Isten jelenlétébe is hozhat minket.
Mózes a hegyoldalban, a
panaszkodó tömeg pedig lejjebb, a puszta talajon vert tábort. Jahve pedig
felhőbe és tűzbe burkolózva jelenik meg, hogy találkozzon népével, akik
rettegnek. Mózes azonban nem így tesz. „Távol álla azért a nép, Mózes pedig
közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.” (2Móz 20:21)
Ez olyan sötétség,
amely fényt lehel ki. Olyan sötétség, ahol Istent váratlan módon hallhatjuk.
„Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva
hallotok, a háztetőkről hirdessétek.” (Mt 10:27)
Mit súg Isten a füledbe
ebben a sötétségben?
Karen J. Pearson
Meridian/Parma
hetednapi adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése