Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 7. fejezet 928. nap
Miközben Jézus megpróbálta megérteni a dolgok értelmét,
föltárult előtte Isten szavának és műveinek jelentősége. Mennyei lények
kísérték, szent gondolatokkal foglalatoskodott. Amióta értelme nyiladozni
kezdett, folyamatosan növekedett lelki ajándékokban és az igazság ismeretében.
Jézushoz hasonlóan minden gyermek szert tehet a tudásra. Ha
megkíséreljük megismerni mennyei Atyánkat Igéje által, angyalok szegődnek
mellénk, értelmünk megnyílik, jellemünk tisztul és nemessé válik. Egyre jobban
fogunk hasonlítani Megváltónkhoz. A természet szépségét és nagyságát szemlélve
szeretetünkkel Isten felé fordulunk. Ha istenfélelem tölt be minket, lelkünk
megerősödik, és az Örökkévalóval lépünk kapcsolatba művei által. Ha ima által
közösségünk van Istennel, szellemi és erkölcsi képességeink fejlődnek. Ha a
lelkiekről elmélkedünk, lelki képességeink erősödnek.
Jézus élete összhangban volt Istennel. Gyermekkorában
gyermekként gondolkodott és beszélt, de a bűnnek nyoma sem homályosította el
benne Isten képmását. Mégsem volt mentes a kísértéstől. Názáret lakosainak
gonoszsága közmondásos volt. Nátánael kérdéséből világosan látszik, hogy
mennyire lenézték őket: "Názáretből támadhat-e valami jó?" (Jn 1:47).
Jézusnak olyan helyen kellett laknia, ahol jelleme próbára lett téve. Állandóan
őrködnie kellett, hogy megőrizze tisztaságát. Minden összeütközést vállalnia
kellett - amelyhez hasonlót mi is átélhetünk -, hogy példaképünk lehessen
gyermekségünkben, ifjúságunkban és felnőtt korunkban.
Sátán fáradhatatlanul küzdött, hogy legyőzze a názáreti
Gyermeket. Jézust kisgyermek korától mennyei angyalok őrizték, élete mégis
egyetlen hosszú küzdelem volt a sötétség hatalmai ellen. A sötétség fejedelmét
sértette és nyugtalanította, hogy van valaki a földön, akit a bűn nem
szennyezett be. Minden lehetőséget kihasznált, hogy Jézust tőrbe csalja. Senki
emberfiának, aki szent életet akar élni, nem kell olyan heves harcot folytatnia
a kísértések ellen, mint Megváltónknak.
Jézus szülei szegények voltak, és fáradságos napi munkával
keresték kenyerüket. A gyermek jól ismerte a szegénységet, az önmegtagadást és
a nélkülözést. Ezek a tapasztalatok védelmet jelentettek számára. Tevékeny
életében nem voltak haszontalan percek, amelyek rést nyitottak volna a
kísértésnek. Nem voltak céltalan órák sem, amikor rossz társaságba kerülhetett
volna. Amennyire csak lehetett, elzárta a kísértő útját. Sem nyereség vagy
élvezet, sem dicséret vagy bírálat nem vehette rá arra, hogy rosszat tegyen.
Bölcs volt, hogy felismerje a gonoszt, és erős, hogy ellenálljon neki.
Krisztus volt az egyetlen bűntelen személy, aki valaha a
földön élt, jóllehet csaknem harminc évig lakott Názáret gonosz lakosai között.
Ez a tény megszégyeníti azokat, akik úgy gondolják, hogy a szeplőtlen élet
megvalósítása környezetüktől, szerencséjüktől vagy jólétüktől függ. Éppen a
kísértés, a szegénység, a viszontagságok nevelő hatására van szükség ahhoz,
hogy a tisztaság és az állhatatosság kifejlődjék.
Jézus otthona lenézett hely volt, de Ő hűségesen és örömmel
viselte a háztartás terheinek ráeső részét. Egykor az egeknek parancsolt,
angyalok boldogan teljesítették szavát - most pedig készséges szolga, szerető,
engedelmes fiú. Mesterséget tanult, és kétkezi munkát végzett Józseffel az
ácsműhelyben. A közönséges munkások egyszerű ruhájában rótta a kisváros utcáit,
amikor munkahelyére ment vagy jött onnan. Nem használta isteni hatalmát, hogy
csökkentse terheit vagy könnyítsen nehéz munkáján.
Jézus gyermek- és ifjúkorában dolgozott, ez értelmét és
testét is fejlesztette. Nem élt vissza fizikai képességeivel, hanem úgy élt,
hogy minden téren a legjobbat nyújthassa, és így tökéletesen megőrizze testi és
lelki erőit. Nem volt hajlandó tökéletlen munkát végezni, sőt szerszámait is
ennek megfelelően kezelte. Tökéletes volt munkásként is, mint ahogy tökéletes
volt mindenben jelleme. Saját példájával tanítja, hogy szorgalmasnak kell
lennünk, munkánkat pontosan és alaposan kell végeznünk, és az ilyen munkát meg
is becsülik. Az a gyakorlás, amely által a kéz hasznossá válik, és a fiatalok
megtanulják hordozni részüket az élet terheiből; fizikai erőt ad, és minden
képességet fejleszt. Mindenki találjon olyan elfoglaltságot, amely számára is
hasznos, és másokon is segít. Isten áldásul rendelte a munkát, de csak a
szorgalmas munkás talál rá az élet igazi szépségére és örömére. Isten
jóváhagyólag tekint azokra a gyermekekre és ifjakra, akik saját kötelességüket
örömmel végzik a háztartásban, és a terheket megosztják édesapjukkal és édesanyjukkal.
Az ilyen gyermekek otthonról kikerülve a társadalom hasznos tagjai lesznek.
Mai Bibliai szakasz: Máté
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Máté evangéliumának első 17 versén
általában gyorsan átfutunk, mert csak egy nevekből álló lista. Ulrich Zwingli,
az ismert reformátor azonban azt mondta: „Jézus családfája, amennyiben helyesen
értelmezik, a reformáció alapvető teológiáját avagy fő üzenetét tartalmazza”.
Sőt, Zwingli az első prédikációját is, 1519 januárjának első vasárnapján a
zürichi katedrálisban, Jézus családfájáról tartotta. A katedrális ajtajába
faragva még ma is látható a Jézus vérvonalában említett nők közül négy: Ráháb,
Ruth, Betsabé és Mária. Jézus családfája pont annyira lenyűgöző, mint a
protestáns reformáció volt.
Miért említi meg Máté szándékosan
ezeket a nőket Jézus családfájában? A listát Támárral kezdi, aki prostituáltnak
adta ki magát, hogy apósától, Júdától teherbe essen. Ő özvegyasszony volt, és a
zsidó szokás szerint a férje családjának kellett volna gondoskodnia róla. Júda
azonban megtagadta tőle azt, ami jogosan járt volna neki (lásd: 1Móz 38:1-30).
Amikor Júda rájött, hogy a menye félrevezette, nem gerjedt haragra, épp
ellenkezőleg, ezt mondta: „Igaza van
velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához" (1Móz 38:26).
Ráháb egy pogány nő volt és
prostituált. Mégis elrejtett két zsidó kémet, ezzel mentve meg az életüket
(Józs 2:1-21). A zsidó hagyomány igaz nőként tartja számon, amiért megmentette
ezeket az embereket. Még fontosabb az, hogy egyenesági felmenője volt magának
Dávid királynak.
Egy egész könyv szól a Bibliában
Ruthról, akit annak ellenére, hogy pogány volt, igaznak tartottak, és Dávid
király ükanyja volt.
Máté nem nevezi meg Betsabét, a
másik egyenesági felmenőt. Pusztán kijelenti, hogy annak az Uriásnak volt a
felesége, akit Dávid szándékosan küldött a frontvonalba harcolni, hogy ott
elessen. Annak ellenére, hogy Uriás pogány volt, a Szentírás egyértelműen
kijelenti, hogy hű és igaz volt Dávidhoz és Istenhez (2 Sám 11:1-27). Jézus
családfájában Betsabé is pogányként van feltüntetve.
Nem nehéz észrevenni e két nő két
közös tulajdonságát: (1) pogányok voltak, vagy pogányokkal éltek házasságban,
(2) igen rossz hírük volt. Mégis mindketten szerepelnek a királyok és
végeredményben a Királyok Királyának családfájában.
Máté annak leírásával fejezi be a
családfát, hogy Mária életet adott Jézusnak, a Királynak, aki annyira
megbocsátó, hogy az ősei között helyük van pogányoknak és rossz hírű embereknek
is.
Oleg Kostyuk
műsorvezető, Kereszt-Kapcsolat
Hope Channe
129. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
6-7. fejezeteihez
(január 21-27.).
A Jézus élete hatodik
és hetedik fejezetei Jézus születését és gyermekkorát tárgyalják.
Ami számomra legjobban
kitűnik Jézus születésével kapcsolatban, az az, hogy idegenek, napkeleti
bölcsek keresték az Ő jelét, a csillagát, és meg is találták. Csodás kincseket
szedtek össze a vagyonukból, egy királynak megfelelőeket, felnyergelték állataikat
és jöttek, keresvén az új uralkodót. Emellett a sok figyelem és érdeklődés
mellett, ami a nagyszerű Király keresésére irányult, azt hihetnénk, hogy Izrael
gyermekei, akiknek birtokában volt az összes prófécia és ígéret, éberek voltak,
és figyeltek Sajnálatos módon azonban ők aludtak, és nem vették észre a tényt,
hogy Jézus megszületett, míg akár idegenek is Őt keresték.
Sajnos ez igaz a mi
napjainkra is. Néha az idegen az, aki a legőszintébben keresi Jézust, hogy
megismerje békéjét, míg azok, akik a templomokban ülnek, biztosra veszik Őt és
mellőzik. Időt kell eltöltsünk imádságos merengésben erről, és megvizsgálnunk
lelkiismeretünket.
A hetedik fejezettől,
amely már Jézus gyerekkoráról is szól, azt olvashatjuk, hogy különleges, kedves
és szorgalmas volt. Önfeláldozó szeretete jelenik meg abban, ahogyan önként
adott mások számára. A munkabeli kiválósága rendkívüli módon ösztönző lehet
mindannyiunk számára.
Legyen imánk, célunk,
és fáradozásunk, hogy kövessük az Ő tökéletes példáját!
Benjamin Burkhardt
gyülekezeti presbiter
Hermiston hetednapi
adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése