Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 28. fejezet 1399. nap
28.
A fáradozás és megpróbáltatás napjai
Efézus több mint három éven át volt az apostol
munkásságának központja. A gyülekezet, melyet ezen a helyen alapított,
virágzásnak indult. Az evangélium innen terjedt el, messze Ázsia tartományain
túl, úgy a zsidók, mint a pogányok között.
Az apostol azonban már egy idő óta hosszabb misszióutat
vett tervbe. "Elvégezé Pál magában, hogy Maczedóniát és Akháját eljárván,
Jeruzsálembe megy, mondván: Ott létem után Rómát is meg kell nekem
látnom". Ezen tervvel kapcsolatban "elküldvén pedig Maczedóniába
kettőt azok közül, kik néki szolgálnak vala, Timótheust és Erőstust." Ő
maga ellenben elhatározta, hogy pünkösd utánig Efézusban marad, mert
észrevette, hogy a műnek még szüksége van jelenlétére. Azonban csakhamar olyan
esemény jött közbe, mely elutazását siettette.
Évente egyszer Diána istennő tiszteletére nagy ünnepséget
rendeztek Efézusban, mely nagy embertömegeket vonzott ide a tartomány minden
részéből. Ezen idő alatt fényes külsőségek és pompa kíséretében végezték a
szertartásokat.
Ez az ünnepség nagy próbát jelentett azok részére, akik
csak nemrégen tértek meg. A hívők csoportja, amely Tyrannus iskolájában gyűlt
össze, szinte zavaró hangként hatott az ünnepi kórusban és ezért gúnnyal és
szidalmakkal illették őket. Az apostol működése súlyos csapást mért a pogány
bálványtiszteletre; s ez a nemzeti ünnepen részt vevők számának csökkenésében
és az ellanyhult lelkesedésben is észrevehető volt. Tanainak befolyása sokkal
messze hatóbb volt, nem korlátozódott csupán a megtért hívőkre. Sokan annyira
felvilágosodtak, hogy pogány isteneikben többé már nem bíztak; bár még nem
vallották nyíltan az új tanokat.
Más okok is hozzájárultak az elégedetlenkedéshez. Efézusban
nagyszabású és jövedelmező kegyszer-kereskedelem alakult ki. Kicsiny oltárokat
és szobrokat gyártottak, melyek a templomot, illetve Diána istennőt ábrázolták.
Ezek a kegyszer-iparosok és kereskedők egyszerre észrevették, hogy bevételük
megcsappant és ezt a kellemetlen változást Pál működésének tulajdonították.
Demeter, aki ezüst oltárokat készített, összehívta
szaktársait és így szólt hozzájuk: "Férfiak, tudjátok, hogy ebből a
mesterségből van a mi jólétünk. Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál
nemcsak Efézusban, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván,
elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyek kézzel
csináltatnak. Nemcsak az a veszély fenyeget bennünket, hogy ez a mesterség
tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe
vétetik, és el is vesz az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ
tisztel." Ezek a szavak nagy izgalomba hozták a hallgatóságot; "...és
haraggal megtelének, kiállnak vala: mondván: Nagy az efézusi Diána!"
Mai Bibliai szakasz: Bírák
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Józsué halála utáni korszak
egészen jó kezdet volt Izrael életében. Istent keresték, Őt kérdezték meg
döntésük előtt. „Ki menjen legelőször
közülünk…?” Júda és Simeon hűségesek voltak. A következő kifejezés azonban
az első fejezet másik fontos témájául szolgál: „nem űzték ki”. Ez nagyon messze állt Isten szándékától, mert az Úr
akarata az volt, hogy a kánaánitákat maradéktalanul távolítsák el. A 27-28.
versben ezt olvashatjuk: „… a
Kananeusoknak tetszett ott lakni azon a földön. … Izráel adófizetőjévé tette a
Kananeust; de elűzni nem űzte el”. Izrael elbukott azon a területen, hogy
nem engedelmeskedett teljes mértékig Istennek, és ez azzal a szomorú
következménnyel járt, hogy Isten iránti szeretetük egészen a szívük mélyéből
tűnt el.
Amint ezt a fejezetet olvasom, lelkünk négy
ellensége jut eszembe, amelyeket Isten teljesen ki akar ütni belőlünk: a vádló
lelkületet, a gyűlölködést, a kapzsiságot és az irigységet. Mind a négy
ellenség az énünket ülteti szívünk trónjára. A vádoló lelkület így szól:
„Tartozol nekem, és meg kell fizetned azért, amit tettél!”; a gyűlölködés így:
„Az enyém vagy, és uralkodom rajtad!”; a kapzsiság így: „Többel tartozom
magamnak, mint amennyim van!”; az irigység pedig így: „Isten több áldással
tartozik nekem, hiszen másokhoz viszonyítva kevesebbet kapok!” Lehet, hogy ezen
ellenségek mindegyike felett részleges győzelmet aratunk Isten segítségével, és
egy-egy rövid időre elenyésző lesz hatalmuk életünkben. Ám ha engedjük, hogy
tartósan ott maradjanak lelkünkben, az olyan, mintha földünkön hagynánk a
kánaánitákat – szaporodni és erősödni fognak, akár a rák, és lelki életünk
ugyanolyan változékony és ingadozó lesz, mint Izrael nemzete a Bírák korában.
Minden esetben Istent állítjuk félre, és énünk kerül a trónra.
Brennon
Kirstein
197. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 28-29. fejezeteihez (május 12-18.).
„Istenbe vetett hittel,
mint harci vértezetükkel s az Ő igéjével, mint harci fegyverzetükkel
egyszersmind olyan benső erőt nyernek, amellyel az ellenség minden támadását
eredményesen visszaverhetik.”
Pál apostol sok
megpróbáltatáson ment keresztül, amikor a hitre jutásban és hitük
megerősítésében segítette azokat, akik újólag jutottak el a Krisztusban való
hitre. Pál buzgósága Isten Igéjének terjesztésében nem egy könnyen járható út
volt. A Krisztusban hívők manapság is sok kísértéssel találkoznak mindabban,
amit a világ felajánl nekik. A bűnös emberi természet miatt nagyon könnyű
eltévelyedni Isten ösvényéről.
„Sátán állandóan arra
törekszik, hogy bizalmatlanságot, elidegenülést és gyűlöletet hintsen el Isten
népe között.” A gonosz azt keresi, hogyan tudja Istentől eltávolítani az
embereket. A mai nemzedék számára különösen könnyű eltévelyedni az egyháztól, a
globalizálódó világnak köszönhetően. A közösségi média és az internet
információk garmadáját kínálja azoknak, akik meg akarják kérdőjelezni Isten
szavát. Ha szívünket és lelkünket teljesen átadjuk neki, akkor képesek leszünk
a világ kísértéseinek ellenállni. Ha Istentől kérünk vezetést, Ő vezetni fog
minket, épp úgy, ahogyan Pál apostol vezette az új hívőket. Isten azt akarja,
hogy keressük az Ő könyörületességét és kegyelmét; azt akarja, hogy tudjuk,
sosem mond le rólunk. Isten irántunk való múlhatatlan szeretete folytonos
oltalmában és gondoskodásában ölt testet.
Jare-anne Maratas
Parkview Adventista
Akadémia
Lacombe, Alberta,
Kanada
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés