Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 28. fejezet 1400. nap
Ennek a beszédnek gyorsan híre terjedt. "És betelék az
egész város háborúsággal." Keresték Pált, de nem tudták megtalálni.
Hittestvérei, amikor látták, hogy veszély fenyegeti, sürgősen eltávolították.
Isten elküldte angyalait az apostol védelmére; vértanúságának ideje még nem érkezett
el.
Mivel a csőcselék nem tölthette ki dühét Pálon, megragadták
"Gájust és Aristárkhust, kik Maczedóniából valók és Pálnak útitársai
valának"; ezekkel "egyakarattal a színházba rohanának".
Pál rejtekhelye nem volt messze innen; így csakhamar
értesült szeretett testvérei veszedelmes helyzetéről. Saját biztonságára nem
gondolva, azonnal a színhelyre akart sietni, hogy a zendülőkhöz szóljon;
azonban "nem eresztették őt a tanítványok." Gájus és Aristárkhus nem
volt a sóvárgott zsákmány; ezért nem is fenyegette őket komoly veszély. Ha
azonban megpillantanák az apostol sápadt és gondterhelt arcát, félő, hogy a
csőcselék legféktelenebb szenvedélyei törnének ki, úgyhogy emberi számítás
szerint élete menthetetlen volna.
Pál mégis izzott a vágytól, hogy az igazságot ilyen nagy
tömeg előtt megvédelmezze; azonban a színhelyről érkező figyelmeztető üzenet
visszatartotta. "És az ázsiai főpapok közül is némelyek, kik barátai
valának néki, küldvén ő hozzá, kérék, hogy ne menjen a színházba."
A nyugtalanság ott folyton-folyvást nőtt. "Már most ki
egyet, ki mást kiáltoz vala, mert a népgyűlés összezavarodott volt és a többség
nem tudta, miért gyűltek össze." Az a tény, hogy Pál és néhány kísérője
héber származású volt, a zsidókat arra késztette, hogy világosan bebizonyítsák,
hogy nincs semmi közösségük ő vele, sem művével. Felkérték tehát egyik
tagjukat, hogy tisztázza az ügyet a nép előtt. Alekszándert választották tehát,
a kézmívest, akit Pál később úgy említ, mint aki sok bajt okozott neki. (2.
Tim. 4, 14.) Alekszánder kiváló szónoki tehetséggel rendelkezett; minden erejét
felhasználta tehát, hogy a nép haragját kizárólag Pálra és társaira terelje.
Amikor azonban a tömeg megtudta, hogy Alekszánder zsidó, őt félretaszítva,
egyetlen felkiáltásban tört ki, "mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy
az efézusi Diána!"
Végül teljesen kimerülve, elhallgattak; mire rövid nyugalom
állott be. Ekkor a városi jegyző, hivatásának méltóságával magára irányította a
tömeg figyelmét. Elfogadta álláspontjukat, s kimutatta előttük, hogy a
lázadásra semmi okuk sincsen. Józanságukra hivatkozva, így szólott:
"Efézusbeli férfiak, ugyan kicsoda az az ember, aki ne tudná, hogy Efézus
városa a nagy Diána istenasszonynak és a Jupitertől esett képnek templomőrzője?
Mivelhogy ezért ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy
megcsendesedjetek, és semmi vakmerő dolgot ne cselekedjetek. Mert ide hoztátok
az embereket, kik sem nem szentségrontók, sem a ti istenasszonyotok ellen
káromlást nem szóltak. Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó mesterembereknek
valaki ellen panaszuk van, törvényszékek vannak, és tiszttartók vannak;
pereljenek egymással. Ha pedig egyéb dolgok felől van valami panasztok, a
törvényes népgyűlésen majd elintéztetik. Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk
a mai napért, mivelhogy semmi ok sincs, amellyel számot tudnánk adni ezért a
csődületért. És ezeket mondván, feloszlatá a gyűlést."
Mai Bibliai szakasz: Bírák
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Bírák könyvében egy
látszólag vég nélküli körforgás figyelhető meg: elfordulás Istentől, ellenséges
fosztogatás, sírás Istenhez segítségért, Istentől jövő megszabadítás, végül
visszatérés a makacs útra. Hogy milyen gyakran fordul vissza ez a
körforgás az eredeti önző utakra, és ismétli meg önmagát az életemben,
szégyellem beismerni! Túl gyakran fordul elő, hogy amikor a mai idők „Baáljainak”
csábítására hallgatva énemet szolgálom, akkor nem veszem a fáradságot, hogy
megálljak, és aktívan számot adjak Isten irántam való hűségéről. A kísértésnek
az a lényege, hogy egy adott pillanatban azonnal kielégítse a szükségleteket,
és elfeledtesse velem, mit tett Isten az életemben. Izrael nem állt meg, hogy felidézze,
milyen hűséges volt hozzájuk Isten, amikor kihozta őket Egyiptomból, mannát
hullatott nekik minden nap végig a sivatagban, s hatalmával bevette Jerikót. Az
új generációnak mindezek csak a letűnt korok régi történetei voltak. Mózes és
Józsué meghaltak. Az akkor volt, most ez van.
Az új nemzedék számára
a valóság a következő volt: élet egy nagy lehetőségekkel teli földön,
viszonylagos nyugalom, tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ugyan miért harcoljanak
tovább? Hasonlóképpen, amikor beengedünk életünkbe olyan dolgokat, amikre
vonatkozóan Isten azt parancsolta, hogy teljesen irtsuk ki, akkor azok
tövisként lesznek oldalunkban, mert azzá válnak, ahogy Ő előre megmondta (Bír
2:3). Ha engedjük, hogy ellenségeink – az önzés és énközpontúság –
megerősödjenek, azok végül elpusztítanak minket. Téged milyen „Baál” csábít
imádatra?
Brennon
Kirstein
197. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 28-29. fejezeteihez (május 12-18.).
„Istenbe vetett hittel,
mint harci vértezetükkel s az Ő igéjével, mint harci fegyverzetükkel egyszersmind
olyan benső erőt nyernek, amellyel az ellenség minden támadását eredményesen
visszaverhetik.”
Pál apostol sok
megpróbáltatáson ment keresztül, amikor a hitre jutásban és hitük
megerősítésében segítette azokat, akik újólag jutottak el a Krisztusban való
hitre. Pál buzgósága Isten Igéjének terjesztésében nem egy könnyen járható út
volt. A Krisztusban hívők manapság is sok kísértéssel találkoznak mindabban,
amit a világ felajánl nekik. A bűnös emberi természet miatt nagyon könnyű
eltévelyedni Isten ösvényéről.
„Sátán állandóan arra
törekszik, hogy bizalmatlanságot, elidegenülést és gyűlöletet hintsen el Isten
népe között.” A gonosz azt keresi, hogyan tudja Istentől eltávolítani az
embereket. A mai nemzedék számára különösen könnyű eltévelyedni az egyháztól, a
globalizálódó világnak köszönhetően. A közösségi média és az internet
információk garmadáját kínálja azoknak, akik meg akarják kérdőjelezni Isten
szavát. Ha szívünket és lelkünket teljesen átadjuk neki, akkor képesek leszünk
a világ kísértéseinek ellenállni. Ha Istentől kérünk vezetést, Ő vezetni fog
minket, épp úgy, ahogyan Pál apostol vezette az új hívőket. Isten azt akarja,
hogy keressük az Ő könyörületességét és kegyelmét; azt akarja, hogy tudjuk,
sosem mond le rólunk. Isten irántunk való múlhatatlan szeretete folytonos
oltalmában és gondoskodásában ölt testet.
Jare-anne Maratas
Parkview Adventista
Akadémia
Lacombe, Alberta,
Kanada
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés