Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 30. fejezet 1412. nap
Az apostol azután a korinthusi testvérek figyelmét a
feltámadás hajnalának diadalmas virradatára irányította, amikor is az Úr az
összes elszunnyadt szenteket feltámasztja, hogy ezentúl örökké Vele éljenek.
"Ímé titkot mondok néktek" - magyarázta: "Mindnyájan ugyan nem
aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az
utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak
romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test
romolhatatlanságot öltsön magára és e halandó test halhatatlanságot öltsön
magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó
halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva:
Elnyeletett a halál diadalra. Halál! Hol a te fullánkod! Pokol! Hol a te
diadalmad!?... De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk
Jézus Krisztus által."
Dicső diadal vár a hűséges hívőkre! Az apostol tudatában
volt a korinthusi hívők szükségleteinek és lehetőségeinek. Igyekezett szemük
elé tárni azt, ami kiemel az önzésből és az érzékiségből, az életet pedig a
halhatatlanság reménye által megdicsőíti. Komolyan felhívta őket, hogy hűek
maradjanak magasztos elhivatásukhoz Krisztusban. "Azért szerelmes
atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában
mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban."
Így az apostol igen határozott és megkapó módon igyekezett
helyreigazítani azokat a téves és veszélyes eszméket, szokásokat, melyek a
korinthusi gyülekezetben lábra kaptak. Egyszerűen, határozottan, de nagy
szeretettel beszélt lelkükre. Intései és feddései által Isten trónjáról áramló
fény világított rájuk, hogy megláttassa velük rejtett bűneiket, melyek életüket
beszennyezték. De vajon milyen benyomást keltenek szavai és hogyan fogadják
azokat?
Miután Pál elküldte a levelet, aggodalmak fogták el, hogy
intelmei esetleg nagyon is megsebzik azokat, akiken segíteni akart. Remegett az
esetleges további elhidegüléstől és néha szerette volna visszavonni szavait.
Aki, hasonlóan az apostolhoz, már szívén hordozta kedves gyülekezeteit vagy
intézményeit, legjobban meg tudja érteni levertségét, önvádjait. Isten azon
szolgái tudnának munkájuk hasonló tapasztalatairól beszélni, akik jelenleg
művének terheit hordozzák; tudnának arról a küzdelemről és aggasztó gondokról
beszámolni, melyek a nagy apostol életét kitöltötték. Hiszen már a gyülekezeti
viszályok is nagy teherként nehezedtek reá. Akikre bizalommal tekintett,
akiktől megértést és segítséget várt, csak hálátlansággal és árulással
fizettek. Kénytelen volt tehát, a veszély felismerése után, azokat a
gyülekezeteket, melyek eltűrték a bűnt és az igazságtalanságot, a legélesebben
és leghatározottabb hangon figyelmeztetni és meginteni. Ugyanakkor még az az
aggodalom is bántotta, hogy esetleg túl szigorú volt hozzájuk. Remegve és félve
várta a híreket, hogy üzenete milyen fogadtatásban részesült.
Mai Bibliai szakasz: Bírák
14
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet elénk tárja Sámson jellemét, és
megalapozza egész további életének történetét. Sámsont indulatai vezérlik,
testileg erős ugyan, de lelkileg gyenge. A szándéka, hogy egy filiszteus nőt
vegyen feleségül, ellenkezik mind szülei kívánságával, mind a bibliai
törvénnyel, mind a saját, Istennek szentelt nazír státuszával. Sámsonnak
azonban ezek az áldások mind nem számítanak, csak az érdekli, ami a szemének
tetszik (3. vers).
Isten már születésétől fogva olyan szabályrendszert adott Sámson életébe,
ami fegyelemre és önuralomra tanította őt. Egy olyan személy számára, aki elég
erős volt ahhoz, hogy puszta kézzel széttépjen egy vadállatot (6. vers), a
mértékletesség és az önuralom elmulaszthatatlanul megtanulandó leckék voltak.
Ennél is fontosabb azonban, hogy Izrael bírájaként és megszabadítójaként Sámson
népének lelki vezetője volt. Míg mindenki úgy tett, ahogy saját maga jónak
látta, addig Sámsonnak úgy kellett tennie, ahogy azt Isten jónak látta és
egyesítenie kellett Izraelt az Úrért. Sajnos éppen szemek kívánsága miatt („Láttam ... egy nőt”), bukik el már első
alkalommal elhívásának teljesítésében.
Az Úr mégis Sámson által viszi véghez akaratát, szolgájának gyenge jelleme ellenére is. Az Úr Lelke kétszer is rászáll, és erőt ad
neki bámulatos tettek véghezvitelére. Ez, a Sámson és a filiszteusok közti,
kezdeti összetűzés előrevetíti azokat az eseményeket, amik által az Úr a
szabadításról gondoskodik az Ő népe számára. Sámson törvénytelen bizalmaskodása
a filiszteusokkal azonban végül a saját vesztét okozza majd.
Istennek célja van az életünkkel. Sámson tudatában volt a saját
elhívásának, de ez a tudat nem befolyásolta abban életvitelében. Mennyivel
többet tudott volna Isten Sámsonon keresztül elérni, ha úgy dönt, hogy
alárendeli akaratát Urának! Nekünk is megvan ez a döntési lehetőségünk ma: a
szenvedélyeink rabjai legyünk, vagy engedjük Istent, hogy szent edényekké
formáljon bennünket Szentlelke számára.
Justo E. Morales
198. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 30. fejezeteihez (május 19-25.).
Az utóbbi két hétben
többszöri alkalommal ki- bejárkáltam a kórházba. Nem, nem vagyok beteg, hanem a
100 éves apukám, aki velünk lakik, csúnyán elesett néhány hete és ezt követően
tüdőgyulladás alakult ki nála. Szóval, nem éppen az ő napjai voltak mostanában.
Be szoktam vinni a
kedvenc ételeit (a kórházi étel elég rossz), megmasszírozom a lábát, és a
mennyről beszélek neki. Apám mindennél jobban akar találkozni Jézussal! Nem
tudjuk, meddig fog még élni, azonban békében van, mert „futását elvégezte, a
hitet megtartotta”, és tudja, hogy eltétetett néki az igazság koronája.
Talán egyikőtök sem 100
éves, és nincsen kórházban életveszélyes betegséggel, azonban hívőként mi
mindannyian az örök életért folytatott versenyben vagyunk. És „a verseny végén
senki sem csalódik. Aki a követelményeknek eleget tett, aki komoly és kitartó,
nem marad le a sikerről.”
Ne fáradjunk el tehát a
jónak cselekvésében, hanem legyük állhatatosak az utolsó földi lélegzetünkig.
„Aki meg is erősít titeket mindvégig.” (1Kor 1:8) Micsoda ígéret!
Cindy Tutsch
Társigazgató
Ellen G. White Intézet
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés