Higgyeztek az Ő prófétáinak - május 9 - CSÜTÖRTÖK - Józsué 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 27. fejezet 1396. nap

27. Efézus

Mialatt Apollós Korinthusban munkálkodott, Pál betartva ígéretét, visszatért Efézusba. Rövid látogatást tett Jeruzsálemben, kevés időt töltött Antiókhiában, egykori működésének színhelyén. Innen "Kis-Ázsián általmenve, eljárván Galáczia tartományát és Frigiát" (Apcs. 18, 23.), meglátogatta azokat a gyülekezeteket, amelyeket alapított, és erősítette a tanítványok hitét.

Az apostol napjaiban Kis-Ázsia nyugati része, Róma ázsiai tartományaként volt ismeretes. Fővárosa Efézus, jelentős kereskedelmi gócpont volt. Kikötőjében számos kereskedelmi hajó horgonyzott és utcáin a világ minden tájáról odasereglett emberek tarka tömege nyüzsgött. Korinthushoz hasonlóan, sokat ígérő misszióterületnek mutatkozott.

A zsidók, akik abban a korszakban az egész civilizált világon szétszórtan éltek, általánosan várták a Messiás jövetelét. Amikor Keresztelő János prédikált, az évenkénti ünnepekre feljött zsidók közül sokan kimentek a Jordán partjára, hogy meghallgassák. Ott hallották, amint hirdette Jézust, a megígért Messiást, és ezt az üzenetet azután elvitték a világ minden részébe. A gondviselés ily módon készítette elő az apostolok tevékenykedésének útját.

Amikor Pál Efézusba érkezett, tizenkét testvért talált ott, akik Apollóshoz hasonlóan Keresztelő János tanítványai voltak és ugyancsak hozzá hasonlóan, Krisztus missziójáról is ismerettel bírtak. Nem voltak ugyan olyan tehetségesek, mint Apollós, azonban hasonló őszinteséggel és hittel igyekeztek arra, hogy elnyert ismeretüket terjesszék.

Ezek a testvérek mit sem tudtak a Szentlélek munkájáról. Amikor Pál megkérdezte őket, vettetek-e Szentlelket, azt felelték: "Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy vagyon-é Szent Lélek." "Mire keresztelkedtetek meg tehát?" kérdezte tovább Pál - amire így válaszoltak: "A János keresztségére."

Az apostol ezután elébük tárta azokat a nagy igazságokat, amelyek a keresztény reménységének alapjai. Beszélt nekik Krisztus földi életéről és csúfos, szégyenletes haláláról. Elmondotta, miként törte át az Élet Ura a sír korlátait és feltámadt, mint a halál legyőzője. Elismételte előttük az Üdvözítő parancsát, melyet tanítványainak adott: "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében." (Máté 28, 18. 19.) Majd beszélt nekik Krisztus ama ígéretéről, hogy elküldi hozzájuk a Vigasztalót, akinek ereje által hatalmas jelek és csodák történnek. Vázolta azt is, hogy ez az ígéret milyen dicsőségesen teljesedett be pünkösd napján.

Élénk érdeklődéssel, hálás csodálattal és nagy örömmel hallgatták a testvérek az apostol szavait. Hitben felfogták Krisztus engesztelő áldozatának csodálatos igazságát és elfogadták Megváltójuknak. Azután megkeresztelkedtek Jézus nevében, és amikor Pál "reájuk vetette kezét" elnyerték a Szentlélek keresztségét is, ami képesítette őket, hogy más népek nyelvén szóljanak és prófétáljanak. Ily módon készültek fel, hogy misszionáriusokként működjenek Efézusban és környékén; majd Kis-Ázsiába is kimenjenek hirdetni az Evangéliumot.

Az az alázatos, tanulékony és készséges lelkület, melyet ezen férfiak magukban kifejlesztettek, alkalmassá tette őket arra, hogy a misszióterületre kimenjenek. Példájuk nagyon értékes tanulság minden keresztény számára. Sokan a lelki életben csak igen csekély haladást tesznek, mivel magukról sokkal többet tartnak, minthogy tanulónak beállnának. Megelégszenek Isten Igéjének felszínes ismeretével; s mivel sem hitükön, sem szokásaikon változtatni nem akarnak, nem is fáradoznak nagyobb világosság elnyeréséért.

Ha Krisztus követői komolyan törekednének bölcsességre, az igazság olyan kincséhez jutnának, amelyről mind ez ideig halvány sejtelmük sem volt. Aki teljesen átadja magát Istennek, azt isteni kéz vezeti. Ha még oly alacsony származású és látszólag tehetségtelen is valaki, de ha szeretetteljes és bizakodó szívvel engedelmeskedik az isteni akarat minden intésének, akkor tapasztalni fogja, hogy erői megtisztulnak, nemesednek, megelevenednek és tehetségei fokozódnak. Ha értékeli az isteni bölcsesség tanításait, akkor az Úr szent feladatot bíz reá. Képességeket nyer arra, hogy életét Isten dicsőségére és a világ áldására szentelje. "A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket." (Zsolt. 119, 130.)

Sokan ma is éppoly tudatlanok a Szent Léleknek az emberi szívben végzett munkája felől, mint voltak az akkori hívők Efézusban; Isten Igéje pedig egyetlen igazságot sem tanít világosabban, mint ezt. Próféták és apostolok tárgyalták ezt a kérdést. Krisztus maga irányítja figyelmünket a növényvilágban látható fejlődésre, hogy ezzel Lelke működését szemléltesse a lelki élet kialakulásánál. A szőlőtő gyökeréből áradó nedv szétoszlik a vesszőkben, fenntartja a növekedést, létrehozza a virágzást és gyümölcstermést. Ez áll a Szentlélek életadó erejére is; az Üdvözítőből fakad, áthatja a lelket, újjászül; megtisztítja szándékainkat és hajlamainkat. Még a gondolatokat is alárendeli Isten akaratának és alkalmassá teszi az embert arra, hogy szent cselekedetek dicső gyümölcseit érlelje.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 22

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+22&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+22&version=NT-HU

A léviták, akiknek nem adtak saját törzsi területet, eljöttek Eleázárhoz, a főpaphoz Silóba, és emlékeztették őt arra, hogy az Úr azt mondta Mózesnek: Izráel fiai adjanak városokat és azokhoz tartozó legelőket a lévitáknak és családjaiknak, hogy legyen hol lakniuk. Így az Úr parancsolata szerint (3. vers) ez meg is történt.

Mivel a léviták voltak az emberek lelki vezetői, a városok és a legelők, amelyeket kaptak, szétszórtan helyezkedtek el a törzsek között. Összesen  48 várost és azokhoz tartozó legelőt kaptak a léviták és családjaik. Utána az Úr nyugalmat adott az izraelitáknak mindenhol a földjeiken, ahogy megígérte az ő atyáiknak és „senki sem tudott megállni velük szemben ellenségeik közül. Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izráel házának tett. Minden beteljesedett” (Józs 21:45 – új prot. ford.).

Isten gondoskodik rólunk és családunkról, és az Ő ígéretei biztosak. Bár talán lehetnek nehézségeink, Ő nem hagy el, és nem felejt el minket. Habár vannak nehézségeink ezen a világon, de a mennyei Kánaán határán állunk; Isten ígéretei be fognak teljesedni, és nyugalmunk lesz mindörökké.

Ralph Neall  

 

196. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  26-27. fejezeteihez (május 5-11.).

Apollós és Pál között verseny kerekedett, és ez ártalmas hatással bírt a korinthusi gyülekezet egészséges növekedésére. Sem Pál, sem Apollós nem támogatta a kivételezést, valójában Pál szenvedélyesen szólt is ellene. De a gonosz feltételezése és a féltékenység megtették a munkájukat, nehézzé téve Pál számára, hogy a korinthusi megtérteknek a megváltás mélyebb titkait tanítsa.

Ezt a szituációt könnyen alkalmazhatjuk a mi időnkre is. Ha Pál a mi gyülekezetünkben tanítana, nyitottak lennénk-e, hogy megértsük, és megtanuljuk a Szentlélek mélyebb dolgait, vagy túlságosan is el lennénk veszve a helyi és globális egyházpolitikában ahhoz, hogy teljes szívvel válaszoljunk a Lélek késztetésére, hogy hasson a szívünkre az Írás mélyebb megértésével?

Mindannyiunk számára van munka, amire Isten elhívott minket. "Ne legyen barátságtalan bírálat, sem más munkájának lebecsülése, sem pártokra szakadás! … Egyik se akarjon bíróként felülkerekedni, tiszteletlenül beszélve munkatársairól, de ne bánjon velük alárendelt személyekként sem! Isten vezetésével mindenki végezze a reá bízott feladatot, a többiek pedig tiszteljék, szeressék és bátorítsák!”

Isten kegyelméből és az ő Szentlelke irányítása alatt egységes mozgalomként dolgozhatunk az Ő királyságáért!

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba