Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 30. fejezet 1408. nap
Az egykori versenyek résztvevői, minden önmegtagadásuk és
önmegtartóztatásuk mellett, még nem is lehettek biztosak győzelmükben.
"Nem tudjátok-é" - kérdezte Pál -, "hogy akik versenypályán
futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat?" Bármennyire
buzgón és komolyan fáradozott is valamennyi versenyfutó, a díjat mégis csak egy
kaphatta meg. Csak egyetlen kéz nyúlhatott a sóvárgott babérkoszorú után. Mily
gyakran megtörténhetett tehát, hogy valakit, aki a legnagyobb erőfeszítések
után kezét már-már a díj felé nyújthatta, az utolsó pillanatban versenytársa
előzte meg, s helyette magához ragadta a vágyva vágyott kincset!
A keresztényi élet harcában ez nem fordulhat elő. A verseny
végén senkit sem érhet kudarc, aki a követelményeknek mindenben megfelel.
Mindenki győzelmet arathat, ha komolyan igyekszik és kitartással harcol.
Nemcsak a gyorsé a futás, nemcsak az erős nyerhet csatát. A leggyengébb szent
éppúgy elnyerheti az örök élet dicsőséges koronáját, mint a legerősebb.
Mindenki győztes lehet, aki Isten kegyelméből alárendeli életét Krisztus
akaratának. Az élet minden viszonylatában gyakorlatilag megvalósítani az Isten
Igéjében lefektetett alapelveket, némelyek ugyan lényegtelennek tarthatják,
olyasminek, ami csekélység, ami figyelemre sem méltó. Azonban a kockán forgó
tétre való tekintettel semmi sem csekélység, ami segíthet vagy gátolhat. Minden
egyes cselekményünk súlyosan esik a latba, győzelemre vagy vereségre. Sőt a
jutalom, melyet a győztesek elnyernek, arányban fog állni buzgalmukkal,
komolyságukkal, amelyet a küzdelembe vetettek.
Az apostol önmagát olyan emberhez hasonlította, aki részt
vesz a versenyben és minden idegszálát megfeszíti, hogy elnyerje a jutalmat.
"Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra" - mondotta - "úgy
viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; hanem megsanyargatom testemet és
szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná
ne legyek." Maga Pál is szigorúan önmegtartóztató életet élt, hogy ne
fusson bizonytalanra, avagy csak találomra. Szava: "Megsanyargatom
testemet" - szó szerint annyit jelent, hogy minden vágyat, hajlamot és
szenvedélyt szigorú fegyelemmel le kell küzdeni.
Pál tartott attól, hogy míg másoknak prédikál, valahogy
maga méltatlanná ne váljék. Tudatában volt annak, hogy másokén való fáradozásai
mit sem segítenek rajta, ha azokat az alapelveket, amelyeket hitt és tanított,
életében meg nem valósítja. Társalgása, befolyása, lemondása saját vágyairól,
kell, hogy bizonyítsák, miszerint hite nem csupán szóbeszéd, hanem Istennel
való eleven, állandó összeköttetés. Egyetlen cél lebegett állandóan szemei
előtt, melyet komolyan igyekezett elérni: "Istentől való igazságot, a hit
alapján." (Fil. 3, 9.)
Pál meg volt győződve arról, hogy a gonosz ellen vívott
küzdelme egészen élete végéig tart. Állandóan szükségét érezte, hogy gondosan
ügyeljen magára, nehogy földi vágyak elnyomják lelki buzgalmát. Minden erejével
folyton küzdött természetes hajlamai ellen. Amellett tekintetét állandóan a
kitűzött célra irányította, melyet igyekezett el is érni, az Isten törvénye
iránti alázatos engedelmesség által. Szavait, szokásait, szenvedélyeit -
mindent Isten Lelkének uralma alá helyezett.
Mai Bibliai szakasz: Bírák
10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a
fejezetben láthatjuk, hogy Izrael bálványokat imádott, amikor pedig ellenségeik
elnyomták őket, akkor az Úrhoz kiáltottak segítségért (15. vers). Ám amikor az
elnyomás véget ért, akkor visszatértek a bálványimádáshoz. Könnyű ítélkeznünk
az izraeliták felett, és ezt mondanunk: „Hogyan tudták ezt folytatni, amikor újra
meg újra megtapasztalták Isten jelenlétét és megmentő tetteit?”
Igen, mi
magunk is ezt tesszük. Milyen gyakran segít ki minket Isten egy nehéz
helyzetből, és mi mégis visszatérünk ugyanazokhoz a bűnökhöz! Közülünk
mindenkinek van csapdája, bálványa, amelyek felé fordulunk, ahelyett, hogy
Istenhez kiáltanánk a munkánk folytatásához szükséges vigaszért, megnyugvásért
és erőért. Ám Isten ennél többet is szeretne tenni értünk. Meg akarja
változtatni az életünket. Őt nem érdeklik a hamis megbánások, amikor csak azért
fordulunk hozzá, mert nem szeretnénk elszenvedni tetteink következményeit. Ő új
szívet és új életet akar adni nekünk, csak úgy, mint más dolgokat is, amikre
szükségünk van.
Istennek számtalan lehetősége van arra, hogy lelki növekedést és
hitbeli tapasztalatokat adjon neked és nekem, és mindez nincs is beláthatatlan
távolságban tőlünk. Ám ezeket nem tudjuk felfedezni egészen addig, amíg igaz
megbánással ki nem tisztítjuk életünkből a bálványokat. Mi tart vissza, hogy
teljesen átadd magad Istennek? Elszomorítja Őt, ha valami elválasztja tőled, és
vissza kell tartania mindazt, amit szeretne érted tenni, pedig oly’ sok mindene
van, amit neked akar adni! Bízz Őbenne és lásd meg hatalmas kezét, ahogy
dolgozik életedben!
Brandy Kirstein
198. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 30. fejezeteihez (május 19-25.).
Az olvasmány még nem
jelent meg. Amikor megjelenik, azonnal közöljük
Ámen
VálaszTörlés