Higgyeztek az Ő prófétáinak - május 4 - SZOMBAT - Józsué 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 25. fejezet 1391. nap

Így írta le tehát Pál a gonosz hatalom ádáz munkálkodását, amely Krisztus eljövetele előtt a sötétség és üldöztetés hosszú évszázadain át folytatódik. A thessalonikai hívők mielőbbi szabadulást reméltek; most azonban intette őket az apostol, hogy bátran és Isten félelmében végezzék a rájuk váró munkát. Felszólította őket, hogy ne hanyagolják el kötelességeik teljesítését tétlen várakozásban. Az azonnali szabadulás izzó vágyakozását a mindennapi élet állandó lekötöttsége és az ellenállás, melybe ütköznek, csak annál fájdalmasabbá teszi. Pál ezért felhívta őket, hogy a hitben állhatatosak legyenek.

"Miért is atyámfiai legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok, Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben." "De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól. Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, amiket parancsolunk. Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra."

A hívők Istentől kapták feladatukat. Hűségesen kitartva az igazságban, közöljék másokkal is azt a világosságot, amelyet nyertek. Az apostol intette őket, hogy a jó cselekedetekben meg ne restüljenek. Utalt saját szorgalmára, földi dolgaiban, mialatt fáradhatatlanul munkálkodott Krisztus ügyéért. Megfeddte azokat, akik rest és céltalan semmittevésnek adták át magukat és elrendelte, hogy "csendesen munkálkodva, a magok kenyerét egyék". Kötelességévé tette azonkívül a gyülekezetnek, hogy zárja ki mindazokat a közösségből, akik állandóan fitymálják az Isten szolgái által adott utasításokat. De hozzáfűzte: "Azonban ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek mint atyafit."

Pál ezt a levelét is azzal a könyörgéssel fejezte be, hogy az élet nehézségei és kísértései közepette, Isten békéje és az Úr Jézus Krisztus kegyelme vigasztalja és bátorítsa őket.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 17

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+17&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+17&version=NT-HU

Ez a fejezet Mákirral, Manassé fiával kezdődik, akinek öt lánya volt, de fia egy sem. Ez azt jelentette, hogy örökölhették apjuk vagyonát azzal a feltétellel, hogy a törzsön belül mentek férjhez, amit meg is tettek. Tehát Isten Mózes által adott parancsolata szerint Eliézer a pap, kiutalta nekik az örökséget.  

Manassé többi fiának Gileád földjét osztották, de ők nem űzték ki a városok lakóit és a kánaániták továbbra is ott éltek. Amikor Manassé leszármazottai megerősödtek, ahelyett, hogy kiűzték volna őket, a kívánságuk erőt vett rajtuk, és úgy döntötték, hagyják, hogy ott maradjanak, és adót szedtek tőlük. Manassé leszármazottait a pénz jobban érdekelte, mint az Úrnak való engedelmesség és a helyes tettek.

Történt azután, hogy József fiai több földet kértek és Józsué arra bátorította őket, hogy nyomuljanak előre a hegyvidékre és irtsanak maguknak földet. Vonakodva ezt mondták: „De ott laknak a kananaeusok és vasszekereik vannak.” Józsué így válaszolt: „Erős nép vagytok, és földre van szükségetek, tiétek a hegyvidék, és ha vasszekerei vannak a kananeusoknak, az Úr segítségével ki tudjátok űzni őket.”

Isten népe ma is gyakran tekint így az elvégzendő feladatra, arra, hogy elvigyék az evangéliumot a világnak, és vonakodnak hittel előre lépni; pedig biztosan tudhatják azt, hogy a Szentlélek utat nyit és lehetőségeket teremt az utolsó üzenet számára, hogy legyőzzön minden akadályt és mindenhová eljusson.

Ralph Neall  

 

195. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  25. fejezetéhez (április 28 – május 4.).

A thesszalonikaiak azonnali megszabadulást reméltek bűnös természetüktől, mihelyt eljutott hozzájuk Krisztus üzenete. Nem akartak abba belegondolni, hogy istenfélő életet kell folytatniuk egész életük során, soha nem választva vágyaik azonnali kielégítését a Jézus szolgálata melletti tudatos döntés helyett.

Pál azt akarta, hogy a thesszalonikaiak megértsék, hogy Jézus nem rögtön jön el. A bűn emberét előbb le kell leplezni. Minden mai kereszténynek azt mondják, hogy az Úr hamarosan el fog jönni. Mégis, a thesszalonikaiknak lényegében véve azt mondták, hogy ne várják Jézus visszajövetelét az életük során. Néhányunk számára lehet, hogy Jézus nem fog eljönni az életünk során. Talán az a jellem valódi próbája, hogy minden egyes napot Jézusért éljünk, még akkor is, ha nem tudhatjuk, mikor fog visszatérni.

Amíg várjuk Jézus visszatérését, nem engedhetünk a lustaságnak vagy e világ élvezeteinek. Ehelyett összpontosítsunk arra, hogy milyen példák lehetünk mások számára.

Lacey Butler

Parkview Adventista Akadémia

Lacombe, Alberta, Kanada

Fordította: Gősi Csaba