2020. június 10., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 10 - SZERDA - Zsoltárok 129


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 40. fejezet 1792. nap

40. fejezet (4. rész) – Isten népe megszabadul

Ismerik azt a hangot, amely behatol a halottak fülébe. Hányszor hívta megtérésre őket e szomorú, kedves hang! Hányszor szólalt meg barátnak, testvérnek a Megváltó szívhez szóló kérlelése! A kegyelem elutasítóinak semmi sem szólhat olyan kárhoztatóan, vádolóan, mint az a hang, amely oly sokáig esdekelte: "Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Hiszen miért halnátok meg?" (Ez 33:11). Ó, ha ez a hang ismeretlen lett volna nekik! Jézus ezt mondja: "Hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; és elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok" (Péld 1:24-25). Ez a hang emlékeket ébreszt bennük, amelyeket szívesen elfelejtenének - a semmibe vett intéseket, a visszautasított hívásokat, a lebecsült kiváltságokat.

Ott vannak azok is, akik kigúnyolták a megalázott, szenvedő Krisztust. Lelkük megremeg, amikor eszükbe jutnak a főpap felszólítására mondott ünnepélyes szavai: "Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben" (Mt 26:64). És most látják dicsőségben, és látniuk kell azt is, hogy Isten jobbján ül.

Akik kinevették, amikor Isten Fiának nevezte magát, most szótlanok. Ott van a gőgös Heródes, aki gúnyt űzött Krisztus királyságából, és megparancsolta gúnyolódó katonáinak, hogy koronázzák Krisztust királlyá. Ott vannak azok is, akik durván vállára tették a bíborpalástot, szent homlokára a töviskoszorút, a "jogart" a kezébe adták, és gúnyolódva, átkozódva térdet hajtottak előtte. Akik ütötték és leköpték az élet Fejedelmét, azok most nem tudják elviselni átható tekintetét, és menekülnek megemésztő dicsősége elől. A katona, aki átszúrta oldalát, az emberek, akik átszögezték a kezét és a lábát, rémülten és bűntudattal nézik a szögek és a dárda nyomát.

A papok és a főemberek előtt megdöbbentő pontossággal elevenednek fel a Golgota eseményei. Rémült borzongással emlékeznek vissza, miként kiáltották ujjongva, fejüket csóválva: "Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki. Bízott az Istenben; mentse meg most Őt, ha akarja" (Mt 27:42-43).

Jól emlékeznek a példázatra, amelyet a Megváltó azokról a szőlőmunkásokról mondott, akik megtagadták gazdájuktól a szőlőskert termését, bántalmazták szolgáit, és a fiát megölték. Az ítéletre is emlékeznek, amit ők mondtak ki: A szőlőskert ura "mint gonoszokat gonoszul elveszti őket". A papok és a vének a saját eljárásukat és megérdemelt végzetüket ismerték fel e hűtlen emberek bűnében és büntetésében. Halálos gyötrelmükben kiáltozni kezdenek. A Jeruzsálem utcáin egykor végig harsogó "feszítsd meg, feszítsd meg" kiáltásnál hangosabb ez az ijesztő, kétségbeesett sikoltás: "Ő az Isten Fia, az igazi Messiás!". És szeretnének elmenekülni a királyok Királyának közelségéből. De az elemek harcában széthasadt föld mély üregeiben hiába próbálnak elrejtőzni.

Az igazság megtagadóinak életében vannak pillanatok, amikor megjelennek előttük képmutató életük kínzó emlékei, lelkiismeretük felébred, és lelkük eleped a mit sem érő sajnálkozástól. De ez nem is hasonlítható ahhoz a bűntudathoz, amely akkor támad bennük, amikor "eljő, mint vihar, az, amitől féltek", és a nyomorúság, "mint forgószél, elközelget"! (Péld 1:27) Akkor azok, akik Krisztust és hű népét el akarták pusztítani, meglátják a megdicsőültekre sugárzó fényességet, és rémüldözésük közben hallják a szentek boldog kiáltását: "Ímé Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket" (Ésa 25:9).

A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: "Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel!". A halottak az egész földön meghallják ezt a hangot, és akik hallják - minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népből mérhetetlen sokan életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. "Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (lKor 15:55) - kiáltják. Az élő igazak és a feltámadt szentek hangja boldog győzelmi kiáltásban olvad össze.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 129

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Izrael gyermekei egészen az egyiptomi szolgaságuk idejétől fogva újra meg újra átélték a más népek ellenségeskedésétől és elnyomásától való szenvedést.  Az izraelitákat mégsem győzték le, vagy pusztították el teljesen soha. Mert Isten kiválasztott népének tagjai voltak. Hatalmas keze és kinyújtott karja megőrizte őket. A környező ellenséges népek megpróbálták eltaposni és leigázni őket. A zsoltáríró azokat a népeket írja le, amelyek ellenük támadtak, és megpróbálták kihasználni őket, mintha a hátukon szántottak volna.

Próbáltak már téged szó szerint, vagy átvitt értelemben elpusztítani? Vagy, ahogy a mondás szól, megpróbált már valaki „átgyalogolni” rajtad, hogy előnyt kovácsoljon magának? Amikor ezt történik Isten népével, a zsoltáríró az Úrhoz imádkozik, hogy vegye el áldó kezét az elnyomókról.

Nagyon hálás vagyok, hogy olyan Urat szolgálok, aki ezt mondja: „enyém a bosszúállás”, nyugalmat ad nekem, és biztosít arról, Ő mindent kézben tart. Tudom, azok, akik látszólag oly sok bűntett következményétől megmenekülnek, egy napon majd üres kézzel állnak.

Cindy Nash

253. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   40. fejezetéhez (június 7-13.).

Az újabb és újabb kihívásokkal való szembenézés elcsüggesztő lehet. Gyakran láttam pácienseken, amikor első alkalommal részesülnek érzéstelenítésben, hogy felgyorsult a szívverésük és nyirkos lett a tenyerük.

Sötét felhők jönnek? Mit érzékelt Illés, amikor először hallott arról a „kis felhőről?” Az Ember Fiának a jelét látta. Azonnal utasította Akhábot, hogy készítse el a kocsiját. Mit látnak Isten gyermekei, amikor a közelgő felhők közé tekintenek? Ne féljünk, mert egy tüzes szekér ránk is vár.

A gonoszok számára a vastag felhők úgy látszanak, mint amikor beborítják a földet és egymásba ütköznek. Az igazak azonban azt látják, hogy a napsugarak áttörnek rajtuk, és az a jelentős csillag reményről és örömről beszél nekik, és végül a felhők elvonulnak, hogy a csillagos ég láthatóvá váljon.

Ajánlom számotokra elolvasásra a 86. zsoltárt, amelyben egy szent arra buzdít másokat, hogy féljék Istent és dicsőítsék szent nevét. Az ő üzenete az, hogy imádják azt, Aki mindent alkotott. Azonban voltak ott összegyűlt emberek, akik elhatározták, hogy meg fogják őt ölni. És mit kért ő Istentől? Azt, hogy adjon jelt az ő javára.

Négyezer év alatt a megváltás jele, a szivárvány a felhőben, nem változott. Nem tudjuk, hogy a zsoltáros látott-e szivárványt, de ha mi megtanulunk minden felhőben szivárványt látni, Isten ígéreteit bizonyossággá tesszük minden próbában, biztosak lehetünk abban, hogy meg fogjuk látni a jelet azon a nagy napon is. Kipróbáltad ma az Ő Igéjét, hogy kitartásra és bátorításra találj majd azon a napon?

Joe Kim
Yakima, Washington USA



1 megjegyzés: