2020. június 13., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 13 - SZOMBAT - Zsoltárok 132


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 40. fejezet 1795. nap

40. fejezet (7. rész) – Isten népe megszabadul

A Megváltó minden korszakban a megpróbáltatás iskolájában nevelte és fegyelmezte választottait. Keskeny ösvényen jártak, és megtisztultak a szenvedések kohójában. Jézusért elviseltek támadást, gyűlöletet, rágalmat. Harcok és fájdalmak árán is követték Megváltójukat. Megtagadták önmagukat, és keserves csalódásokban volt részük. Fájó élményeikből megismerték a bűn utálatosságát, hatalmát, terhét, keservét, és meggyűlölték a bűnt. Annak a végtelen áldozatnak a tudata, amelyet a menny gyógyulásukért hozott, szégyennel tölti el őket, Isten iránt pedig olyan hálával és dicsőítéssel telik meg a szívük, ami az el nem bukott lények számára érthetetlen. Mélységesen szeretnek, mert Isten sok bűnt bocsátott meg nekik. Akik osztoztak Krisztus szenvedésében, azok részesülhetnek dicsőségében is.

Isten örökösei padlásszobákból, kunyhókból, börtönökből, vesztőhelyekről, hegyekről és pusztaságokból, a föld barlangjaiból, a tenger üregeiből jönnek elő. A földön "nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve" jártak. Milliók szálltak meggyalázva a sírba, mert állhatatosan elutasították Sátán megtévesztő követeléseit. Földi bíróságok a legelvetemedettebb bűnözőknek nevezték őket. De most "Isten (a) Bíró" (Zsolt 50:6), és a földi döntések visszájukra fordultak. "Népe gyalázatát (az Úr) eltávolítja" (Ésa 25:8). "Hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak. " Isten "ékességet" ad nekik "a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett" (Ésa 62:12; 61:3). Nem lesznek többé gyengék, lesújtottak, legyőzöttek és elnyomottak. Most már mindig az Úrral lesznek. A föld legnagyobb méltóságai nem viseltek gazdagabb öltözéket annál, mint amilyenben ők állnak a trón előtt. Földi uralkodók homlokára soha nem helyeztek olyan tündöklő fejéket, amilyen az ő fejüket koronázza. Örökre vége szakad a fájdalomnak és a sírásnak. A dicsőség királya letöröl arcukról minden könnyet. Nem lesz többé semmi ok a bánatra. A megváltottak pálmaágat lengetve dicséneket zengnek, tisztán, szépen és harmonikusan. Mindenki énekelni kezd, mígnem az egész mennyet betölti a himnusz: "Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!". És a menny összes lakója e hálaénekkel válaszol: "Ámen: áldás és dicsőség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké" (Jel 7:10. 12).

Ebben az életben csak ízlelgetjük a megváltás csodáit. Véges elménkkel mélységesen elgondolkozhatunk azon a szégyenen és dicsőségen, életen és halálon, igazságon és irgalmasságon, amely a kereszten találkozott, de a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudjuk teljesen felfogni, mit is jelent. A megváltó szeretet hosszúságáról és szélességéről, mélységéről és magasságáról csak némi fogalmat alkothatunk. Amikor a megváltottak úgy látnak, amint Isten látja őket, és úgy ismernek, ahogy Isten ismeri őket, akkor sem fogják teljesen megérteni ezt a szeretetet. De az örök korszakokon át újabb és újabb igazságok tárulkoznak ki a csodálkozó és elragadtatott értelem előtt. Amikor földi bajok, fájdalmak és kísértések elmúlnak és okai is megszűnnek, Isten népe még akkor is tisztán és világosan fogja tudni, hogy mi volt megváltásának ára.

Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak és erről énekelnek. A megdicsőült Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni. Soha nem felejtik el, hogy Ő, aki hatalmával teremtette és fenntartotta a roppant tér megszámlálhatatlan világát, Isten szeretett Fia, a menny Felsége, akit kérubok és fénylő szeráfok gyönyörűséggel imádnak, megalázta magát, hogy felemelhesse az elbukott embert; hogy a bűn átkát és szégyenét, Atyja arcának elrejtőzését viselte, mígnem az elveszett világ szenvedése meghasította szívét, és kioltotta életét a Golgota keresztjén. A világegyetem örökké csodálni és imádni fogja Alkotóját, minden sors Bíráját, aki az ember iránti szeretetből letette dicsőségét, és megalázta magát. Amikor az üdvözültek Megváltójukra néznek, és arcán meglátják az Atya örök dicsőségét; amikor trónjára tekintenek, amely öröktől fogva mindörökké létezik, és felfogják, hogy országának soha nem lesz vége, lelkesen énekelni kezdenek: "Méltó, méltó a Bárány, akit megöltek, és aki megváltott minket Istennek a maga végtelenül drága vérén!".

A kereszt titka minden más titkot megmagyaráz. A Golgotáról sugárzó fényben Isten tulajdonságait, amelyekre korábban félelemmel és csodálattal gondoltunk, szépnek és vonzónak találjuk. Az irgalom, gyengédség és atyai szeretet egybeolvad a szentséggel, igazsággal és hatalommal. Míg Krisztus magas és felemelt trónjának fenségét szemléljük, meglátjuk jellemének szépségét, és megértjük, ahogy még soha, hogy mit jelent ez az örökkévaló név: "Mi Atyánk".

Látni fogjuk, hogy az, akinek bölcsessége végtelen, csak Fiának odaáldozásával válthatott meg minket. De a Megváltót ezért az áldozatért kárpótolja a megváltott, szent, boldog és halhatatlan lényekkel benépesült föld. Annak a küzdelemnek az eredményeként, amelyet a Megváltó a sötétség hatalmaival vívott, a megváltottak boldogsága növelni fogja Isten dicsőségét az örökkévalóságon át. Egyetlen léleknek oly nagy értéke van, hogy az Atya elfogadja az érte fizetett árat. Krisztus is boldogan nézi mérhetetlen áldozatának gyümölcseit.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 132

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A zsoltáros két kérésnek ad itt hangot: „Emlékezzél meg, Uram...!” (1. vers) és „Ne fordulj el felkented színétől!” (10. vers).
Az Úr válaszol, és megerősíti a Dáviddal kötött szövetségét. Ezen versek szépsége abban rejlik, hogy az Úr, az Ő válaszában nemcsak az állítja, hogy emlékszik, és nem fordítja el arcát az Ő népéről, Izraelről, hanem a Jézus Krisztusban megvalósított megváltási tervének lényegét is kinyilatkoztatja itt, épp ezekben a versekben! Ahogyan egy bibliamagyarázó megfogalmazza: „A szövegeket, amelyek eredetileg az uralkodó király leírásai voltak, átültették a jövőbe, és így, egy egészként tekintve, egy eljövendő hatalmas király, a Messiás (felkent) portréját festették le, aki majd Dávid vérvonalából fog származni.”
Itt egy Jézusról, a mi Messiásunkról, a Felkentről szóló próféciát látunk. Ő el fog jönni, és az örök trónjára fog ülni (12. vers és Jel. 11:15). Dávid hatalma meg fog nőni (17. vers és Lukács 1:68-69). Ösvényem világossága lesz Ő (szintén a 17. vers, együtt a Jel. 21:22-23-mal).
Amikor elképzelem ezeket az utazó zarándokokat, amint a „Felemelkedés dalát” éneklik, amint Jeruzsálembe utaznak Istent dicsőíteni, alig várom, hogy te és én találkozzunk velük az Új Jeruzsálemben és együtt énekeljük velük ezt, a Felemelkedés Zsoltárát. Neked és nekem megadatott az az áldás, hogy tudhatjuk, mi lett ezekből a prófétikus szavakból, amelyek a 132. zsoltárban írattak le számunkra. A mi Felkentünk eljött! El tudod képzelni hogy hangzik majd ez az ének az ajkunkról, mikor a mi hangunk csatlakozik az övékhez, és akkor, együtt egy új éneket éneklünk majd? Én már alig várom azt napot, és te?

Cindy Nash

253. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   40. fejezetéhez (június 7-13.).

Az újabb és újabb kihívásokkal való szembenézés elcsüggesztő lehet. Gyakran láttam pácienseken, amikor első alkalommal részesülnek érzéstelenítésben, hogy felgyorsult a szívverésük és nyirkos lett a tenyerük.

Sötét felhők jönnek? Mit érzékelt Illés, amikor először hallott arról a „kis felhőről?” Az Ember Fiának a jelét látta. Azonnal utasította Akhábot, hogy készítse el a kocsiját. Mit látnak Isten gyermekei, amikor a közelgő felhők közé tekintenek? Ne féljünk, mert egy tüzes szekér ránk is vár.

A gonoszok számára a vastag felhők úgy látszanak, mint amikor beborítják a földet és egymásba ütköznek. Az igazak azonban azt látják, hogy a napsugarak áttörnek rajtuk, és az a jelentős csillag reményről és örömről beszél nekik, és végül a felhők elvonulnak, hogy a csillagos ég láthatóvá váljon.

Ajánlom számotokra elolvasásra a 86. zsoltárt, amelyben egy szent arra buzdít másokat, hogy féljék Istent és dicsőítsék szent nevét. Az ő üzenete az, hogy imádják azt, Aki mindent alkotott. Azonban voltak ott összegyűlt emberek, akik elhatározták, hogy meg fogják őt ölni. És mit kért ő Istentől? Azt, hogy adjon jelt az ő javára.

Négyezer év alatt a megváltás jele, a szivárvány a felhőben, nem változott. Nem tudjuk, hogy a zsoltáros látott-e szivárványt, de ha mi megtanulunk minden felhőben szivárványt látni, Isten ígéreteit bizonyossággá tesszük minden próbában, biztosak lehetünk abban, hogy meg fogjuk látni a jelet azon a nagy napon is. Kipróbáltad ma az Ő Igéjét, hogy kitartásra és bátorításra találj majd azon a napon?

Joe Kim
Yakima, Washington USA


1 megjegyzés: