Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 42. fejezet 1803. nap
42.
fejezet (1. rész) – A küzdelem véget ér
Az ezer esztendő végén Krisztus a megváltottak és az
angyalok kíséretében ismét eljön a földre. Félelmes méltósággal száll alá, és
életre szólítja a gonoszokat a végítéletre. Hatalmas sereg jön elő,
megszámlálhatatlan, mint a tenger fövénye. Micsoda különbség van köztük és azok
között, akik az első feltámadáskor léptek ki sírjukból! Az igazakat Jézus
hervadhatatlan ifjúsággal és szépséggel ruházta fel. A gonoszok pedig a
betegség és a halál nyomait viselik.
Az emberek sokaságát magával ragadja Isten Fiának
dicsősége. A gonoszok egy emberként kiáltják: "Áldott, aki jő az Úrnak
nevében!". Nem a Jézus iránti szeretet mondatja ezt velük. Akaratlanul
mondják. Az igazság kényszeríti ki szájukból. Most is éppúgy gyűlölik
Krisztust, és szívük éppúgy lázad ellene, mint amikor sírba szálltak. Nem lesz
több kegyelemidejük a múlt hibáinak helyrehozására. Ennek semmi értelme nem
lenne. Az élethosszig tartó törvényszegés nem lágyította meg szívüket. A
második próbaidő alatt is megkerülnék Isten kívánalmait, és lázadást szítanának
a menny ellen, akárcsak az elsőben.
Krisztus az Olajfák-hegyére ereszkedik le, ahonnan
feltámadása után felemelkedett, és ahol az angyalok megismételték visszatérésének
ígéretét. A próféta ezt mondja: "Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és
minden szent vele. " "És azon a napon az Olajfák-hegyére veti lábait,
amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák-hegye közepén
ketté válik,... igen nagy völggyé. " "És az Úr lesz az egész földnek
királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy" (Zak 14:5.4.9). Az új
Jeruzsálem káprázatos ragyogással alászáll az égből a fogadására megtisztított
és előkészített helyre. Krisztus belép a Szent Városba, és vele népe és az
angyalok.
Ekkor Sátán felkészül az utolsó nagy összecsapásra. A tét a
főhatalom. Amíg a gonoszság fejedelme nem gyakorolhatta hatalmát, és nem volt
kit becsapjon, addig tehetetlen és komor volt. De amikor a gonoszok
feltámadnak, és Sátán maga mellett látja a nagy sokaságot, reménye újraéled, és
eltökéli, hogy nem adja fel a nagy küzdelmet. Az elkárhozottak egész seregét
zászlaja alá gyűjti, és megkísérli velük tervét megvalósítani. A gonoszok Sátán
foglyai. Krisztus megtagadásával meghódoltak a lázadó vezér előtt. Most is
készek javaslatait elfogadni, és parancsát teljesíteni. Sátán azonban korábbi
ravaszságához híven nem árulja el kilétét. Fejedelemnek mondja magát, a világ
jogos urának, akit jogtalanul kiforgattak örökségéből. Becsapott alattvalói
előtt megváltónak tünteti fel magát. Azt hazudja, hogy az ő hatalma hozta ki
őket a sírból, és azt ígéri, hogy felszabadítja őket a legkegyetlenebb elnyomás
alól. Krisztus távollétében Sátán - állításai alátámasztására - csodákat művel.
A gyengéket erőssé teszi, és mindenkit betölt a maga szellemével és erejével.
Majd vállalja, hogy a szentek tábora ellen vezetve őket, elfoglalja Isten Városát.
Ördögi ujjongással mutat a feltámadtak megszámlálhatatlan sokaságára, és kijelenti,
hogy vezérükként képes lesz legyőzni a várost, és visszaszerezni trónját és
birodalmát.
Abban a roppant nagy tömegben temérdek ember van az özönvíz
előtti időből: magas kort megért, hatalmas termetű szellemóriások, akik a
bukott angyalok befolyásának engedve minden ügyességüket és tudásukat a maguk
dicsőségére használták. Csodás művészi alkotásaik láttán a világ bálványozta
lángelméjüket. De Isten eltörölte őket a föld színéről kegyetlen és gonosz
találmányaik miatt, amelyek a földet megfertőzték és Isten képmását
eltorzították. Vannak közöttük királyok és hadvezérek, akik népeket győztek le;
vitéz emberek, akik soha egyetlen csatát nem vesztettek el; büszke, becsvágyó
harcosok, akiknek közeledtére birodalmak reszkettek. A halál nem változtatott
rajtuk. Sírjukból kilépve felvették megszakadt gondolataik fonalát. Ugyanaz a
győzelmi vágy sarkallja őket, ami a sírba szálláskor bennük élt.
Sátán először angyalaival tanácskozik, majd a királyokkal,
hódítókkal és hatalmasokkal. Felmérik párthíveik erejét, létszámát, és
kijelentik, hogy a városon belüli sereget, amely az ő seregükhöz képest kicsi,
le tudják győzni. Terveket fektetnek le a gazdag és dicső új Jeruzsálem
elfoglalására. És nyomban készülődni kezdenek a csatára. Ügyes szakemberek
harceszközöket gyártanak. Sikereikről híres hadvezérek a harcosok sokaságát
seregekké szervezik.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
140
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Hová, kihez fordulok,
amikor komoly, akár életbevágó nehézségekkel találom szembe magam? Legyünk
őszinték, sokszor nem az az első reakciónk, hogy Megváltónkhoz forduljunk. A
munkahelyi, otthoni, vagy gyülekezeti nehézségeket szeretem a saját
bölcsességem és tapasztalataim alapján „megoldani”. Általában akkor reagálok a
problémákra, amikor felmerülnek, ahelyett, hogy a megelőzésre gondolva
imádkoznék Istenhez a szabadulásért, még mielőtt szükségem lenne rá. Ebből a
zsoltárból egy sor fontos, az életemben alkalmazandó gyakorlatot tanulok a
zsoltárírótól.
Ebben a zsoltárban az
író sehol sem panaszkodik Istenre, amiért megengedte, hogy a gonoszok
szenvedést okozzanak neki. Ó, milyen könnyen panaszkodunk, amikor a dolgok nem
mennek jól! Uram, kérlek, segíts nekem, hogy ne panaszkodjak!
A zsoltáros hite és
Istenbe vetett bizalma erősebb hitre
ösztönöz (6. vers). „Istenem vagy te!” (7. v.) Drága Jézus! Te
segítettél rajtam és óvtál meg mindig a múltban, és te újra meg tudod ezt
tenni!
A 3. versben említett
szavak jelentőségét szeretném még kiemelni. A szavakat pusztító és romboló
fegyverként lehet használni. (Ef 4:29; Jak 3:1-10.) Uram, olyan szavakat
szeretnék szólni, amelyek életet adnak és gyógyulást hoznak (Péld 18:21; 12.18; 15:4.).
A zsoltár azzal a szép
bizonyossággal zárul, amely a Jelenések könyve 22. fejezetének 2-3. versében
visszhangzik. Hála néked, hogy az igazságosak örökké az orcád előtt lakoznak
majd és téged szolgálnak Istenünk, a Mennyben.
Ámen.
Thandi Klingbeil
255. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
42. fejezetéhez (június 21-27.).
Először is, Isten tökéletesen csodálatos jó
hírnévvel zárja a történetet. Ellenségei és teremtményei egyaránt belátják,
hogy Isten igazságos, szerető és következetes a kezdettől a végig.
(Valószínűleg hallottál már a három szóról, ami A nagy küzdelem sorozatot
elkezdi és lezárja.)
Másodszorra, nagy megbánás és sajnálkozás
következik, amely a valaha volt legnagyobb nézőszámú filmet követi nyomon,
amelyet 60 milliárdan néznek az első bemutatóján. (Ne kérd kérlek, hogy
támasszam alá ezt a feltételezett számot.) És bár valódi bűnöket mutat be majd
végig, fikarcnyi színészkedés sincs az egész filmben.
Olyan sok minden van még ebben a fejezetben,
amire érdemes időt szánni. Időzzünk el azonban inkább e két gondolaton: a jó
hírnéven és a megbánáson.
Istennek jó híre van ma az otthonodban? Vagy Őt
hibáztatják a bajokért, betegségekért és nehézségekért? A gyermekek ellen
elkövetett bűnökért? Ha valaki haragszik a mennyre, ez a könyv és ez a fejezet
egy fennkölt védőbeszéd az ártatlanságunk érdekében. Méltó a figyelmünkre.
Megbántál valamit ma? Én igen. És itt van az idő
a megbánásra, a bűnbánatra, a jóvátételre. A nagy fehér királyiszék előtti
percekben már késő lesz a bűnbánatra.
Harmadszorra és végül, ha az új földre gondolunk
ma, az önsajnálat hajói elsüllyednek. És ahogy alámerülnek, ne aggódj. Az
önsajnálat sose tett még töredéknyi jót sem, mint amennyi jót az új földről
való gondolkodás.
Olvass tovább. És igen, a könyv rendkívül jól
végződik.
Eugene Prewitt, aki egy koronavírus miatt lezárt
területről ír, a dél-afrikai Dundeeból. Később vissza fog térni Ázsiába, ahol
misszionáriusokat képez.
Fordította Gősi Csaba
ÁMEN!
VálaszTörlésÁmen !
VálaszTörlésÁmen🙏🙏✝
VálaszTörlés