Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 42. fejezet 1807. nap
42.
fejezet (5. rész) – A küzdelem véget ér
Az a nagy áldozat, amelyet az Atya és a Fiú az emberért
hozott, világosan tárul a világegyetem elé. Ütött az óra, amikor Krisztus
elfoglalja jogos helyét, és fejedelemségek, hatalmasságok és minden néven
nevezendő méltóságok fölé magasztosul. A reá váró örömért - hogy megdicsőítheti
a fiak sokaságát – nem törődve a gyalázattal, elviselte a keresztet.
Felfoghatatlanul nagy volt a fájdalom és a gyalázat, de még nagyobb az öröm és
a dicsőség. A Megváltó rátekint a képmására átalakult megváltottakra, akiknek a
jelleme Isten jellemének tökéletes tükre, és arca Királyuk arcának mása.
Meglátja bennük lelke vajúdásának gyümölcsét, és elégedett. Majd olyan hangon,
amelyet mind az igazak, mind a gonoszok tábora meghall, ezt mondja: "Íme,
ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük haltam meg, hogy
velem éljenek az örökkévalóságban. " És a trón körül álló fehérruhások
dicsénekbe kezdenek: "Méltó, a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és
gazdagságot és bölcsességet és dicsőséget és áldást" (Jel 5:12).
Sátán kénytelen elismerni Isten igazságosságát, és
meghajolni Krisztus főhatalma előtt, de jelleme változatlan marad. Elsöprő
áradatként tör ki belőle ismét a lázadás. Eszeveszett dühében eltökéli, hogy
nem adja fel a nagy küzdelmet. És felkészül a menny Királya elleni utolsó
elkeseredett harcra. Alattvalói közé rohan, és megpróbálja őket a maga dühével
áthatni, és azonnali harcra indítani. De a megszámlálhatatlan milliók között,
akiket ő csábított lázadásra, senki sem akad, aki elismerné felsőbbségét.
Hatalma véget ért. A gonoszok éppúgy gyűlölik Istent, mint Sátán, de ők
felismerik helyzetük reménytelenségét, azt, hogy nem tudják Jahvét legyőzni.
Démoni dühvel támadnak Sátánra, és azokra, akik eszközei voltak a
megtévesztésben, mert haragjuk most már ő ellenük lobbant fel.
Ezt mondja az Úr: "Mivel ollyá tevéd szívedet, minő az
Isten szíve: azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit,
és kivonszák fegyvereiket bölcsességed szépsége ellen, és megfertéztetik
fényességedet. A sírgödörbe szállítnak alá. " "Elvesztélek, te
oltalmazó kérub a tüzes kövek közül... A földre vetettelek királyok előtt,
adtalak szemük gyönyörűségére... Tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik
reád néznek... Rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel" (Ez 28:6-8.
16-19).
"A vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett
öltözet megég, és tűznek eledele lészen. " "Haragszik az Úr minden
népekre, és megbúsult minden Ő seregükre; megátkozá, halálra adta őket. "
"Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő
osztályrészük" (Ésa 9:5; 34:2; Zsolt 11:6). Istentől az égből tűz száll
alá. A föld feltöredezik. Előkerülnek a föld mélyébe rejtett fegyverek. Emésztő
lángokat lövell minden tátongó szakadék. Még a sziklák is tüzet fognak. Eljött
a nap, amely lángol, mint a kemence. A roppant nagy forróságtól az elemek
megolvadnak. A föld is megolvad, és ami rajta van megég (Mal 4:1); 2Pt 3:10). A
föld felszíne olyan, mint a megolvadt anyag - roppant nagy bugyborékoló
tűztenger. Ütött a gonoszok megítélésének és végpusztulásának órája -
"bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért"
(Ésa 34:8).
A gonoszok a földön kapják meg büntetésüket (Péld 11:31).
"Pozdorjá"-vá lesznek, "és megégeti őket az eljövendő nap, azt
mondja a Seregeknek Ura" (Mal 4:1). Egyesek egy pillanat alatt pusztulnak
el; mások hosszú napokig szenvednek.
"Cselekedeteik szerint" kapják büntetésüket.
Sátánnak - mivel Isten az igazak bűneiért is őt terheli meg - nemcsak saját
lázadásáért kell szenvednie, hanem azokért a bűnökért is, amelyekre Isten népét
rávette. Büntetése sokkal súlyosabb, mint azoké, akiket elámított. Amikor már
elpusztul mindenki, akit csalásaival elbuktatott, ő még él és szenved. A
tisztító lángokban a gonoszok - a gyökér és az ágak - végül megsemmisülnek.
Sátán a gyökér, hívei az ágak. Maradéktalanul lesújt rájuk a törvény szabta
büntetés, ahogy azt az igazság megköveteli. A menny és a föld, ezt látva, Jahve
igazságosságát hirdeti.
Sátán romboló munkájának mindörökre vége. Hatezer évig
megvalósíthatta szándékát: megtöltötte a földet bajjal, és fájdalmat okozott az
egész világegyetemnek. Az egész teremtettség nyögött és vajúdott. Most Isten
teremtményei örökre megszabadulnak Sátántól és kísértéseitől. "Nyugszik,
csöndes az egész föld. (Az igazak) ujjongva énekelnek" (Ésa 14:7). A
dicsőítés és a győzelem hangja hallatszik az egész hűséges világegyetemben.
"Nagy sokaság szavát", "mintegy sok vizek zúgását, és mintegy
erős mennydörgések szavát" hallani, "mondván: Alleluja, mert
uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható" (Jel 19:6).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
144
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a zsoltárban
Dávid elismeri, hogy egész lényét és minden képességét Istennek és az Ő
jóságának köszönheti. Isten az, aki sikeres harcossá és királlyá tette őt.
Isten az, aki megnyerte a csatáit.
Mi ma talán nem vívunk
olyan háborúkat, mint Dávid, de a lelki harcmezőn igenis csatázunk a gonoszság
hatalmasságai és erői ellen. Ebben a végidei küzdelemben el kell ismernünk Őt,
aki a mi Menedékünk, Kősziklánk, Megváltónk és Pajzsunk. Bátorító a tudat, hogy
bár mulandó teremtmények vagyunk, és a földi életünk csak lélegzet vagy tűnő
árnyék az idő végtelenségében, Istennek mégis gondja van ránk. Isten, aki a
Sínai-hegynél füstben, villámlásban és földrengésben jelentette ki magát, a mi
harcainkban is meg akar mutatkozni ugyanazzal a megkérdőjelezhetetlen erővel,
amit a hegy tetején tanúsított.
Dáviddal együtt egy új
dicsőítő éneket énekelhetünk Isten áldásaiért. Talán nem mindnyájunk esetében
jelentkezik Isten áldása az anyagi jólét, szép és egészséges gyermekek vagy
katasztrófáktól és vereségektől mentes élet formájában, de ahogy az utolsó vers
összefoglalja: ha Isten az életünk Ura, mindenképp’ boldogok vagyunk.
Thandi
Klingbeil
255. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
42. fejezetéhez (június 21-27.).
Először is, Isten tökéletesen csodálatos jó
hírnévvel zárja a történetet. Ellenségei és teremtményei egyaránt belátják,
hogy Isten igazságos, szerető és következetes a kezdettől a végig.
(Valószínűleg hallottál már a három szóról, ami A nagy küzdelem sorozatot
elkezdi és lezárja.)
Másodszorra, nagy megbánás és sajnálkozás
következik, amely a valaha volt legnagyobb nézőszámú filmet követi nyomon,
amelyet 60 milliárdan néznek az első bemutatóján. (Ne kérd kérlek, hogy
támasszam alá ezt a feltételezett számot.) És bár valódi bűnöket mutat be majd
végig, fikarcnyi színészkedés sincs az egész filmben.
Olyan sok minden van még ebben a fejezetben,
amire érdemes időt szánni. Időzzünk el azonban inkább e két gondolaton: a jó
hírnéven és a megbánáson.
Istennek jó híre van ma az otthonodban? Vagy Őt
hibáztatják a bajokért, betegségekért és nehézségekért? A gyermekek ellen
elkövetett bűnökért? Ha valaki haragszik a mennyre, ez a könyv és ez a fejezet
egy fennkölt védőbeszéd az ártatlanságunk érdekében. Méltó a figyelmünkre.
Megbántál valamit ma? Én igen. És itt van az idő
a megbánásra, a bűnbánatra, a jóvátételre. A nagy fehér királyiszék előtti
percekben már késő lesz a bűnbánatra.
Harmadszorra és végül, ha az új földre gondolunk
ma, az önsajnálat hajói elsüllyednek. És ahogy alámerülnek, ne aggódj. Az
önsajnálat sose tett még töredéknyi jót sem, mint amennyi jót az új földről
való gondolkodás.
Olvass tovább. És igen, a könyv rendkívül jól
végződik.
Eugene Prewitt, aki egy koronavírus miatt lezárt
területről ír, a dél-afrikai Dundeeból. Később vissza fog térni Ázsiába, ahol
misszionáriusokat képez.
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés