Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 1. fejezet 1812. nap
1.
fejezet (3. rész) – A hegy lejtőjén
Ha Izrael tanítói és vezetői átadták volna magukat
Jézusnak, ha engedtek volna Urunk átalakító hatalmának, akkor Isten követeivé
tette volna őket az emberek között. Urunk először Júdeában hirdette Isten
országának eljövetelét, első ízben ott hangzott el a bűnbánatra, megtérésre
szóló felhívás. Amikor kiűzte a templom megszentségtelenítőit, ezzel Isten
fölkentjének jelentette ki magát, akinek az a küldetése, hogy megtisztítsa az
emberek lelkét a bűn szennyétől. Az Úrnak szentelt templommá kell változtatnia
Isten népét. Azonban a zsidó vezetők nem voltak hajlandók megalázni magukat,
hogy elfogadják az alázatos, szerény názáreti tanítót. Második jeruzsálemi útja
alkalmával a főtanács elé idézték, s csupán a néptől való félelem tartotta
vissza őket, hogy meg ne öljék. Ekkor történt, hogy Júdát maga mögött hagyva,
elkezdte galileai szolgálatát.
Több hónapja tanított már ott, amikor elmondta a Hegyi
beszédet. Az az üzenet, melyet szerte az országban hirdetett - hogy
elközelített Isten országa -, minden réteg figyelmét felkeltette, s még tovább
szította a zsidók becsvágyó reményeinek lángját. Az új tanító híre Palesztina
határain túlra is elterjedt, s a vezető réteg viselkedése ellenére is sokakban
az a gondolat ébredt, hogy talán Ő a várva várt szabadító. Nagy sokaság
tolongott Jézus lába nyomán, s a nép lelkesedése magasra hágott.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
149
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Néhányan talán azon
csodálkozunk, miután elolvastuk ezt a zsoltárt, hogy milyen kapcsolat lehet az
első rész (dicsérjük Istent, új éneket énekeljünk Neki, zenével és tánccal
örvendezzünk) és a második rész (bosszú, kétélű kardok, foglyok ejtése és
büntetés) között. Úgy tűnik, a két rész együtt egyáltalán nem illik bele egy
zsoltárba.
És mégis, hasonló
helyzettel találkozunk Nehémiás napjaiban (Nehémiás 4: 17-18), amikor
Szanballat és szövetségesei meg akarták akadályozni Jeruzsálem falainak újjáépítését.
Annak, aki építette a falat, az egyik kezében szerszám volt, a másikban
fegyver; Istent dicsérték a fal újjáépítésével, és közben az ellenséggel
harcoltak.
Talán vannak időszakok
az életünkben, mikor Istent dicsőítjük, de közben folyamatosan támad minket az
ellenség. Ez talán ellentmondásos, de minél inkább követjük Istent; lelkeket
nyerünk meg a királyságának; az Ő akaratát teljesítjük a sajátunk helyett; az Ő
jellemét tükrözzük vissza és dicsőítjük életünkkel – annál több ellenséges
támadás fog érni minket. Dicsőítsük Istent azért a győzelemért, amit már
megszerzett, ugyanakkor azonban vegyük
fel Isten teljes fegyverzetét és páncélzatát (Ef 6:10-17), hogy
szembeszállhassunk az ellenséggel!
Thandi Klingbeil
256. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
1. fejezetéhez (június 28 – július 4.).
A felolvasás még nem érkezett meg. Később
pótoljuk.
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés