Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 39. fejezet 1786. nap
39.
(fejezet, 5-ik rész) A nyomorúság ideje
Csak azok lesznek felvértezve az egész világot foglyul ejtő
hatalmas csalással szemben, akik szorgalmasan tanulmányozták a Szentírást, és
szeretik az igazságot. A Biblia bizonyságtétele nyomán felismerik az álcázott
csalót. A próba senkit sem fog elkerülni. A kísértés rostája megmutatja, ki az
igazi keresztény. Vajon Isten népe olyan szilárdan ragaszkodik az Igéhez, hogy
érzékei nem fogják megcsalni? Fog-e ragaszkodni a Bibliához - és csakis a
Bibliához - ebben a válságban? Sátán mindent megtesz, amire lehetősége van,
hogy az a nap készületlenül találja őket. Ügyeikből akadályt kovácsol számukra;
földi kincsekből csapdát állít nekik; nehéz, kimerítő terheket helyez rájuk,
hogy az élet gondjaival túlterhelt szívüket a megpróbáltatás napja tolvajként
lepje meg. Amikor a rendelet, amelyet a kereszténység különböző vezető
személyiségei a parancsolatok megtartói ellen adnak ki, megfosztja őket a
kormányzat védelmétől, és kiszolgáltatja a pusztulásukat óhajtóknak, Isten népe
elmenekül a városokból, a falvakból, és csoportokba verődve kihalt, félreeső
helyeken tanyázik. Sokan fognak menedéket találni a hegyek között. A
Piedmont-völgyi keresztényekhez hasonlóan a föld magaslatait teszik
szentélyükké, és megköszönik Istennek a "kőszálak csúcsá"-t (Ésa
33:16). De minden népből és társadalmi osztályból sokan - nagyok és kicsik,
gazdagok és szegények, feketék és fehérek - a legigazságtalanabb és
legkegyetlenebb fogságba kerülnek. Isten gyermekei láncra verten, börtönrácsok
mögött, halálra ítélten, egyesek halálra éheztetve, sötét, undorító börtönökben
nehéz napokat fognak átélni. Emberi fül nem figyel sóhajukra; emberi kéz nem
segít rajtuk.
Vajon az Úr elfelejti-e népét e nehéz órában?
Elfelejtette-e Isten a hűséges Noét, amikor ítéletével sújtotta az özönvíz
előtti világot? Elfelejtette-e Lótot, amikor tűz szállt alá az égből, hogy
megeméssze a síkság városait? Elfelejtette-e Józsefet, akit Egyiptom
bálványimádó népe vett körül? Elfelejtette-e Illést, amikor Jézabel
megesküdött, hogy a Baál próféták sorsára juttatja? Ott felejtette-e Jeremiást
sötét és zord tömlöcében? Ott felejtette-e a három héber ifjút a tüzes
kemencében, vagy Dánielt az oroszlánok vermében?
" Szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam
elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne
könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem
feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged" (Ésa 49:14-16). A
seregek Ura mondta: "Aki titeket bánt, az Ő szemefényét bántja" (Zak
2:8).
Az ellenség börtönbe vetheti Isten gyermekeit, de a
börtönfalak nem emelhetnek válaszfalat lelkük és Krisztus között. Minden
hatalom felett áll az, aki látja gyengeségeiket, aki ismeri minden
megpróbáltatásukat. Cellájuk magányában angyalok fogják felkeresni őket, a
menny fényét és békéjét hozzák nekik. Palotává lesz a börtön, mert a hitben
gazdagok laknak benne; a sötét falakat mennyei fény világítja meg, mint amikor
Pál és Silás éjfélkor imádkozott, és dicsénekeket énekelt a filippi börtönben.
Isten büntető ítélete azokat fogja sújtani, akik népét
sanyargatni és pusztítani akarják. Isten türelme a gonoszok iránt
törvényszegésre bátorítja az embereket, de büntetésük nem marad el, és
rettenetes lesz, ha soká késik is. "Mint a Perázim hegyén, felkel az Úr,
és mint a Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely
szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát, amely hallatlan lesz" (Ésa
28:21). Irgalmas Istenünknek a büntetés szokatlan tett. "Élek én, ezt
mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában" (Ez
33:11). Az Úr "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy
irgalmasságú és igazságú... , megbocsát hamisságot, vétket és bűnt".
"Hosszútűrő az Úr és nagy hatalmú, és nem hagy büntetlenül" (2Móz
34:67; Náh 1:3). Az igazságos Isten rettenetes dolgokkal fog földre tiport
törvényének érvényt szerezni. A törvényszegőre váró büntetés súlyosságára abból
következtethetünk, hogy az Úr nem siet az ítéletet végrehajtani. A nemzet,
amelynek Isten sokáig tűr, és amelyre nem sújt le addig, míg be nem tölti
gonoszságának mértékét, végül ki fogja inni a harag poharát, amelybe nem vegyül
irgalom.
Amikor Krisztus közbenjárása megszűnik a szenthelyen, Isten
kitölti elegyítetlen haragját azokra, akik imádják a fenevadat és képét, és
felveszik magukra a fenevad bélyegét (Jel 14:9-14). Izrael népének
megszabadítása előtt Isten csapásokkal sújtotta Egyiptomot. Azok a csapások,
amelyek Isten népének végső szabadulása előtt a világot fogják sújtani,
hasonlítanak az egyiptomi csapásokhoz, csak rettenetesebbek lesznek annál, és
sokkal több embert érintenek. A Jelenések könyvének írója így ecseteli azokat a
szörnyű csapásokat: "Támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken,
akiken vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képét. " A tenger
"olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a
tengerben". És "a folyóvizek" és "a vizek forrásai"
vérré lesznek. Bármennyire iszonyú is ez a büntetés, Isten igazságosságához nem
fér kétség. Isten angyala kijelenti: "Igaz vagy Uram..., hogy ezeket
ítélted; mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni;
mert méltók arra" (Jel 16:2-6). Akik Isten népét halálra ítélik, éppoly
bűnösek vérük ontásában, mintha saját kezükkel ölték volna meg őket. Krisztus
is vétkesnek nyilvánította a korabeli zsidókat az Ádám kora óta megölt szent
emberek vére ontásáért, mert éppolyan lelkületűek voltak, és ugyanazt akarták
tenni, amit a próféták gyilkosai.
A következő csapásnál a napnak " adaték. .. , hogy az
embereket tikkassza tűzzel. És tikkadának az emberek nagy hévséggel" (Jel
16:8-9). A próféták elmondták, milyen lesz a föld e félelmes időkben:
"Gyászol a föld,... mert elveszett a mező aratása!... a mezőnek minden
gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül. "
"Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak...
Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük...
kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait. "
"Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és
temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányáé mindenüvé" (Jóel 1:10-12.17-20;
Ám 8:3).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
123
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A negyedik zarándokének
újra csak arra emlékeztet, hogy szegezzük kitartóan tekintetünket az új
Jeruzsálemre, ahogy az izraeliták is tették, amikor az ősi Jeruzsálemhez felé
tartottak. Ne csak emeljük fel a szemeinket a hegyekre, hanem fogadjuk is el az
EGYETLENT, aki mindenek felett áll, az EGYETLENT, aki a trónon ül, és az
univerzumot uralja, azt az EGYETLENT, aki minden egyes problémánkat a tenyerén
hordozza.
A Biblia a szolgálólány
példáját használja, aki gyakorlott abban, hogy az úrnője legkisebb mozdulatából
is ki tudja találni, mi lesz a következő kívánsága. Tehát mi is hozzá hasonlóan
a Mesterre szegezzük tekintetünket, fülünket az Ő szavára hangoljuk, azt
mutatván ezzel, hogy szorosan hozzá tartozunk, és megértjük, mi lehet az Ő
akarata az életünkben, és hogyan tudjuk azt leginkább megvalósítani.
Amire tekintek, amire
összpontosítok, az minőségi változást hoz életembe. Egy olyan világban, amelyik
egyre ellenségesebbé válik és megveti azokat, akik hisznek, mi csakis abban
találhatunk reményt, hogy az Egyetlenre szegezzük tekintetünket, aki mindenek
felett uralkodik, aki irgalmat és szeretetet tanúsít irántunk.
Szeretteim Jézusban, milyen döntést hoztok ma? Mire összpontosítjátok figyelmeteket?
Cindy Nash
252. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
39. fejezetéhez (május 31 – június 6.).
Aggódtál már azon, hogy Krisztus a te nevedhez
ér az ítéletkor, mielőtt megbántad volna minden bűnödet? Sokakat
nyugtalanítanak az ilyen dolgok.
És érezted már azoknak a gúnyolódását, akik
megkérdezik, miért tartott Istennek idáig 176 évig, hogy véghez vigye a vizsgálati
ítéletet?
Mindkét probléma megoldódik a második
bekezdésben. Jézus akkor, és csak akkor zárja le művét, amikor minden ember
meghozta a végső döntését. Arra vár, hogy mi megállapodjunk, nem pedig egy jogi
eljárás befejezésére.
És ez a fejezet sokkal több kérdésre válaszol,
mint amennyit a címből feltételeznél. Több „húsbavágó” kérdés is van benne, még
azoknak is hasznosak, akik növényi étrenden élnek.
Amire jutottam, az az, hogy a természetfeletti
jelenségek egyre szaporodni fognak, és „Jákob háborúsága idejének”
megpróbáltatásai aszerint lesznek jelen életünkben, hogy mennyire gyakoroljuk a
hit szerinti életet most. Több önmegtagadó hit most? Kevesebb szenvedés akkor.
Több kényelem most? Több szenvedés akkor.
És az első oldalon lévő állítás sem kerülte el a
figyelmemet, az, hogy akkorra befejeztük a munkálkodásunkat. Te befejezted már
a tiédet? Gondoltál már a felfedezetlen területekre is? A még el nem ért
emberekre? Eszedbe jutott már, hogy misszionáriusokat támogass, vagy missziós
útra menj Thaiföldre, Laoszba, Mianmarba, Mongóliába, Törökországba, Marokkóba
vagy Butánba?
Nem állíthatom, hogy örömmel nézek elébe a
nyomorúság idejének. Ez végül is rosszabb a valóságban, mint vártuk. Nagyon
várom azonban a megszabadítást, a segítséget és az imákra kapott válaszokat,
amiket azokban a szörnyű időkben tapasztalunk majd.
Eugene Prewitt
igazgató, Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet
Perak, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés