Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 42. fejezet 1804. nap
42.
fejezet (2. rész) – A küzdelem véget ér
Végül támadásra szól a parancs, és a megszámlálhatatlan
sereg elindul. Soha nem volt földi hódítónak ekkora serege. Az első földi
háború óta eltelt századok során soha nem hívtak össze ehhez fogható
hadsereget. Sátán, a leggyakorlottabb harcos áll az előhad élén. Angyalai is
egyesítik erejüket a végső harcra. Királyok és harcedzett katonák zárkóznak fel
Sátán mögé, majd hatalmas csapatok következnek parancsnokuk vezérletével. A
tömött sorok katonai pontossággal haladnak a repedezett, egyenetlen földön Isten
Városa felé. De Jézus parancsára bezárulnak az új Jeruzsálem kapui. Sátán
seregei pedig körülveszik a várost, és felkészülnek az ostromra.
Krisztus ekkor ismét megmutatja magát az ellenségnek.
Messze a város felett, fényes arany alapzatú trónon ül az Isten Fia, és
körülötte országának polgárai. Nincs nyelv, amely el tudná mondani, nincs toll,
amely le tudná írni Krisztus hatalmát és fenségét. Az Örökkévaló Atya dicsősége
betakarja a Fiút, betölti Isten Városát, és a kapukon át beragyogja az egész
földet.
A trónhoz legközelebb azok állnak, akik egykor Sátán
ügyéért buzgólkodtak, de aztán tűzből kikapott üszökként mélységes, lelkes
odaszentelődéssel követték Megváltójukat. Majd azok következnek, akiknek a
jelleme hazug és hitetlen környezetben jutott el a keresztény tökéletességre,
akik tisztelték Isten törvényét, amikor a keresztény világ érvénytelennek
mondta; és azok az embermilliók, akik a korszakok hosszú során mártírként
szenvedtek hitükért. Mögöttük pedig a "nagy sokaság, amelyet senki meg nem
számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből... a trón
előtt és a Bárány előtt... fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben
pálmaágak" (Jel 7:9). Harcuknak vége. A győzelmet kivívták. A versenyt megfutották
és megnyerték. A pálmaág a kezükben győzelmüket szimbolizálja; a fehér ruha
pedig Krisztus makulátlan szentségét jelképezi, amely most már az övék.
A megváltottak dicsénekbe kezdenek. Énekük az ég boltozatán
visszaverődve betölti a levegőeget. "Az üdvösség a mi Istenünké, aki a
királyi székben ül, és a Bárányé!" (Jel 7:10). Az angyalok és a szeráfok
ajkáról is az imádat hangja csendül. Sátán hatalmának és gonoszságának láttán a
megváltottak most értik meg igazán, hogy csak egy hatalom - a Krisztusé - tehette
őket győztesekké. Abban a fénylő sokaságban senki sem tulajdonítja a saját
érdemeinek az üdvösséget, saját erejének és jóságának a győzelmet. Tetteikről,
szenvedéseikről említés sem történik. Minden ének tartalma, minden himnusz
mondanivalója ez: Az üdvösség a mi Istenünké és a Bárányé!
A föld és a menny összesereglett lakóinak jelenlétében
megtörténik Isten Fiának megkoronázása. Majd a királyok Királya, aki megkapta a
legnagyobb méltóságot és hatalmat, ítéletet mond a kormányzata ellen lázadókra,
és végrehajtja ítéletét törvényének áthágóin és népe sanyargatóin. Isten
prófétája ezt mondja: "Láték egy nagy fehér királyi széket, és a rajta
ülőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyük nem találtaték.
És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket állani az Isten előtt; és
könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek
könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az
ő cselekedeteik szerint" (Jel 20:11-12).
A gonoszoknak, mihelyt a könyvek megnyílnak, és Jézus rájuk
tekint, minden bűnük eszükbe jut. Meglátják, hol tért le lábuk a tisztaság és a
szentség útjáról. Rádöbbennek, hogy gőgjükkel és lázadásukkal milyen súlyosan
megsértették Isten törvényét. A megejtő kísértések, amelyeket bűnös életükkel
hívtak ki, az áldások, amelyekkel visszaéltek, Isten küldöttei, akiket semmibe
vettek, az intések, amelyeket elvetettek, a gazdagon áradó kegyelem, amelyet
konok, megátalkodott szívük visszautasított - mind megjelennek. És mintha tüzes
betűkkel íródnának eléjük!
A trón felett feltűnik a kereszt. Körképszerűen
felsorakoznak Ádám megkísérlésének és bukásának jelenetei, és a nagy megváltási
terv egymást követő eseményei: a nyomorúságos környezet, amely a Megváltót
születésekor fogadta; a gyermek Jézus engedelmessége és szerénysége;
keresztsége a Jordán vizében; pusztai böjtje és megkísértése; ahogy szolgált az
embereknek, a menny legdrágább áldásait kínálva nekik; jótékony és irgalmas
cselekedeteivel zsúfolt napjai; a hegyek magányában imával töltött,
átvirrasztott éjszakái; az irigykedő, gyűlölködő, gonosz cselszövések,
amelyekkel jótetteit viszonozták; a megdöbbentő, megmagyarázhatatlan vívódás a
Gecsemáné-kertben az egész világ bűneinek nyomasztó súlya alatt; a gyötrelem
éjszakájának félelmes eseményei; ahogy kiszolgáltatták a gyilkos csőcseléknek;
ahogy ellenkezés nélkül tűrte, hogy elfogják, miközben legkedvesebb tanítványai
elhagyták, és foglyul ejtői Jeruzsálem utcáin durván hajtották; ahogy az Isten
Fiát diadalmasan bemutatták Annásnak; ahogy a főpap palotájában, Pilátus
törvénytermében, a gyáva, kegyetlen Heródes udvarában gúnyolták, sértegették,
kínozták és halálra ítélték - mind elevenen lejátszódik.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
141
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jézus így tanít minket
imádkozni: „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” (Mt
6:13 – új prot. ford.). Dávid is ugyanezért imádkozik ebben a zsoltárban:
szabadítsa meg Isten a gonosz emberektől, és őrizze meg a kísértésektől.
Imádsága kétségbeesett segélykiáltás, ugyanakkor az istentisztelet kifejezése
is, mivel imádságát a füstölőhöz hasonlítja, amit az ószövetségi
szentélyszolgálat során égettek. Ellen White írja: „Mindennapi
foglalatosságaink közben imádságban kell felemelnünk lelkünket a Mennybe. Ezek
a csendes fohászok jó illatú tömjénként szállnak fel a kegyelem trónjához, és
eltérítik az ellenséget. A keresztényt, akinek szíve ekképpen Istenben marad,
nem lehet legyőzni. Semmilyen gonosz mesterkedés nem rendíti meg békességét.
Isten szavának minden ígérete, az isteni kegyelem minden ereje és Jahve minden
erőforrása az ő biztonságát és szabadulását szolgálja (Gospel Workers
254. oldal.)
Dávid tisztában van
azzal, hogy szabadításra van szüksége ellenségeitől és a kísértéstől (4.
vers). Folyamatosan Istenre emeli szemét
(8. vers), tudja hová kell segítségért fordulnia. Dávid még a kimondott szavai
miatt is aggódik (3. vers). Időnként mi is kísértésbe esünk, hogy oktalan,
tapintatlan, barátságtalan, sőt néha még tisztességtelen szavakat is szóljunk.
Úgy kell imádkoznunk, mint Dávid, hogy Isten őrizze meg szívünket a gonosztól. „Mert
a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12:34).
Egy másik szép érzelem
is kibontakozik ebben a zsoltárban. Dávid nagyra értékeli az igaz barátságot
(5. vers). Az igaz barátok segítenek nekünk az egyenes és keskeny úton maradni,
és van bátorságuk figyelmeztetni minket, ha rossz irányba fordultunk. A Pátriárkák
és próféták című könyvének 620-621. oldalán Ellen White leírja, mennyire
áldotta Dávid Abigailt, amiért megdorgálta őt, amikor oktalanul Nábál ellen
indult (1Sám 25).
Bárcsak mi is
értékelnénk az igaz barátokat, és áldanánk őket, amikor bölcs, Isten szerinti
tanácsokat adnak nekünk!
Thandi Klingbeil
255. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
42. fejezetéhez (június 21-27.).
Először is, Isten tökéletesen csodálatos jó
hírnévvel zárja a történetet. Ellenségei és teremtményei egyaránt belátják,
hogy Isten igazságos, szerető és következetes a kezdettől a végig.
(Valószínűleg hallottál már a három szóról, ami A nagy küzdelem sorozatot
elkezdi és lezárja.)
Másodszorra, nagy megbánás és sajnálkozás
következik, amely a valaha volt legnagyobb nézőszámú filmet követi nyomon,
amelyet 60 milliárdan néznek az első bemutatóján. (Ne kérd kérlek, hogy
támasszam alá ezt a feltételezett számot.) És bár valódi bűnöket mutat be majd
végig, fikarcnyi színészkedés sincs az egész filmben.
Olyan sok minden van még ebben a fejezetben,
amire érdemes időt szánni. Időzzünk el azonban inkább e két gondolaton: a jó
hírnéven és a megbánáson.
Istennek jó híre van ma az otthonodban? Vagy Őt
hibáztatják a bajokért, betegségekért és nehézségekért? A gyermekek ellen
elkövetett bűnökért? Ha valaki haragszik a mennyre, ez a könyv és ez a fejezet
egy fennkölt védőbeszéd az ártatlanságunk érdekében. Méltó a figyelmünkre.
Megbántál valamit ma? Én igen. És itt van az idő
a megbánásra, a bűnbánatra, a jóvátételre. A nagy fehér királyiszék előtti
percekben már késő lesz a bűnbánatra.
Harmadszorra és végül, ha az új földre gondolunk
ma, az önsajnálat hajói elsüllyednek. És ahogy alámerülnek, ne aggódj. Az
önsajnálat sose tett még töredéknyi jót sem, mint amennyi jót az új földről
való gondolkodás.
Olvass tovább. És igen, a könyv rendkívül jól
végződik.
Eugene Prewitt, aki egy koronavírus miatt lezárt
területről ír, a dél-afrikai Dundeeból. Később vissza fog térni Ázsiába, ahol
misszionáriusokat képez.
Fordította Gősi Csaba
ÁMEN!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés