Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 39. fejezet 1787. nap
39.
(fejezet, 7-ik rész) A nyomorúság ideje
Az angyalok sokszor vesznek részt emberi alakban az igazak
összejövetelein. Ellátogatnak a gonoszok közé is, miként Sodomába is elmentek,
hogy feljegyezzék tetteiket, és megállapítsák, átlépték-e már Isten türelmének
határát. Az Úr gyönyörködik az irgalmasságban. Egyesek kedvéért, akik valóban
szolgálják Őt, visszatart csapásokat és meghosszabbítja tömegek békességét. Az
Isten ellen vétkezők aligha tudják, hogy életükért néhány hivő embernek adósok,
akiknek a gúnyolásában és sanyargatásában örömet találnak.
A világ urai nem is sejtik, hogy tanácskozásaikon sokszor
angyalok viszik a szót. Emberi szemek tekintenek rájuk; emberi fülek hallgatják
felhívásaikat; emberi ajkak ellenzik javaslataikat, és gúnyolják ki
tanácsaikat; emberi kezek bántalmazzák és sebzik meg őket. A
tanácskozótermekben és a törvényszékeken e mennyei követek azt tanúsítják, hogy
jól ismerik az emberiség történelmét. Jobban tudnak érvelni az elnyomottak
ügyében, mint a legtehetségesebb és a legékesebb beszédű védőügyvédek.
Meghiúsítottak döntéseket, és megakadályoztak gonoszságokat, amelyek
késleltették volna Isten művét, és nagy szenvedést okoztak volna népének. A
veszedelem és a szükség idején "az Úr angyala tábort jár az Őt félők
körül, és kiszabadítja őket" (Zsolt 34:8).
Isten népe vágyakozva vár Királya közeledtének jeleire. A
"meddig tart még az éjszaka" kérdésre az őrök határozottan
válaszolják: "'Közelg a reggel, de még éjszaka van!' (Ésa 21:1112). Fény
ragyog a hegycsúcs felett vonuló felhőkön. Nemsokára látható lesz Királyunk
dicsősége, és az Igazság Napja felragyog. A reggel és az éj küszöbén vagyunk - az igazak végtelen napjának és a
gonoszok örök éjének kezdetén. "
Miközben a küzdők Istent ostromolják könyörgésükkel, úgy
tűnik, mintha a láthatatlan világot eltakaró függöny már-már felgördülne. Az
égen az örök nappal hajnalpírja fénylik, és mint angyalok éneke zengenek e
szavak: "Álljatok erősen, maradjatok hívek! Jön a segítség! ".
Krisztus, a mindenható Győző, a halhatatlan dicsőség koronáját nyújtja fáradt
katonáinak. Hangja a félig nyitott kapukból hangzik: "Ímé, tiveletek
vagyok. Ne féljetek! Ismerem minden fájdalmatokat. Én is szenvedtem ugyanúgy,
mint ti. Nem új ellenséggel hadakoztok. Én megvívtam a csatát értetek, és több
lesz az, mint győzelem, amit az én nevemmel kivívtok. "
Drága Megváltónk akkor küld segítséget, amikor szükségünk
van rá. Az utat, amely a mennybe visz, az Ő lába nyoma szentelte meg. Minden
tövis, amely megsebzi lábunkat, az övét már megsebezte. Minden keresztünket Ő
már előbb hordozta. Az Úr megengedi a harcot, hogy felkészítse lelkünket a
békére. A nyomorúság ideje súlyos megpróbáltatást hoz Isten népének. De ekkor
üt az óra, amikor minden őszinte hivőnek felfelé kell tekintenie, hogy hitben
megpillantsa maga körül az ígéret szivárványát.
"Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás
között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak,
eltűnik a fájdalom és sóhaj! Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy
félsz halandó embertől? ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?! Hogy
elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről..., hogy félsz szüntelen minden napon
nyomorgatódnak haragjától, aki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató
haragja? Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem
fogy el: Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, aki megreszkettetem a tengert,
és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem! Én adtam beszédemet a te szádba,
és kezem árnyékával födöztelek be" (Ésa 51:11-16).
"Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem
bortól! Így szól Urad, az Úr, és Istened, aki népéért bosszút áll: Ímé,
kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé
azt meg! És én adom azt nyomorgatóid kezébe, akik azt mondották lelkednek:
Hajolj meg, hogy átmenjünk terajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a
föld, és mint aminő az utca a járóknak!" (Ésa 51:21-23).
A korszakokon áttekintő Isten a döntő órákban gyermekeire
irányítja figyelmét, akik ellen a földi hatalmasságok fellépnek, és akik mint a
száműzött foglyok, attól félnek, hogy halálra éheztetik vagy megölik őket. De a
szent Isten, aki Izrael előtt szétválasztotta a Vöröstengert, meg fogja mutatni
hatalmát, és kiszabadítja gyermekeit. "Azon a napon, ezt mondja a
Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek, és kedvezek nékik,
amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt" (Mal 3:17). Ha Krisztus
hű tanúinak vére ekkor hullana, az nem volna Isten aratására gyümölcsöt termő
magvetés, miként a mártírok vére volt. Hű bizonyságtevésük senkit sem győzne meg az igazságról, mert
a kérlelhetetlen szív addig taszította el magától a kegyelem hullámait, amíg
azok nem tértek többé vissza. A sötétség fejedelmének diadala lenne, ha az
igazakat megölnék ellenségeik. Ezt mondja a zsoltáros: "Bizony elrejt
engem az Ő hajlékában a veszedelem napján; eltakar engem sátrának
rejtekében" (Zsolt 27:5). Krisztus pedig ezt mondta: "Menj be népem,
menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid
szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy
meglátogassa a föld lakóinak álnokságát" (Ésa 26:20-21). Dicső lesz
azoknak a szabadulása, akik türelmesen várták Krisztust, és akiknek a neve be
van írva az élet könyvébe.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
125
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A hegyek folyton hívnak
engem! Nagyon szeretem a lakóhelyemet övező hegyeket. Az év egy részében
zöldellő fák alkotnak rajtuk zöld szőnyeget, és nevükhöz illően – Füstölgő
Hegység – bodros bárányfelhőket „eregetnek” a csúcsok. Nekem nem számít, hogy
milyen magas a hegy, amit látok, vagy milyen táj övezi, azonnal felébred bennem
a kívánság, hogy valahogy feljussak a tetejére. (Az azonban ritkán fordul elő,
hogy valóban fel is jutok egy igazán magas hegy csúcsára, hacsak nem autóval
kanyargok fel!) A hegy hatalmas és fenséges volta arra hív, hogy legyek egy
parányi része, ha csak rövid ideig is. Amikor pedig tényleg fenn vagyok, akkor
nagyon közel érzem magam Teremtőmhöz.
A világ egyetlen hegye
sem adta meg azonban a teljességnek azt az érzetét, mint a Sion hegye és a
Jeruzsálemet körülvevő hegyek. Amikor ott álltam fenn, megéreztem, milyen
hatalmas és fenséges terve van Istennek népével, és újra meggyőződtem arról,
hogy oltalmával örökre körülveszi gyermekeit. Ha benne bízom, akkor egészen
biztos lehetek ebben!
Az emberi szív
megremeghet. A bizalomra való képességem legerősebb állapotomban is nagyon
gyenge. Az én mennyei Atyámat azonban nem lehet megingatni, ő sosem remeg.
Kitart mellettem örökkön-örökké! Ámen!
Cindy Nash
252. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
39. fejezetéhez (május 31 – június 6.).
Aggódtál már azon, hogy Krisztus a te nevedhez
ér az ítéletkor, mielőtt megbántad volna minden bűnödet? Sokakat
nyugtalanítanak az ilyen dolgok.
És érezted már azoknak a gúnyolódását, akik
megkérdezik, miért tartott Istennek idáig 176 évig, hogy véghez vigye a
vizsgálati ítéletet?
Mindkét probléma megoldódik a második
bekezdésben. Jézus akkor, és csak akkor zárja le művét, amikor minden ember
meghozta a végső döntését. Arra vár, hogy mi megállapodjunk, nem pedig egy jogi
eljárás befejezésére.
És ez a fejezet sokkal több kérdésre válaszol,
mint amennyit a címből feltételeznél. Több „húsbavágó” kérdés is van benne, még
azoknak is hasznosak, akik növényi étrenden élnek.
Amire jutottam, az az, hogy a természetfeletti
jelenségek egyre szaporodni fognak, és „Jákob háborúsága idejének”
megpróbáltatásai aszerint lesznek jelen életünkben, hogy mennyire gyakoroljuk a
hit szerinti életet most. Több önmegtagadó hit most? Kevesebb szenvedés akkor.
Több kényelem most? Több szenvedés akkor.
És az első oldalon lévő állítás sem kerülte el a
figyelmemet, az, hogy akkorra befejeztük a munkálkodásunkat. Te befejezted már
a tiédet? Gondoltál már a felfedezetlen területekre is? A még el nem ért
emberekre? Eszedbe jutott már, hogy misszionáriusokat támogass, vagy missziós
útra menj Thaiföldre, Laoszba, Mianmarba, Mongóliába, Törökországba, Marokkóba
vagy Butánba?
Nem állíthatom, hogy örömmel nézek elébe a
nyomorúság idejének. Ez végül is rosszabb a valóságban, mint vártuk. Nagyon
várom azonban a megszabadítást, a segítséget és az imákra kapott válaszokat,
amiket azokban a szörnyű időkben tapasztalunk majd.
Eugene Prewitt
igazgató, Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet
Perak, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés